A gyártó RP, azaz Reference Premier sorozatának modelljei a leírások szerint telt, filmszínház-kvalitású hangzással rendelkeznek, ennél fogva a klasszikus hifi használat mellett házi-mozi hangsugárzó szett felépítéséhez is kiváló alkalmasak. A sorozat kettő monitora közül az RP-150M a kisebbik modell, vagyis egyben az RP család legkisebb tagja is.
A karcsú, nyúlánk és mély ébenfekete vagy cseresznye színben készülő MDF kabinet vizuálisan és auditív szempontból egyaránt szerencsés alkat; elegáns, az esetlegesen visszaverődéseket okozó frontlapja keskeny, a mélysége pedig lendületesen mozgó woofert és ez által dinamikus basszust sejtet. A két-utas rear bassz-reflex rendszerű hangsugárzó a klasszikus Klipsch elemekből épül fel, úgymint a kereszt szekcionált Hybrid Tractrix Horn fantázianevű tölcsérben csücsülő 1”-os LTS (Linear Travel Suspension) titánium tweeter, a jellegzetes sárgaréz színű 5,25”-os Cerametallic mély/középsugárzó, valamint az előlapon érdekes megoldásként kettejük közt elhelyezett szintén sárgarézszínű Klipsch logó. A két hangszóró közt a váltás a szokottnál lejjebb, 1500 Hz-en történik.
A hátlap felső részén ásító reflex-nyílás szintén egy Tractrix Horn kiképzésű, de ezúttal nem négyzet alakú, hanem hosszúkás tölcsér, ami a kiáramló levegőt ugyanolyan precízen továbbítja, mint a társa a magas hangokat. Alatta található a single csatlakozó terminál aranyozott, csavaros-szorítós banánaljzatokkal kivitelezve. A hangsugárzó paraméterei közül külön említést érdemel a 93 dB-es érzékenység, melynek köszönhetően az RP-150M-et már kisebb teljesítményű erősítőkkel is kiválóan meg lehet hajtani.
♫
A monitorok kapcsán felmerülő legelső kínzó kérdést - hogy van-e elég mélye - tulajdonképpen már a bejáratás napjai során kényelmesen meg tudtam volna válaszolni, ugyanis a kis Klipsch mind zenéken, mind a különféle filmeken meglepően jó basszust szólaltatott meg. E téren különösen a Second Best Marigold Hotel egyik táncjelenete és az American Sniper kezdete vésődött az emlékezetembe; előbbinél a pörgős indiai zenén olyan ritmusos, energikus és testes pumpálást prezentált, ami alapján csukott szemmel biztosan állódobozra vagy szubra tippeltem volna, utóbbi fülbedugítóan mély frekvenciáit pedig szintén méretosztályának kvalitásait jócskán meghaladva szólaltatta meg. 13 cm-es wooferét bőven meghazudtoló mélyeihez tonálisan kiegyensúlyozott hangzás párosul, amelyet nagyobb hangerőn is megőriz. A zenéje teljesen egyben van, nincsenek benne kiemelt vagy eltünedező frekvenciák, amelyek megzavarnák kedvező összképet és monitorként a felsőbasszus kiemelés régi trükkjével sem él.
A jazz banda összeszokott, profi társaság érzetét keltve játszik, a ritmus energikusan pulzál, a dobseprők kellemesek, a klarinét pedig kellő levegővel szólózik. A pezsgés átlagos, analógiát keresve a hangkarakterrel, a hangulat is ugyanolyan kiegyensúlyozott, mint a megszólalás, mintha a közönség ezúttal vállalati felsővezetőkből állna és a zenészek hozzájuk szabták volna a stílusukat. A vibrafon szólója a tölcséres magas sugárzó kvalitásaiból nyújt hatásos ízelítőt; a hangja szépen csengő, bensőséges hangulatú és valóságos hatású hosszú lecsengésekkel szól. 
Klasszikus műfajokon szintén kellemesen kiegyensúlyozott hangzású, gazdag, de nem túlgondolt színvilággal és barátságos karakterrel. A Verdi operarészleten ismét felmérhetem a mélyeit és a dinamikáját; előbbiek testesek, utóbbi esetében a tutiknál azért érezhető, hogy egy monitor szól, de az eredmény persze így is nagyon korrekt. A leheletfinom hegedűk és a „dörgedelmek” közti váltások pontosak és gyorsak, a tutik ereje olyan hirtelen enyészik el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Vivaldi muzsikájánál legfelülről egy kis nyitottságot és még némi érzelmi töltetet hiányolok, ezen a téren azért nem a Klipsch RP-150M-et érzem a kategória legjobbjának.
Shirley Horn-nál a doboz sok egyéb jó tulajdonsága mellett az is kiderül, hogy milyen ügyesen kezeli azokat az energiákat és frekvenciákat, amelyeket a fránya fizika miatt egyszerűen már nem tud rendesen megjeleníteni. A felvétel erőteljes mélyei imponáló módon szólalnak meg, a nem hallható részek pedig nem jelennek meg zavaró effektusok vagy különböző „burnyogások” formájában, ami nagyon szerencsés dolog.
Pop-rock műfajokon újabb rejtett energiák törnek elő a karcsú dobozokból, de nyersek vagy karcosak így sem tudnak lenni, mivel az előzőekben említett pozitívumaikat mindvégig megőrzik. Feszes és testes basszusukhoz korrekt közepek és kellemes, lágy magasak párosulnak, a hangzás többször említett egységessége pedig nagy hangerőn is megmarad, csakúgy, mint a megszólalás helyes arányai.
Bebizonyítva, hogy a gyártó mozi-minőségű hangzás ígérete nem holmi üres szólam csupán, filmeken izgalmas, érdekes és dinamikus megszólalást produkál, átlagos szobaméret esetén még önálló front sugárzóként is meglepően jó eredményt nyújtva.
A Klipsch RP-150M alapvető hangkarakterét tekintve egy kimondottan barátságos hangsugárzó, ami kiegyensúlyozott, kellemes tónusú és széles frekvencia átvitelű hangjával szinte mindenféle zenei műfaj igényes tolmácsolására képes. Monitorként a basszusa és a dinamikája egyaránt nagyon jó, emellett talán a másik legjobb tulajdonsága az egységessége, ami műfajtól függetlenül hosszú távú hallgathatóságot garantál és könnyűvé teszi a megfelelő erősítő partner megtalálását is. A hangsugárzó a sztereó összeállítások mellett házi-mozi rendszerekben is ideálisan alkalmazható.
Klipsch RP-150M
Frekvencia átvitel: 45Hz – 25kHz (+ / –3dB)
Teljesítmény nom/max: 75/300 W
Érzékenység: 93 dB
Váltási frekvencia: 1500Hz
Nominális impedancia: 8 Ohm
Méretek: 370×195×271 mm
Tömeg: 6,67 kg
Ár: 149.999,- Ft
Forgalmazó: Extreme Audio
Tel: 1/7867-422
www.extremeaudio.hu
