Idei utolsó számunkban tovább böngészünk a Denon új surround komponensei között, ám elõzõ bemutatóink prémiumkategóriás szereplõi után most még megfizethetõbb, de a minõséget sem hanyagoló házimozi összeállítással próbálunk árérzékenyebb olvasóink kedvében járni.
DVD-1910
A Denon majdnem-alapkategóriás DVD játszóját (egyetlen nála szerényebb képességû modell szerepel a kínálatban) kevésbé látványos, de annál hatásosabb fogyókúrának vetették alá, eggyel nagyobb testvéréhez, a jóval több, mint dupla áron kapható DVD-2910-hez (HFP53) képest a dobozmélységbõl spóroltak meg egy tekintélyes darabot, ezzel a tömeg is kevesebb, mint felére csökkent. Ám ettõl külsejét nem igazán lehet kommersznek nevezni, a gyártótól már megszokott célszerûség jellemzi a fekete fényezésben kicsit komornak, de legalábbis konzervatívnak ható alumínium elõlapot. A tekintélyes szélességûre szabott kijelzõ-ablakkal nem túl sikeresen palástolják az igen egyszerû display aprócska méretét, amely leginkább egy régi videómagnó hagyományos kvarcórájára emlékeztet, kikapcsolásának lehetõségével valószínûleg a szokásosnál gyakrabban fogunk élni. Kezelõszervei példás rendben és a megfelelõ számban sorakoznak, egyedül a DVI kimenet kapcsolója lóg ki a sorból, amelyet valószínûleg nem használunk majd sûrûbben, mint a többi, kizárólag a képernyõmenübõl elérhetõ funkciót. Ha már az OSD-nél tartunk, az egyik oldalról figyelmességként értékelhetjük a képernyõre rajzolt távvezérlõt, amelyen kiemelték a menükezelõ gombokat, másfelõl viszont elég nevetséges és értelmetlen ötletnek tûnik a néhány betûs menüpont-nevek két sorba törése. Hogy pár szót azért a tudásáról is ejtsünk, a készülék DVD-V, audio CD, SVCD lemezeket játszik le, kezeli mindkét (MP3 és WMA) tömörített audio formátumot, valamint JPEG képnézegetésben is számíthatunk rá; a lejátszás zavartalanságáról 2MB-os AV puffermemória gondoskodik. Komolyabb megjelenítõkkel (projektor, plazmatévé, stb.) rendelkezõk nagyra értékelhetik a Faroudja DCDi áramkörre épülõ PAL progresszív komponens és az ilyen árszínvonalon egyelõre fehér holló ritkaságú DVI kimenetet, ehhez képest nem nagy áldozat az NTSC szabvány támogatásának hiánya.
AVR-2105
Az AVR-3805 és AVR-2805 (HFP51, 52) után az AVR-2105 következik a sorban, amely még mindig 7.1 csatornás típus. Ha õt is a sorozatban elõtte álló társával vetjük össze, láthatjuk, hogy nála nem érték a DVD játszóknál tapasztalható áldozatok a konstrukciót, legalábbis a továbbvitt struktúra, a fém elõlap és forgatógombok, a minimális tömeg- és méretkülönbség mind egyértelmûen erre utal. Persze azért elõfordulnak feltûnõ, "osztályidentitást" szolgáló jelenségek, rögtön itt van pl. az igencsak összezsugorodott felületû kijelzõ, amelyet néhány üzemmód-jelzõ LED egészít ki. Az "ablakpárkányra" ültetett apró kezelõszervek jól beleolvadnak a háttérbe, így nem okoznak túl nagy zsúfoltságot. Gombkiosztása talán kevésbé átgondolt, viszont még mindig igen sok szolgáltatást tartogat számunkra. Dekóderei feldolgozzák többek között a DD-EX, DTS ES, DTS96/24 kódolású multicsatornás hangot, a Cinema EQ kordában tartja a filmek túl erõsre hangolt magastartományát, az 5/7 csatornás sztereó üzemmód zenével tölti meg a teret, de direkt hallgatási módot is kínál a natúr sztereó zene mellett kitartók számára. Masszív szerkezeti megoldások szolgálják a minõséget, a méretes trafót saját merev ház rögzíti a vibrációkat elnyelõ vázhoz, a diszkrét kimenõ fokozatok számára nagyméretû alumínium hûtõborda biztosít ideális üzemi hõmérsékletet, 192kHz/24bit-es DAC-ból minden csatornára jutott egy-egy különálló darab. Talán felesleges említeni, hogy minden hangsugárzót banánaljzat fogad a hátlapon, és úgy tûnik, a komponens videójel-átvitelt sem kell többé a különleges extrák közé sorolnunk. Nem spórolták le a front AV bemenetet (ilyet egyébként még a gyártó legkisebb AV receiverén is találunk), sõt, a csatlakozók között mérõmikrofon-aljzatot is találunk, tehát a manuális installáció gondját sem muszáj a nyakunkba venni. A próba során a pontossággal akadtak apró gondok (a hangsugárzó-távolságokat túl-, a center- és háttérsugárzók méretét pedig alulbecsülte a processzor), így a bemért jellemzõket érdemes felülvizsgálni.
Hang és kép
Filmen az enyhén öblös, néha kongó basszus miatt kicsit mély tónusú, ám váratlanul lágy, szinte kifinomult, könnyed hangvétellel örvendezteti meg közönségét a rendszer, szép példát szolgáltatva rá, hogy a megfizethetõ technikának nem feltétlenül sajátja a kommersz, üresen csillogó, vagy éppen lapos hangzás. Nagyon atmoszférikus, abszolút élõ akusztikus környezet áll össze körülöttünk, a tágas hangtér a kimondottan precíz, alapos felbontás miatt kellõen telített és változatos, így a nyugalmat, megfontoltságot sugárzó stílus ellenére sem érezni lagymatagnak, túlcsillapítottnak a teljesítményt. A könnyû, finoman képzett párbeszédek néha kicsit óvatosnak tûnnek, elõfordul, hogy elnyomják õket a meginduló akciók. Ám ekkor sem lehet okunk panaszra, hiszen az erõben dúskáló, abszolút határozottan és pontosan mozduló jelenetek sodrásának kellõs közepében érezhetjük magunkat.
A pontos és nyílt hangzásvilághoz gondosan részletezett, finom tónusú képek tartoznak, egyedül a gyorsan pásztázó kamera elõtt elhaladó közeli objektumok kontúrjai mosódnak el valamennyire. Képzaj viszont gyakorlatilag nincs, különösen látványosan rajzolódnak ki az egynemû mélykék felületek, a legsötétebb árnyalatok is remekül megkülönböztethetõk, míg világosban a borotvaélesen húzott körvonalak, a friss, természetes telítettségû színek vétetik észre magukat.
Még a surroundban kifejezetten jó produkciót nyújtó elektronikák sem mindig villognak, ha sztereó zenélésre invitálják õket, a Denon komponensek azonban e téren is a kivételek közé tartoznak, kategóriájukhoz képest már-már analógosan kifinomult, nyugodt modorban, ringatózóan kellemes ritmussal játszanak. A középsáv ugyan bátortalanabb az ideálisnál, a szûktorkú szaxofontól valamivel ércesebb recsegtetés is elviselhetõ lenne, a hangszerek azonban még így is valós testtel jelennek meg, ráadásul meglepõen jól fókuszált, egységes és informatív színpadképet építenek fel.
Ajánlás
A Denon új házimozi komponensei nem elõször szolgálnak élõ bizonyítékul arra, hogy tervezõik nagyon eltaláltak valamit, amikor létrehozták a 2004-2005-ös kollekciót. A mezõny átfogó ismeretének hiányában nem szívesen dobálózunk felsõfokú jelzõkkel, ám több mint valószínû, hogy ennyire kiegyensúlyozott, surroundban-zenében egyaránt kiválóan teljesítõ párost nem egykönnyen lehet találni a kategóriában.
