Mit kívánhat kellemesebbet az ember egy borongós, fagyos szombat délután, mint egy fûtött szobácskát, abban egy teljes koncerttermet? Persze, lehet, hogy van, aki egy jeges hegycsúcson átfagyva csúszkálás közben több örömöt lel, de az nem én vagyok. Magam mellé válogatom kedvenc lemezeimet, telefon kikapcsolva, és 'szippantok' egy jó mélyet a kellemes látványból.
Jól esik pusztán nyugtatni szememet a Chario Constellation Delphinus hangsugárzóján, sok-sok tökéletesen tégla alakú, átlagosan jó minõségû doboz után szívet melengetõ érzés a lekerekített élek, finom vonalak látványa. Igazi kis antik bútordarab benyomását kelti az MDF kaszni, tömör diófa oldallapjaival. Megmunkálása mûvészi, lágyított íveivel, tömörségével és arisztokratikus stílusával vonzza a tekintetet. Nem egy pehelysúlyú hangsugárzóval van dolgunk, a Delphinus 12 kg-ot nyom a mérlegen.
Az igényes, odafigyelõ tervezés és kivitelezés nem csak a külcsínt jellemzi, õrzi eme tulajdonságait belsõ kialakításában is. Kétutas rendszerû, egy 170 mm-es papírmembrános és egy 38 mm-es lágy szövet dóm meghajtóval. Figyelmesebb olvasóink itt már fel is kapják fejüket, hiszen a 38 mm-es magassugárzó egyáltalán nem egy gyakori dolog. A dóm jóval nagyobb a megszokott 20-25 mm-es daraboknál, és ez nem csak amolyan "próbáljuk ki, milyen nagyobb csipogóval" kísérletezés eredménye.
A Chario a saját "T38 WAVE GUIDE" technológiájának megfelelõen tudatos alapokon építkezett. A nagyobb membránfelület a szokványos 2,5-3 kHz helyett már kevéssel 1 kHz felett egyenletes frekvenciamenetet produkál, a kényes középhangok jó részét tehát már egyedül a magassugárzó jeleníti meg, ennek a megoldásnak köszönhetõen letisztultabbá, homogénebbé válhat a középtartomány. A 1300 Hz-re beállított keresztezési frekvencia jóvoltából a mély/közép sugárzó dolga is lényegesen könnyebb lett, a megnövelt méretû magassugárzó pedig már könynyedén lekezeli ezeket a hangokat. Nevezhetnénk akár közép/magas sugárzónak is.
A Delphinus reflex rendszerû, s ahogy azt a Chariotól már megszokhattuk, reflexcsöve a doboz fenekén található, ezért nem mindegy milyen állványon foglal helyet, célszerû - esztétikai szempontból is - a gyárit használni. Érzékenysége 90 dB, amellyel kellõen rugalmasan társítható gyengébb teljesítményû erõsítõkhöz is. 4 Ohmos ellenállása mellett 120 Wattos teljesítményre képes, frekvenciatartományának alsó határa a szigorú Chario specifikáció szerint 55 Hz-nél húzódik.
Hangminõség
Lassan, ráérõsen, szép nyugodtan akartam megismerkedni a Delphi-nussal, már jó elõre kigondoltam, majd milyen jól elmuzsikálgatunk mi itt ketten (mint az elefánt és az egér a vasúti hídon…). A lágy bevezetõ és finom éteri hangok helyett azonban legnagyobb meglepetésemre egy csõre töltött fegyverrel találtam magam szemben. Robbanékony, dinamikus, igencsak pörgõs kis bestiaként indított a ránézésre arisztokratikus lustasággal megáldott Chario. Méreteinél és fizikai korlátainál fogva ezen jelzõk alatt ne kristálypohár-rezegtetõ basszust sejtsünk, sokkal inkább valami bátor frissességet, gyorsaságot és élénkséget. Ezek a tulajdonságai is leginkább a középtartomány középsõ harmadának alsó felében érezhetõek legerõsebben.
Különös figyelmet szenteltem felsõ szekciójának, kíváncsi voltam, hogy a tweeter nagyobb mérete és megszaporodott feladatai hoztak e magukkal valamiféle negatívumot. Az biztos, hogy magashangjai jellegükben kicsit má-sok, mint amit a szokványos dómoktól megszokhattunk. Tónusukban inkább krémesek, lágyabb karakterûek voltak, talán még jót is tett nekik az, hogy hiányzott az az oly sok hangsugárzónál tapasztalt élesség és keménység. Elképzelhetõ, hogy ez a lágyság a nagyobb méretnek és sávnak köszönhetõ, mindenestre a "meleg" (khm.) dallamokat és bársonyos tapintású hangokat kedvelõk biztosan örömüket fogják lelni ezekben. Ami kritika érheti, hogy ez a finomság néhol puhította a precizitást és pontosságot is, ezáltal lágy, laza szövésû textúrát eredményezett a hangképben.
Transzparenciája méltó egyéb tulajdonságaihoz, jó térbeli pozícionálással párosulva igazán magabiztos, homogén produkciót nyújtott. Nem egy válogatós darab, rajongott a magányos hangszerekkel teletûzdelt komolyzenei darabokért, osztatlan lelkesedéssel fogadott egy-egy szimfonikus zenekart is. Könynyebb mûfajok közül talán az art rockig bezárólag ajánlanám könnyû szívvel, keményebb és elektro jellegû zenék kedvelõi próbáljanak másfelé keresgélni. De azt hiszem, hogy csak rá kell nézni a Delphinusra, és ezt mindjárt érzõdik is, nagyon hülyén nézne ki, ha a Faithless diófa borításból szólalna meg. Nem egy malomban õrölnek, ilyen egyszerû.
Ajánlás
Kellemes barátra leltem a Delphinus személyében, s 'mûsoron kívül' még sokáig hallgattam. Az igazán jó berendezések kedvet adnak a zenehallgatáshoz, és a Delphinus ezt teszi. Ára még a többek számára is elérhetõ sávban mozog, kiviteli minõsége, megjelenése egyaránt kitûnõ.
