The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Ayre AX-7e

A Colorado államban, Denver szomszédságában mûködő Ayre klaszszikus értékrend szerint formált termékein végignézve akár azt is hihetnénk, hogy a cég hosszú évtizedeken keresztül érlelte a célszerûségre törekvő, ízléses formatervet. Valójában egy alig 13 éves gyártó áll az örökérvényűkülsővel büszkélkedő készülékek mögött, bár az is igaz, hogy integrált erősítőjük hangzása jóval mélyebb szakmai múltat sejtet.

Az Ayre CD és DVD játszók valamint különböző kiegészítők készítésében is otthonosan mozog, a főszerep azonban vitathatatlanul az erősítőké, amelyek közül az AX-7e az egyetlen integrált típus. Külsőre se nem tipikus erősítő, se nem különösebben amerikai a készülék: egyrészt első látásra inkább vélnénk valamiféle lejátszónak (ami korántsem véletlen, hiszen becsapós előlapja gyakorlatilag megegyezik a CX-7 CD, ill. DX-7 DVD játszóéval), másrészt származása dacára mérete felhasználóbarát (már elég nagy és nehéz ahhoz, hogy ne gyanakodhassunk spórolásra, de az állványt sem kell alapvetően átrendezni miatta). Felépítése igencsak masszív, a rozsdamentes acélból és alumíniumból épített izmos ház három lábon is nagyon stabilan áll, a csiszolt felületűfedőlapon elhelyezett két, dróthálóval lezárt nyílás alatt tekintélyes méretűhûtőbordák húzódnak. A jó centi vastag előlap megmunkálása kivételesen szép, szerencsére a márkajelzésen kívül semmilyen feliratot nem helyeztek el rajta. Már csak a lejátszóra optimalizált kezelőfelületet kellett kicsit átlényegíteni, amit egészen ötletesen sikerült teljesíteni. Először a "lemezfiók" kapott új funkciót, mérleghintaszerûen billenő, hosszú kapcsoló lett belőle, és a hangerőt szabályozza. A retro jellegűkijelző nem okozhatott gondot, a hangerőszint, a kiválasztott bemenet és egyéb funkciók visszajelzésére éppen kapóra jött. A maradék 8 db gomb a tervező csillagászat iránti akut rajongásáról árulkodik: csak kettőjükön tûnik fel hagyományos piktogram, a többiekre stilizált égitesteket rajzoltak, így pl. a kijelzőt a napot mintázó gomb kapcsolja, az 1. sz. bemenet pedig a csillagra koppintva választható ki.
ayre_AX7e_back.jpgHogy ne csak a dizájnról legyen szó, említsük meg, hogy az időtlen külsőbe igazán modern beltartalmat csomagoltak. Az erősítőt "aluszékony" mikroprocesszor vezérli, amely csak a felhasználói parancs (amely a jelentéktelen külsejû, fekete mûanyag távkapcsolótól is érkezhet) lefuttatása alatt zavarja létezésével az érzékeny audio szekciót, különben életjel nélkül, készenlétben pihenve várakozik. Energiafelhasználás szempontjából már nem ilyen készséges, hálózati kapcsolója egyáltalán nincs, standby-ban pedig a teljesítményfelvétel lekapcsolt kimenő fokozat mellett az üresjárati 70 W-ról csak 20-ra csökken, ami azért kicsit több annál, amivel lelkiismeret-furdalás nélkül folyamatosan áram alatt lehetne tartani. Áramkörei egyébként teljesen szimmetrikusak, amire már csak ezért is érdemes figyelni, mert a 4 db vonali bemenet egyik fele csak XLR, a másik csak RCA csatlakozóhoz van rendelve. A szépen bemelegedő A/B osztályú végfok csatornánként 8 diszkrét tranzisztort foglalkoztat, az erősítés negatív visszacsatolástól mentes. Valódi előerősítője (és így külön előfok-kimenete) nincs is az AX-7e-nek, a hangerőszabályzást FET kapcsolókból és fémfilm ellenállásokból épített passzív hálózat végzi. Különleges szolgáltatásként bármelyik bemenet egyszerûen átállítható közvetlen erősítésre, a hangerőszabályzást kikerülve direktben kapja a végfok a jelet, tehát kvázi végerősítőként egy többcsatornás rendszerbe is beilleszthető a gép. Hátulnézetből sem kapunk kevésbé professzionális látványt, a szimmetrikus felépítésnek megfelelően középre került a tápaljzat, minden egyéb páros szerv oldalhelyesen szétválasztva sorakozik. Itt a Cardas-féle hangsugárzó-csatlakozókkal ajánlatos vigyázni, mert csak villában végződő kábelt fogadnak kényelmesen, banándugó esetén nem igazán tökéletes a kontaktus, ráadásul a hajlított típusokat könnyedén ki is lapíthatjuk velük.

Hangminőség
Messzemenően harmonikus, telt hangvétellel zenél az AX-7e, a dús megszólalás fő oka mindenképpen a különösen jó mélytartomány, az ugyan nem mellbevágóan durva, de azért éppen elég erőteljesen és kellő sebességgel mozduló basszusfutamok megnyugtatóan stabil alapokat jelentenek. Fontos megjegyezni, hogy a jól tapintható basszusjáték már kellemes szobahangerőn is előjön, nem kell agyonhajtani az erősítőt, ha a testes muzsikára vágyunk. Összességében is van valami jóleső nyugalmat árasztó "fûszer" a hangzásban, amitől alaposan kiérlelt, élvezetesen analógos zamatot kap az előadás, mindinkább úgy tûnik, hogy vele zenét és nem mondjuk CD-t hallgat az ember. Olyannyira hiányzik bármiféle mûvi csillogás a karakterből, hogy a középsáv talán elbírna még egy leheletnyi fényt, és akkor még izgalmasabb lenne a hatás. Ugyanez áll a középmagasakra is, a sziszegős hangok egész kicsit fakónak tûnnek, ugyanakkor a kristálytisztán csengő-pengő ütőhangszerek megmutatják, hogy sávhatároltságról semmi esetre sincs szó. A részletezés is analógos jelleget mutat, nagyon messze vagyunk a technikás-hifis magamutogatástól, a kellemes tónusú hangszerek igen barátságos hangulatot sugárzó zenekart alkotnak, vagyis a részletezés nem öncélú, sokkal inkább a hiteles, eseményhűelőadásmód kialakítása a cél, nagyon érezni, hogy ezt a készüléket nem mûszerrel, hanem füllel, méghozzá nagyon jó ízlésűfüllel tervezték. A hitelességet szolgálja a szemléletesen tágas hangszínpad is, maradéktalanul betölti a teret a zene, szinte koncertlemezzé változik a stúdióalbum. Itt venni észre, hogy győzi ugyan erővel a gépezet, mégsem az az üvöltésre termett, bulizós darab, sokkal inkább való aktív, mûértő zenehallgatásra, valamivel mérsékeltebb hangerőn. Otthonosan meghitt hangja ilyenkor jólesőn átmelengeti a lelket, nagyon jólesik közvetlensége a fagyos téli délutánon, de remélhetőleg nyáron is közel ennyire beválik a stílusa. Valódi koncertlemezt választva tovább gazdagodik, mélyül a sztereókép, ráadásul a gondosan hangolt átvitel is kiemeltebb jelentőséget kap, még akkor sem kiabálnak a közepek, amikor már nagyon erre számítanánk. Szimfonikus muzsikán egyszerûen pazar a teljesítmény, mozgalmas, dinamikus a nagyzenekar, de végtelenül érzelmes, már-már szenvedélyes is egyben, az erősítés érzékeny mûvészt farag az inkább precízségéért kedvelt CD17-ből. Most nem annyira a részletek dominálnak - bár ennek ellentmond, hogy még a székek recscsenése is jól kivehető -, hanem inkább az átható, intenzív koncertatmoszféra, amelynek összetettsége végképp meggyőző módon a legnagyobb, még elviselhető hangerőn sem szenved csorbát.

Ajánlás
Aki meghallgatja, annak szinte biztosan bogarat teszt a fülébe a coloradói erősítő. Na nem feltétlenül percek alatt hódítja meg az embert, inkább olyan típus ő, akinek érdemes egy kis időt adni, hogy ráérezhessünk különleges, egyéni hangvételére, ami miatt aztán minden valószínûség szerint nem is fogjuk tudni kiverni a fejünkből.