A klasszikus rádióerősítők (receiverek) fénykora valószínűleg már régen elmúlt, ennek ellenére néhány gyártó még kitart gyártásuk mellett. A Yamaha széles termékskáláján a különféle innovatív digitális eszközök mellett stabilan ott vannak a sztereo receiverek is, ismerkedjünk meg most közülük az alapmodellnek tekinthető R-S201-el.
A többi új Yamaha hifi készülékhez hasonlóan a kis receivert is a klasszikus hifi komponensek kedvelőiben nosztalgikus érzéseket keltő megjelenéssel ruházták fel, különösen az ezüstszínű változatra jellemző a retro fíling. A felhasznált anyagok már nem követik a hagyományokat, az alumínium előlap úgy tűnik nem fért bele a költségkeretbe, amin az árcédulára pillantva nem is csodálkozom.
A készülék kinézetén túl szolgáltatásaiban és felépítésében egyaránt követi a régi iskolát. A design alapvetően a szögletességre épít, csupán a hangerőszabályzó maradt kerek, megtörve, vagy inkább kiemelve e jellemzőt. Bár a szabályzó maga már nem potenciométer, azt leváltotta a digitális jeladó, a forgatógomb – mint a lehető legjobb megoldás – szerencsére változatlanul maradt. A hangszínszabályzókat viszont elérte „digitális végzet”, szögletes nyomógomb formában szolgálnak tovább, ráadásul elég nagy lépésekben teszik lehetővé az átviteli görbe korrekcióját. Ugyanilyen gombokkal választhatunk az „A” vagy „B” jelű hangszórópár, valamint a bemenetek között is. Kijelzője nem nőtt nagyra, de a célnak tökéletesen megfelel, egyszerű, jól látható fehér karaktereket olvashatunk le róla, ha nem állunk nagyon messze tőle. Az előlapi 6,3-as aljzat lehetővé teszi fejhallgatók használatát is. A tuner analóg FM adók vételére alkalmas, standard RDS szolgáltatásokkal és 40 memóriahellyel rendelkezik.
A hátlap szellős, a házi-mozi receiverekhez szokott szemeknek már-már furcsán üres látványt nyújt, pedig majdnem minden megtalálható rajta, amire szükségünk lehet, csupán a phono bemenet hiányzik majd néhányunknak. Vonalszinten 4 sztereó készüléket fogad és egynek ad ki (nem szabályozott) jelet. A hangsugárzó kábeleknek sajnos csak csiptetős csatlakozók jutottak, amelyek 2 mm2-es vezeték keresztmetszetig fogadják be a lecsupaszított vezetékvégeket, amelyeket már ónozni is csak vékonyan szabad, különben meg fogunk küzdeni a bekötéssel. Hálózati vezetéke fixen csatlakozik.
A belvilág szintén szellős, középen szép nagy hűtőbordára szerelve a diszkrét elemekből felépített végfokozat látható. Teljesítménye 8 Ohmon eléri a tekintélyes 100 W-ot, 4 Ohmon pedig a 140-et, igaz ezt már csak magas torzítási értékekkel nyújtja. A tápellátást hagyományos, lemezelt vasmagos transzformátorra bízták.
A szögletesítés elérte a hosszúkás alakú távvezérlőt is, lecsapott élei szokatlanok ugyan, de illenek a készülék dizájnjához. Ami fontosabb, hogy a gombok elrendezésére odafigyeltek, a fontosabb kezelendők direktben elérhetők, emellett az eszköz kényelmesen illeszkedik egy felnőtt kezébe.
♫
A „0” kilométeres gépet jó egy hétig járattam, mielőtt belemélyedtem volna a hangminőség megítélésébe. Első benyomásaim egészen jók voltak, s ez a későbbiekben sem változott meg. Olcsósága okán különösebb elvárások nélkül ültem le meghallgatni, ezért inkább kellemes meglepetések értek. A frekvencia balansz teljesen rendben van, nem hiányzik egyik tartomány sem, a hangszínszabályzó gombjai ezért mindvégig érintetlenek maradtak. Teljesítménye bőségesen elegendő, a hangerő szabályozási karakterisztika alul nagyon - talán túlságosan is - finom, könnyen beállítható a hallgatáshoz kellemes hangerő. Térleképzése kissé elnagyolt, érezni az egyes hangszerek, előadók helyzetét, de pontosan rámutatni nem tudnék egyikre sem. A színpadkép szélességében és mélységében is szűk, alig lép túl a hangsugárzókon, a helyzeten azok széthúzásával valamelyest lehet segíteni, ha a szoba berendezése, vagy dimenziói engedik.
A jazzklub hangulata átjön, de ezúttal nem az első sorban kaptunk helyet, messzebbről hallgathatjuk a produkciót. Van benne élet, játékosság is, ami élvezhetővé teszi az előadást, de a komolyabb készülékektől megszokott pontosság és részletezés hiánya azért érezhető. Az akusztikus zene tőle sem áll távol, Sting „Shape Of My Heart”-ját hitelesen, szépen adja elő. Teljesítményével finoman bánik, nem érezteti komoly tartalékait, kulturáltan, lágyan zenél, ami sokszor előnyére válik, popzenén viszont nem venném rossznéven, ha egy kicsit „nyomulósabb” lenne, ettől eltekintve teljesen rendben van.
Az analóg tuner tökéletesen alkalmas arra, amire érzésem szerint szánták, kellemes háttérzenével tölti meg a nappalit, audiofil képességeket ennyiért nem várhatunk el, már csak az egyre silányabb adásminőség ismeretében sem. Közel egy hétig járattam, zömmel a rádiót hallgatva, mindvégig elégedetten.
Hetvenezer jó magyar forintért manapság már nem sok mindent adnak a hifi boltokban, és az RS-201 ára éppen ennyi (lenne, ha most akciósan nem engednének belőle még egy tízest). Kellemes megjelenésű, kulturált hanggal és komoly teljesítménnyel. „Vájtfülűeknek” nem igazán ajánlanám, aki viszont egy élvezhető hangú készüléket keres a nappalijába és szeret rádiózni, netán a házimozizást is megoldaná 2.0-ás rendszerrel, az R-S201-ben könnyen megtalálhatja az "igazit".
Yamaha R-S201
Teljesítmény:2×100/140W
Bemeneti érzékenység: 500 mV
Méretek: 435×141×322 mm
Tömeg: 6,7 kg
Ár: 69.990,- Ft (akció: 59.990,- Ft)
Extreme Audio
Tel: 1/7867-422
www.extremeaudio.hu
