Az Y sorozat három korábbi tagja után a dizájnban más koncepciót követő Y50 is terítékre került. Az élénk színekben készülő füles feltűnéstől nem mentes megjelenése a fiatalabb generáció szívéhez állhat közelebb, hogy hangzása milyen ízlésvilághoz passzol, az hamarosan kiderül.
A külső nagyon sokat jelent egy termék eladhatóságával kapcsolatban, és az Y50 kinézetét nagyon eltalálták, sokan először ezt emelnék ki az áruház polcán sorakozó fülesek tömegéből. Piros, sárga és kék színei már önmagukban is ütősek, a nagy fehér AKG logó és a fényes felület tovább fokozza a hatást, a vékony króm szegély pedig stílusosan zárja le mindezt. Gondoltak a szolidabb megjelenést kedvelő közönségre is, számukra feketében elérhető a füles. Ezek után „csak” legyen kényelmes és varázsoljon el a hangjával. Nézzük először a komfortot.
„On ear” modell, vagyis a fülünkön támaszkodik fel. Ennél a konstrukciónál nagyon fontos a párnázás kialakítása, és ezt az Y50-nél bizony eltalálták. Kellemes tapintású bőr burkolat alatt közepesen lágy, memóriahab szerű anyag tökéletes felfekvést biztosít, egyúttal hatásos izolációt a külső zajokkal szemben, mivel zárt rendszerű, ez a mélyhang reprodukciót is segíti. És igen, kényelmes is, nagyon, csaknem tökéletes, talán egy szélesebb fejpánttal valóban az lenne, de ez már csak kukacoskodás. A 3D design a tökéletes pozíció megtalálásán túl az összehajthatóságot is biztosítja, a mellékelt hordtasak pedig a hordozhatóságot. Kábele oldható és cserélhető, egygombos vezérlője a legtöbb telefonnal kompatibilis, természetesen mikrofon is került bele, így telefonhívások idejére sem kell levennünk fülünkről. A 40 mm-es driver minőségi darab, az AKG különösen a mélyhangok megjelenítését dicséri. Akkor halljuk!
Az Y50 igazi mindenevő, teljesen mindegy milyen zene kerül terítékre, mindenhol otthon van. Frekvencia-átvitele széles és egyenletes, egészen mélyről indul és kitart a legmagasabb hangokig, közben pedig hihetetlen nyugalmat és hangulatot áraszt, nem csoda hát, hogy hamar a 70-es, 80-as évek funky zenéinél kötök ki, és időzök is sokáig. Minden egyben van ahhoz, hogy becsukott szemmel egy hatalmas parti közepében érezzem magam. Zseniális. Lágy, finom, részletes és levegős a produkció, le sem lehet tenni. Rengeteg részletet mutat meg a zenékből, mindezt a térben korrekten elhelyezve. A lágy, de ha kell, súlyos basszus adja az alapot mindehhez. A nagyobb hangerő sem zökkenti ki egyensúlyából, maximum dobhártyánk fáradhat el egy idő után.
Bár megjelenése nem azt sugallja, az eddig tapasztaltak alapján úgy gondoltam, érdemes kipróbálni klasszikus zenével is. „Verdi: La Traviata” került a lejátszóba. Szépen kirajzolja a színpadot, a vonóskar visszafogottan muzsikál hátul, előtte a kórus és legelöl a szólisták. A hangulat ismét fergeteges. Kapunk egy kis ízelítőt a színházi háttérzajokból is. A „tökéletességhez” csak egy nagyon kicsi levegőt hiányolok még, de így is magával ragadó.
Végezetül következzen a „Take Five”. Hihetetlenül erős basszusalap, élő, pezsgő cinnek. A belépő szaxofont most egészen közelről hallom, több figyelmet követel magának, de nem nyomja el a többi hangszer hangját, minden mozzanat jól követhető. A dobos szólója pedig igazi élmény.
Úgy érzem sikerült egy igazán nagy vételnek számító darabot kifognom a hatalmas kínálatból. Komolyabb hibáktól mentes és rendkívül szórakoztató hangja, mivel mindemellett még kényelmes is, sok-sok zenehallgatással töltött órát garantál annak, aki az Y50-et választja. Huszonötezer forintért mindez szinte ingyen van, ráadásul még jól is néz ki!
