Bevallom, szeretem az egyszerűséget. Ha felrakok egy lemezt, végig is hallgatom, függetlenül attól, hogy azt milyen formában teszem, fizikai hordozóról, vagy éppen fájl alapon. A lényeg, hogy legyen kedvem a zenehallgatáshoz, ez mindennek az origója, még egy készülék ismertetőnek is.
Az egyszerűséghez való vonzódásom részben a munkámból ered, a zenéhez és azon keresztül a minél jobb hangminőséghez való viszonyom terápiás jellegű, jó sok évvel ezelőtt ezért kezdtem bele az egész otthoni hifi hobbiba. A zene nálam relaxációs eszköz, akkor is, ha éppen nem ellazít, hanem felpezsdíti a vérkeringésemet. Az elmúlt húsz évben rengeteg készülék megfordult nálam, ezek jó részét a Hifi Piacnak (és természetesen az hazai audió piac szereplőinek) köszönhetem, hálás is vagyok érte, mert nélkülük jóval kevesebb tapasztalattal rendelkeznék. Ezek nagy része természetesen új volt, de magánszorgalomból sok vintage vasat is kipróbáltam.
A CD vonalamat és a gyűjteményemet már évekkel ezelőtt felszámoltam, talán nem véletlen, hogy vagy 6-7 éve teszteltünk kizárólag CD játszót utoljára. A digitális audió technológia szépen fejlődött, leginkább lejátszói oldalról, a CD szabvány (16 bit, 44,1 kHz) még ma sem általános a stream szolgáltatók között, az ennél magasabb mintavételezésről nem is beszélve. A készülékek kompaktabbak lettek, pár éve már egyértelműen a fájl alapú lejátszás vált az elsődleges digitális platformmá. A Volumio név sokak számára lehet ismerős, főleg azoknak, akik az elmúlt években próbálkoztak a hifis mércével is szuper olcsó Raspberry Pi mikroszámítógépek zenehallgatásra történő felhasználásával. Eredetileg a Volumio egy zenehallgatásra kitalált operációs rendszer volt, ingyenes licenszelési lehetőséggel. Az alkotók gondoltak egy merészet és az Asus segítségével megalkották a Primo névre keresztelt hálózati lejátszót. A szép, egyszerű és letisztult dobozkában egy Asus Thinkerboard lapul, ami egy egyetlen lapra integrált számítógépet takar. Az ARM architektúrájú rendszerchip egy Rockchip RK3288, amihez 2 Gb, nem bővíthető, kétcsatornás DDR3-as memória tartozik. A négymagos processzort tartalmazó rendszerchip maximális órajele 1.8 GHz, ami már meg tud birkózni a DSD anyagok lejátszásával is. A Volumio ezekre az alapokra építette rá I2S interfészen keresztül a DAC egységet, az ESS ES9038Q2M-re esett a választásuk. A bit-perfect lejátszásra képes ESS chip PCM 32 bit 768 kHz-es és maximum DSD512-es hanganyagokat tud dekódolni, míg az S/PDIF kimeneten 24 bit, 192 kHz-et képes kiadni.
A Primo egy szép, letisztult vonalvezetésű készülék, az „izgalmas” dolgok a hátulján találhatók. Hálózati oldalról a gigabites LAN csatlakozás és a beépített, de külső antenna segítségével használható Wifi, 4 darab USB 2.0-és port a külső meghajtók (pendrive, HDD, stb) számára, egy HDMI videó kimenet, egy pár analóg RCA kijárat és egy coax S/PDIF a külső DAC csatlakoztatásához. A csatlakozók mind jó minőségűek, a tápellátást egy külső, egyszerű kapcsoló üzemű egység végzi, 5 Voltos (3 Amper) feszültséggel, egyben remek alapot nyújtva a fejlesztéshez egy analóg szabályozott tápegység irányába.
A tesztre kapott készülék az ún. Hifi-Edition volt, azaz tartalmazta a MyVolumio Superstar örök licenszet, (~200 Euro értékben), ami nélkül nem tudjuk használni a különböző streaming szolgáltatásokat, mint pl. a Tidal. Ez a konstrukció eléggé egyedülálló a piacon, nem emlékszem, hogy más márkáknál külön pénzt kértek volna azért, hogy használni lehessen a saját streaming előfizetésemet. Ha nem a Hifi-Editiont választjuk, akkor külön perkálnunk kell ezért a funkcióért. Így, bár a dobozban benne volt a regisztrációs kártya, rajta a MyVolumio Superstar aktivációs kulccsal, ennek használatától eltekintettem, hogy majd a készülék leendő megvásárlója élni tudjon vele. Ez viszont akaratlanul is azzal járt, hogy nem tudtam kipróbálni a Tidal-t, így az alábbiakban kizárólag a saját, helyben tárolt zenéim meghallgatása alapján tudok a hangjáról nyilatkozni.
A kvázi bejáratási időszak elején, alatt is rácsodálkoztam a hangjának egységességére, tekintettel arra, hogy korábban volt lehetőségem Raspberry Pi alapú hálózati lejátszót (szintén integrált I2S ESS Sabre DAC-al) Volumióval kipróbálni, de olcsósága ellenére sem tett rám mély benyomást. A Volumio megoldása azonban más. Amikor korábban meghallottam az árát, kicsit mellbevágott, de úgy voltam vele, hogy hallgassuk meg, aztán meglátjuk. Kicsomagolás után, kézbe fogva, egy meglehetősen (méretéhez képest) nehéz, jól megmunkált készülékházat tartottam a kezemben. Minőségi az összeszerelés, a csatlakozók precízen ülnek a helyükön, az RCA kábel csatlakoztatásakor is éreztem az elvárható szintű összeszerelési minőséget. Vezetékkel kötöttem rá a hálózatra, és először belenéztem a gyári androidos applikációba. Fürgén indult, azonnal megtalálta a készüléket, a menükben való barangolás is gyors volt. Elég sok dolgot állíthatunk az alkalmazás segítségével, többek között a kívánt mintavételezési frekvenciát, egészen 768 kHz-ig (bitmélységet is!), vagy a felkonvertálás minőségét 3 lépcsőben, esetleg a DSD lejátszást (natívan, vagy PCM-re lekonvertálva). A további érdekes opiók között még találunk hangerő normalizálást (remekül működik, DSD-n is!), állíthatjuk az audió puffer méretét (pl. 12 Mb) és a lejátszás előtti pufferelést is, az előbb adat százalékos foglalásával. Ezzel még nincsen vége a felsorolásnak, mert a mérnökök, ha nem is teljes értékű, de DSP korrekciós algoritmust is építettek az analóg kijárat elé. A FIR (Fast, Slow roll off, és Minimum phase) és IIR szűrőket több lépcsőben is állíthatjuk, az utóbbinál 47, 50, 60 és 70 kHz-re is.
Hang
Elsőként egy régi kedvencemet, a Gipsy Kings „Roots” című albumát indítottam el a Volumion, amelynek szinte minden akkordját ismerem már. Sokszor bebizonyosodott már, most is, hogy önmagában a DAC chip típusából semmilyen következtetést nem érdemes levonni. Amikor legutoljára egy Raspberry Pi-re ültetett (I2S) Sabre DAC-os olcsóbb kit-et hallgattam Volumióval, az az én fülemnek testetlen, erősen magasba húzó, kifejezetten gyenge mélytartománnyal rendelkező hangot produkált. Egyetlen mentsége volt, hogy olcsó. Nem így a mostani tesztalanyunk, ami éppen a mélytartományban domborított hatalmasat. Az olcsó készülékek nekem sokszor okoztak csalódást, kompromisszumot kell velük kötni, ha erre hajlandóak vagyunk, akkor menni fog az együttélés. A Primo-val kevesebb a kompromisszum, és több a zene. A felvétel során megszólaltatott különböző típusú gitároknak igen jó húzása volt, valódi test és hangtömeg okozott kellemes perceket. A Primo általános hangképe inkább sötétebb, melegebb tónusú, a könnyebb (?) értelmezhetőség kedvéért említeném meg, hogy a NAD erősítők karakterére hajaz. Akik szeretik azok hangját, a Volumiot is kedvelni fogják.
Természetesen rockzene nélkül nem teszt a teszt, és ha rockzene, akkor Dire Straits. A „Brothers in Arms” volt a kiválasztott lemez, amit, árkategóriájához mérten, hiányérzet nélkül szólaltatott meg. Testes, húsos, valódi gitárjátékot tolmácsolt, igazi fémhúros hangszert hallottam a műanyag helyett. A korábban észlelt vastag, melegebb hangzást ezen a lemezen is észleltem, ezen a műfajon kimondottan jól is esett, számomra a legfontosabb paraméter a telt, élő hangzás. A Volumio nagyon erős a mélyebb szekciók ábrázolásában, a basszusjátszó képessége kiemelkedő, gyors, feszes, és elég nagy hangsúlyt kap a hangszerek ábrázolásában. Ez mindenképpen figyelembe kell vennie annak, aki mellette teszi le a voksát. Elektronikus zenére váltottam, éppen aktuális az együttes feloszlása miatt: Daft Punk, „Random Access Memories” (88,2 kHz és 24 bit). A Primo modern, mai hangolása miatt nagy elánnal, átütő dinamikával szólaltatta meg ezt a sokak által kedvelt műfajt. Előadásában kifejezetten gyors, pörgős, talán kicsit zárt, de a történéseket kézben tartó forráskészüléket ismertem meg.
Végezetül egy igazi audiofil felvétellel tettem próbára a Volumiót: Carmen Gomes Inc, „Don’t you cry” (192 kHz, 24 bit). A drágább konverterekhez képest itt azért kiütközött, hogy zártabb a hangja, lehetne kicsit levegősebb, de a zene folyamának egységessége azért megvolt, a Primo felbontása pedig van annyira jó, hogy a hangszerek textúráit korrekten ábrázolni tudja. Gomes énekhangja dominál a felvételen, ami nem csoda, hiszen egyetlen mikrofonnal készült, amit közvetlenül az énekesnő előtt helyeztek el, de ennek ellenére van térhatás, amit a Volumio jó arányokkal ábrázolni is tud.
Számomra kellemes meglepetés volt a készülék, az integráció jól sikerült, sokkal jobban, mint amire korábbi tapasztalataim alapján számítottam. Egységes hangjával, korrekt kivitelezésével, nagyon jó szoftverével egy megbízható és jó hangú hálózati lejátszót kapunk a pénzünkért, stabil terméktámogatással.
Volumio Primo Hi-Fi Edition
Ár: 235.000,- Ft
Akusztika
Tel: 1/321-5384
www.hifiboltonline.hu
