A tavaly ősszel az olasz-cseh gyártó legújabb sorozataként bemutatkozott Neox elegáns fa furnéros kivitelű és kimondottan klasszikus vonalvezetésű hangsugárzókból áll, melyek közül elsőként a Neox1 monitorsugárzót hallgattam meg, hogy mindjárt tátva is maradjon a szám…
Azért nem akarom a poént mindjárt így az elején lelőni, ezért a szokásos módon először jöjjenek a „száraz” tények és technikai jellemzők.
A vérbeli mini-monitor Neox1 22 mm-es MDF lapokból álló, klasszikusan szögletes és mindenféle különösebb design elemet nélkülöző kabinetjében konvencionális elrendezésben helyezkedik el a 26 mm-es hangtekerccsel és széles sugárzási spektrummal rendelkező Xavian válogatott lágy dóm, valamint a 150 mm-es impregnált papír membrános mély/középsugárzó, lágy porvédő kúppal és a mágneskörében rövidre záró rézgyűrűvel. Utóbbi hangszóró valójában a ScanSpeak gyártmánya, azonban a dán szakik a Xavian kívánalmai és specifikációi szerint készítették el. Előlapja gyakorlatilag csak éppen akkora, hogy elférjenek benne a hangszórók, egyszóval esetében különösebb visszaverő felületekkel nem kell számolni, ami akusztikailag nagyon kedvező tulajdonság.
A 2-utas csillapított bassz-reflex rendszerű hangsugárzó alumínium reflex-portja a doboz hátoldalán található, az aranyozott single csatlakozó szett társaságában. Színek tekintetében bőséges a választék, a jövőbeli vásárlók cseresznye, dió, juhar, fehér, fekete és piros szenvedély verziókból választhatják ki a szívüknek legkedvesebbet vagy a lakásukhoz legjobban illőt.
♫
A monitorok, különösképpen a minik esetében a legfőbb sarkalatos pont általában a basszus szokott lenni, azonban a korábbi Xavian-os élményeimet felidézve úgy tűnik, hogy a cseh-olasz koprodukcióban készült hangsugárzóknak nem igazán voltak problémáik ezen a területen, sőt…
A Neox1-hez hasonló méretű és hangszórókészletű XN 125-ös például egészen kiváló, méretosztályában pedig egyenesen párját ritkító mélyeket produkált, amit azonban a Neox1 művel, az már a lélegzetelállító kategóriába tartozik. A jelenlegi szobám akusztikája mondjuk, jobban támogatja a basszust, mint ez előzőé, és ráadásul kisebb is, az eredmény azonban még ennek fényében is lenyűgöző, hiszen bőven van már itt is viszonyítási alapom a tesztdoboz és az előző hónapok során nálam járt hangsugárzók kapcsán tapasztaltak alapján.
Az általam kicsomagolt szűz új Neox1 megszólalásának első pillanatában olyan basszust produkált, ami még egy átlagos állódoboznak is becsületére válna. Innen van a címben feltett kérdés, hogy hova rejtették el ebben a pici dobozban a szub-woofert, mert bizony voltak olyan zenei vagy filmes részletek, amelyek úgy szóltak, mintha egy különálló mélysugárzó is lenne a rendszerben. Súlyos szavak ezek, mint a Neox1 basszusa, amiről nehéz is elhinni, hogy az előttem lévő apróságokból származik. Olyan ez, mintha a Xaviannak sikerült volna a molekuláris gasztronómiát valahogyan a hangsugárzó gyártásba átültetnie és a pici testbe ilyen módon belesűríteni egy nagy állódobozt vagy egy szub-woofert annak minden tudományával egyetemben. Akárhogy is csinálták, az eredmény félelmetes.
Természetesen nem csak basszusból áll a világ, a stabil alapokra még a zene többi részletét is jól fel kell építeni. Ezen a téren a Neox1 vérbeli Xavian, kellemes, barátságos tónussal, kerek hangszerhangokkal és kiegyensúlyozott frekvencia átvitellel. Karaktere ügyesen egyensúlyoz a realizmus és a valóságosság között, a részleteket pedig bőkezűen adagolja, de nem tüntet velük. Sok kisdoboztól eltérően a basszusa akkor is hangsúlyos marad, amikor sok hangszer egyszerre szólal meg, a Limehouse Blues bőgője így nem tűnik el a „tömegben”, hanem mindvégig tökéletesen követhető marad. A klarinét szólója levegős és lendületes, de két lábbal a földön álló, hasonlóan a vibrafonhoz, ami minden szépsége dacára a realizmust sugározza; valódi hangszer, nem pedig zenedobozos csilingelés érzetét keltve.
A Verdi opera rezesei sűrűk és energikusak, a doboz jókora lendülettel veti bele magát a történésekbe, sőt, a tutikban, ha lehet, még rá is tesz egy lapáttal. Megszólalása mindvégig kiegyensúlyozott és józan, legfelül levegős és lágy hangokkal és a jazzhez hasonlóan alapvetően testes és plasztikus jellegű hangszerekkel. A testes alsó végek miatt nem ficánkol annyira, mint az átlagos monitorok, a hangképére inkább a megfontolt lenne a megfelelő jelző. Basszusa még a felvétel leginkább embert, akarom mondani, hangsugárzót próbáló pillanataiban sem fogy el, a felsőbasszus kiemelés olcsó trükkje mégsem érezhető nála, a titok ezúttal valami másban rejlik, aminek köszönhetően a kis Neox már-már át is töri a fizika korlátait. Frekvencia balansza eközben mindvégig egyensúlyban marad, csukott szemmel, ahogy az előbb is, inkább egy állódobozt képzelnék a helyébe az apró monitor helyett.
A „Men you were” bevezető kézi dobjai lenyűgözően élethűek, nagyon jó az atmoszféra és a szuszogások és halk háttércsilingelések is menetrendszerűen érkeznek. A felvétel egyik fő jellegzetessége, a brutális mély aláfestés megjelenítése szó szerint döbbenetes, pedig a többi zenén basszusban jól teljesítő monitorok rendre itt szoktak elvérezni. A Neox1-en azonban ez sem fog ki; nem hogy meghátrálna, hanem úgy szól, hogy helyenként nyomást érzek a füleimben tőle, ezt pedig eddig csak szuboktól szoktam.
Shirley Horn a szokott helyén, pontosan középre helyezkedve énekel, a felvétel témájához illő alapvetően bágyadt hangon, amitől a szomorúság szinte tapintható a szobában. A háttérkörnyezet szintén aprólékosan kidolgozott, számtalan halk hangocska tűnik fel, főleg a felvétel utolsó harmadában, ahol némi vérfrissítésként latinos ritmushangszerek lépnek be, mielőtt a hallgató még felhúzná magát a gázcsőre.
Pop és rockzenéken nem ér meglepetésként, hogy még derekas zúzásra is képes és jól üti a tam-tam-ot, ahogy azt a bejáratás napjaiban már számtalanszor tapasztaltam különféle zenéken, filmeken és TV műsorokon. A terhelést kifejezetten jól bírja, a nagyobb hangerőt ésszerű keretek között még nagyobb dinamikával és erővel hálálja meg, és még aggódni sem kell a testi épségéért, noha a biztonság kedvéért azért többször megnéztem közelről, nem akar-e kiugrani a mélyhangszóró a helyéről. Realizmusa ezeken a műfajon is jól jön, s bár nem gondolom, hogy eredendően ilyen célokra szánták volna, még a rockosabb hangulatokat is jól eltalálja.
Nem is tudom, minek lehetne egészen pontosan definiálni a Neox1-et, talán egy „monitorbőrbe” bújt állódoboznak vagy kisdoboz/szub szettnek? Annyi azonban bizonyos, hogy noha kicsi, mégse használjuk nagyon kicsi szobában, ne toljuk közel a falhoz és véletlenül se tegyük könyvespolcra, mert lefújja róla a Lenin összest. Ezt a dobozt hallgatva valóban új értelmet nyer a teljes értékűség kifejezés, mert normál körülmények között nincsenek benne kivételek. Zeneiség, hosszú távú hallgathatóság, valószerűség és testesség. Igazi nyerő kombináció egy kicsi és klasszikus formájú hangsugárzóból.
Xavian Neox1
Frekvencia átvitel: 45 Hz- 20 kHz /- 3 dB
Ajánlott erősítő teljesítmény: 30-120 W
Nominális impedancia: 4 Ohm
Érzékenység: 86 dB
Méretek: 300×180×250 mm
Tömeg: 7 kg
Ár: 323.000,- Ft
Forgalmazó: Akusztika
Tel: 1/321-5384
www.hifiboltonline.hu
