Lehet, hogy a karácsony egyúttal a Harman Kardon szezonja is lesz a HFP-nél, hiszen szinte napra pontosan egy évvel az után, hogy a AVR 7300 hangjával múlattuk az ünnepet, már a H/K újdonsült csúcsreceivere, az AVR 745 foglalta el a díszhelyet a tesztállványon.Majdnem az utódlás szót is sikerült beleszõni a felvezetésbe, ám egyáltalán nem biztos, hogy ilyen viszony lenne az AVR 7300 és a némi frissítéssel 740-rõl 745-re léptetett típusszámú gépezet között. Elõbbit már a neve is kiemelte a családból, de teljesítményben és termetben is jóval tekintélyesebb volt társainál.
Ezzel szemben a földközelibb AVR 745 szépen beleillik a sorozatba, ám ez nem jelenti azt, hogy ne tudná magára felhívni a figyelmet. Rögtön itt az ára, ami családfõhöz illõen jelentõs, nem is kevéssel múlja felül tavalyi vendégünkét. Ennek, de csakis ennek fényében tûnhet kissé szerénynek a teljesítmény, hiszen a harmanos (és nem harmatos) 85 W-ról tudni kell, hogy az utolsó cseppje is kijön a ±60 A-os áramkapacitású végfokból, akár 1400 W elektromos teljesítmény felvételével terhelve meg áramszámlánkat, vérszegény hangzástól tehát semmi esetre sem kell tartani. Talán felesleges is rá kitérni, hogy erõsítõnk minden említésre érdemes surround kódolást támogat, nem mellõzve a Harman csoport saját fejlesztésû Logic 7 feldolgozását, fejlett basszusmenedzsmenttel – és kiiktatásának lehetõségével – kényezteti a térhangzás rajongóit, ráadásként még egy második szubkimenetet is elhelyeztek rajta. Az installálást a Harmanéknál EzSet-nek nevezett automatikus mikrofonos mérõ-szabályzó rendszer segíti, amely nemcsak a hangsugárzókat méretezi, és a késleltetéseket állítja be, hanem az akusztikai viszonyokat figyelembe véve hangkiegyenlítést is végez. A 2006-os modellévvel egyúttal a szolgáltatásokkal takarékosan bánó idõszak is befejezõdött, az AVR 745-öt elõdjéhez hasonlóan felszerelték majd’ minden olyan extrával, amelynek hiányát szóvá tettük annak idején. Legfontosabbként mindjárt itt a lapostévék gyors terjedése miatt mára ezen a szinten gyakorlatilag elhagyhatatlanná vált HDMI átvitel, erõsítõnk két bemenetén is fogadja az integrált digitális AV jelet. A rendszert videójel-konverzió, DCDi kezelés és skálázási opció (720p, 1080i) teszi igazán használhatóvá, az analóg minõséget választó tévézõknek pedig marad a három forráskészüléket kiszolgáló, nagy sávszélességû komponens átvitel. Multimédiá-ban is belehúztak a fejlesztõk, ha már alsóbb szinten (AVR 240, HFP63) jelen van az iPod-támogatás, a The Bridge nevû dokkolóállomás csatlakozója innen sem maradhatott le, mint ahogyan az USB interfész sem, amely a népszerûbb PC-s médialejátszókkal mûködik együtt. Ná-lunk ugyan jelentõsége nincsen, de a készülék alkalmas az Észak-Amerikában honos, jobbára elõfizetéses alapon mûködõ XM digitális rádióadások vételére. Zónázásban a H/K receiverek a legjobbak közé tartoznak, mégpedig a hagyományos vonali és erõsített hangosítás mellé adott, itt egycsatornás A-BUS rendszer miatt, amely az arra alkalmas komponenseknek nemcsak erõsített sztereó hangot, de távvezérlõ vonalat is szolgáltat egy mezei UTP kábelen keresztül.
A pár éve érdemei elismerése végett határozatlan idejû jutalomszabadságra küldött fõdizájner még bizonyára vakációzik, így aztán külsõleg gyakorlatilag semmi sem változott az erõsítõn a korábbi koncepcióhoz képest, ami ugyan szokatlan manapság, de egyáltalán nem baj, hiszen így megmaradt a jól áttekinthetõ elõlap, a könnyû kezelhetõség, és még tervezett avultatással sem lehet megbélyegezni a céget. Szériatartozékká lépett viszont elõ a külön termékként is beszerezhetõ, nagy tudású TC 30 távvezérlõ. A gazdájához tökéletesen illõ, kiváló formatervû és anyagminõségû egységre 64k színû grafikus LCD került, amely itt egyáltalán nem öncélú, sõt, kifejezetten jól használható: ikonjai nem szimpla parancsokat jelölnek, a menü a legjellemzõbb tevékenységeket kínálja fel. Mivel a mûködés logikája, a gombok kiosztása különbözik a megszokottól, kell egy kis idõ az alkalmazkodáshoz, de felhasználóbarát hozzáállásával, interaktív problémamegoldó alkalmazásával hamar megkedvelteti magát. Némi programozással univerzálissá is tehetõ, ehhez csak USB porttal és internet kapcsolattal rendelkezõ számítógépre van szükség. A kényelmet olyan extrák fokozzák, mint mozgásérzékelõs háttérvilágítás és formás töltõ a Li-ion akkuhoz. A töltés ideje alatt a 2. zóna kezelésére szánt kiegészítõ távkapcsoló helyettesítheti fõnökét.
Hangminõség
Elsõ hallásra a téralkotás a legfeltûnõbb az AVR 745 sûrû, de nem nyomasztóan telített koncerthangjában, egy pillanatig sem hagyja zavartatni magát az erõsítõ a szoba méretkorlátaitól, nagy magabiztossággal tünteti el a falakat, és hatalmas koncerttermet teremt körülöttünk. Valósághû visszhangok tágítják a teret, a színpad folytonos, de a pozícionálás fókusza nem tûéles, talán emiatt is olyan erõteljes a stadionkoncertes hangvétel. Ennek megfelelõen a hangzás nem annyira lágy és barátságos, mint amit a H/K receiverektõl általában megszoktunk, de ehhez az akusztikához jobban is illik a határozott, figyelemfelhívó ének, a legalább annyira karizmatikus nagyzenekari kíséret, a kelleténél azért kissé harsogóbb rezesekkel. Az EzSet remekül beállította a basszusszintet, kellemesen puha, de nem lagymatag ütemek vezetik a ritmust, a közepek markánsságát mintha némi kiemelés is támogatná, a magassáv viszont finoman mérsékelt, visszafogott, de csak annyira, hogy sávhatároltságra ne legyen okunk gyanakodni. A zenei részletezettség folyamatosan szolgál meglepetéssel, a nem végletesen precíz színpadkép ellenére kimerítõ hangszerbõséget produkál az erõsítõ, az igen gazdag összetételû zenekarban az utolsó triangulum hangja is jelentõsséggel bír, a máskor alig észrevehetõ hárfafutamok hullámzó dallama nélkül bizony szegényebb lenne a hangkép. Összességében nem az a konfliktuskerülõ, simulékony hangzásvilág áll össze, ami nyugis háttérzenélõvé tenné a rendszert, sokkal inkább a szereplõ típus jön elõ belõle, kicsit csípõs, néhol harsány felhangokkal, de mindenekelõtt zabolátlan mozgalmassággal, telített atmoszférával, dús érzelemvilággal.
Ha koncerten sûrû, akkor akcióban egyenesen tömény a hangzás, elképesztõen nyomatékos, robbanékony a film, pedig messze vagyunk még a sûrûjétõl. Elõbb még néhány párbeszédes jelenet tart bemutatót az erõsítõ érzékenységébõl, felbontásából, hangulatátadásából. Ritka szépek a dialógusok, kiválóan követhetõ az idegen nyelvû mondandó, remekül átjön a hanglejtés, a mögöttes tartalom, szemernyi hiányérzetet sem hagy a teljesítmény. Aztán ahogy egyre fokozódik a helyzet, úgy élénkül az iram és nõ a feszültség, az AVR 745 szemérmetlenül direkt elõadása alaposan próbára tudja tenni tûrõképességünket. A térhangzás minimális kívánnivalót sem hagy maga után, ennyi már szinte sok a 3D-bõl, mintha hátra is frontcsatornák kerültek volna, szinte a valóságot túllicitálva mozog a hang még vertikálisan is. Nagy pechje a sztereó zenének, hogy az iménti õrület után kell valami magvasat hozzátennie a tapasztaltakhoz, nem csoda, hogy az emészthetõ, alapvetõen jól megkomponált hangkép kevésbé érzõdik kiegyensúlyozottnak, tartalmasnak. A basszus szubláda nélkül is aránylag jól teljesít, de több mélyenergiát is elbírna a hangkép, a magasak viszont mindenképpen izgágábbak az eddigieknél. A következetes középsáv most is erõteljes, karakteres, inkább naturális, mint lágy, nem nyelõdik el a hangszerek természetes ereje, de a kifinomultságot, a hangulati értéket még lenne hová fokozni.
Ajánlás
Ha nem is gyökeres stílusváltást, de feltûnõ új vonásokat kell észrevennünk az AVR 745 hangjában, eddigi tapasztalatainkhoz képest kevesebb a szelídség, a könnyedség, keményebb, határozottabb kiállásával a mozgalmas, direkt megjelenítés irányába mozdult el a hangzás. Extrákból elsõ osztályú a kiszolgálás, az egyébként is példás kezelhetõséget kiváló távkapcsolóval emelték egészen magas színvonalra, bárhonnan is nézzük, ezen az erõsítõn semmiképp nem fog múlni a gondtalan házimozizás.
