A HD technológia kezdetben csak a HD DVD és a Blu-ray elkeseredett harcával került az érdeklődés középpontjába. Mára ismerjük a győztes nevét, és kezdjük felfedezni a benne rejlő valódi potenciált, ám sokan még mindig nem hiszik, hogy széles rétegeket is el tud majd érni rövidesen, hiszen az átlag felhasználó még a DVD kép-, és hangminőségét sem tudja otthon tökéletesen kiaknázni. Akik egyelőre nem tervezik BD-játszó beszerzését, azoknak tökéletesen elég egy „sima” dekóderekkel ellátott, kiforrott, meglepetésektől biztosan mentes AV receiver. Nekik jó hír, hogy a Harman/Kardon AVR 142-ese mindezt már 100.000 forint alatt is nyújtani tudja.
Persze néhány kényelmi szolgáltatás épp ezért ki is maradt 5.1-esünkből, így például az OSD, de a finom kék fényű, 3 fokozatú dimmerrel (kikapcsolt állapot – fél – teljes fényerő) ellátott, kétsoros, pontmátrixos kijelző segítségével azért így is könnyedén elvégezhetjük a beállításokat. A készülék tényleg az egyszerűség je-gyében született, ez előlapján is tükröződik. A baloldali ki/bekapcsoló, és standby gombok felett egy piros/kék indikátor jelzi az üzemmódot, míg a jobb oldalon a működés közben belül kéken világító „varázsgyűrűt”, vagyis a hangerőszabályzót találjuk. A display alatt egy sor apró gombot látunk a legfőbb funkciókhoz, a bal alsó sarokban pedig a (Dolby Headphone rendszerű) 6,3 mm-es jack fejhallgató-aljzat, és érdekes módon elkülönítve egymástól, két műanyag lemezke alatt először egy digitális optikai és koax bejárat, majd a második takarásában egy 3,5 mm-es „aux” vagyis külső forrás (tipikusan hordozható eszköz, CD-játszó, vagy mp3 játékos) analóg bemenete, és egy garnitúra analóg audio/video bejárat fogad minket. A hátlap sem okoz csalódást a praktikumot szem előtt tartó házimozisnak: nem zsúfolt, inkább levegős, és pillanatok alatt áttekinthető. Analóg csatlakozásból is van elegendő, míg HDMI-ből 3 bemenet mellett egy kijáratot találunk. Megemlítendő, hogy receiverünk külső dekóderről 6 diszkét csatorna jelét tudja fogadni, és 5 pár hangfalcsatlakozója színekkel jelölt, a bekötést így szinte el sem lehet rontani. RDS-es tunere 30 állomást tárolhat, melyeket hálózatból eltávolítva sem „felejt el” nagyjából egy hétig. Távja több készüléket vezérelhet, így ha H/K DVD-játszónk van, nem kell két távpiszkálóval zsonglőrködni. (Formája egyébként a már jól ismert nyújtott háromszög, mely kézre áll, és jó egyensúlyának köszönhetően nem akar kifordulni az ember kezéből.) Gépünk ismeri a a DTS 5.1, DTS 96/24, DTS ES, DTS NEO:6, DPLIIx, Dolby Digital 5.1, Dolby Digital 5.1 EX, valamint a cég saját fejlesztésű Logic 7 kódolását, csatornánként egy 192kHz/24bites rendszerű D/A konverterrel rendelkezik, van rajta késleltetés, éjszakai (szomszédbarát) üzemmód, elalváskapcsoló, de ha valaki mindössze zenét szeretne hallgatni, akkor „Stereo-Direct” módba is teheti a készüléket.
Hangminőség
Akciómozin selymesen telt, ám így sem puha beszédhangok fogadnak, de bizonyos hangerő felett, talán a kis középtöbblet miatt még akkor is kiabálóssá válnak, ha szereplőink nem is jönnek ki a sodrukból. A filmzene lendületes, tere azonban lehetne valamivel nagyobb is. A finom részletek visszaadása rendben van, a bőrcipő surranása, a háttérben folyó parti zajai, és a nézeteltéréskor fegyvereik után kapó társaság zörejei pontosak, jól elhelyezettek. Amikor igazán elszabadul a pokol, akkor is derekasan teljesít, a csontok és a gégeporc roppanása, valamint a döngő golyózápor is valósnak hat, ám a középtartomány megerősödése ekkor is jelentkezik. A zuhanó test puffanása, az ajtófélfába fúródó lövedék csattanása hirtelen és realisztikus, a basszus ha nem is velőtrázó, de pillanatokra azért megmozgatja alattam a fotelt. A jelenet gömbölyű, az ultraerőszakos képsorok és a hangkép egységes egészet alkotnak. Zenei DVD-n – ahogy azt vártam – még ennél is koherensebb a végeredmény. A mélyek remekelnek, a közép ezúttal nagyobb önmérsékletet tanúsít, míg gépünk az egésznek a tetejére szinte csak odaleheli a cineket. A közönség nevetgélése, a tér minden irányából körülvesz minket a számok közt elmondott poén után. A középtempójú dalok is eltalált tónusban szólnak, de a dinamikusabb, húzósabb nóták is pattogósan, jó ritmikával csendülnek fel. Hangszerei világosak, de van testük – itt egy pici vastagítás talán még ráférne, de persze ez már szubjektív megítélés kérdése is. Énekesünk hangja színes, viccelődő, de ahogy közeledünk a koncert végéhez, úgy válik egy kicsit fáradtabbá, és még az apró mikrofontechnikai bakik (puffanások) is jól hallhatóvá válnak. Emberközeli, természetes, sallangmentes, és kifejezetten muzikális hozzáállás a H/K AVR 142-esé, de ezt tőle elődei alapján minimum el is vártam.
CD-n sem hagy cserben, és bár kategóriája távol áll az audiofil sztereó rendszerektől, mégis egészen jól befogadható komolyzenei prezentációt hallhatunk. A zenekar nagy térben, de nem szellősen helyezkedik el, a drámai megindulások hitelesen súlyosak, de a halkabb részek apróságai sem sikkadnak el. Jazzen nagyszerű hangszerhangok, jó sávszélek, és néha virtuóz, helyenként improvizatívnak ható hangszerfutamok jellemzik. Hangulata ha nem is sodor el, de határozottan leköti a figyelmet, míg popzenén ugyancsak megteremti az áhított illúziót.
Ajánlás
A Harman/Kardon AVR 142-es egy nagyon jó hangú, több mint kellemesen árazott készülék, ami kategóriájában minden tud, amit tudnia kell. Engem elsősorban zenei teljesítménye győzött meg, de azért nem fog megijedni egy kis törés-zúzástól sem. Szolgáltatásai sztenderdnek mondhatók, kezelése gyerekjáték, ereje azonban egy közepes (kb. 20 m2-es hangtérben is) elegendő. Ha az újdonság varázsától megbabonázva eddig még nem rohantunk, hogy vegyünk egy BD-t, és egy ideig nem is szándékozunk, akkor az AVR 142-es tökéletes választás lehet.
Lauscher Zoltán
