Az elsõ surround készülékek megjelenésekor az audiofil gyártók még valószínûleg csak valami múló hóbortnak gondolták az egész házi-mozit, éppen ezért egy ideig vagy nem igazán vettek róla tudomást, vagy csak tessék-lássék alapon nyúltak a témához. A hóbort azonban csak nem akart elmúlni, sõt egyre inkább teret nyert, s ezt elõbb-utóbb mindenkinek észre kellett vennie. Elsõként talán a hangsugárzó gyártók látták meg benne az üzletet, nem véletlenül, hiszen, azt hogy hat (illetve késõbb már hét vagy nyolc) dobozt eladni egy rendszerhez sokkal nagyobb biznisz, mint kettõt, felsõbb matematikai ismeretek hiányában is könnyû kikalkulálni. Ezután jobb híján aztán az elektronikákat gyártók is megjelentek sok csatornás készülékeikkel, de mivel késõn kapcsoltak, késésben voltak.
Az audiofil körökben meglehetõsen nagy ismertségnek és egyben elismertségnek örvendõ 40 éves múlttal rendelkezõ Rotel is a viszonylag késõn kelõk közé tartozik. Igaz ugyan, hogy miután nagy nehezen surround gyártásra adta a fejét, mindjárt impozáns erõsítõ választékkal rukkolt elõ - AV receiver, processzoros elõfok, 5,6 és 8 csatornás végfokok - de szerintem ezek után még két hibát vétett. Késõn és túl drágán jelentette meg az elsõ DVD játszóját, illetve kizárólag az elõkelõ szériájában kínált AV készülékeket. Egészen mostanáig. Ezért igazi hiánypótló az RSDX-02e.
Az elmúlt évek során velem együtt valószínûleg még sokan feltették a kérdést, hogy vajon a sikeres és nagyon barátságosan árazott 02-es szériában miért nincsenek AV modellek. A választ ma sem ismerem, de végre megérkezett a kacifántos típusjelû RSDX-02e DVD-receiver, mely kategóriájának és a versenytársak hasonló modelljeinek árait ismerve elsõ blikkre valódi fõnyereménynek tûnik. A fekete és ezüstszínben egyaránt mértéktartóan elegáns külsejû készülékhez a felsõ kategóriák kényelmét idézõ LCD érintõképernyõs távirányító jár, a 8 Ohmon "levehetõ" 5x80 Wattos teljesítmény pedig az árkategória kevésszámú szereplõjének átlag 5x50 Wattjához képest határozottan soknak hat, így nem véletlen, hogy a Rotel név alapján a kedvezõ minõséget is megelõlegezve ezt a modellt a 345 ezer forintos vételár nagyon vonzó ajánlattá teszi.
A Rotel tervezõi a rájuk mindig is jellemzõ letisztult puritanizmust a surround mûfaj rögös útjára lépve is igyekeztek megõrizni, ennek érdekében az RSDX-02e-n sem helyeztek el sokkal több kezelõszervet, mint ami feltétlenül szükséges. Ebbéli törekvésüknek hála a készülék elõlapja a sok tudás ellenére könnyen áttekinthetõ, s a funkciók közti eligazodás sem túl bonyolult feladat, nem úgy, mint a "menõ" LCD kijelzõs távvezérlõ kezelése, ami azért igényel némi tanulást és megszokást. (A biztonság kedvéért van is hozzá egy külön manuál.)
Konvencionális megoldásként a DVD-Video, DVD-Audio, DVD+-R, VCD, CD-DA, CD-R/RW, MP3 és JPEG lemezeket illetve formátumokat "ismerõ" kiolvasó egység, és ezzel együtt természetesen a keskeny lemezfiók az elõlap bal oldalára került. A függõleges barázdákkal három egyforma részre osztott elõlap közepe a döntötten beépített, nagyméretû szegmensekkel dolgozó informatív kijelzõé illetve a bemenetválasztóké és a legfontosabb kezelõszerveké, jobb szélre pedig a nagyméretû hangerõ szabályzó és a tunerhez, valamint a menü beállításokhoz tartozó gombok kerültek. Beépített dekóderek tekintetében az RSDX-02e jól felszereltnek mondható, bár a DD, DTS, DTS-ES, DTS Neo:6 és DPL II. típusok mellõl a legújabb DPL IIx hiányzik, s a DTS 96/24-re sem találtam utalást - e téren vitathatatlanul a felszereltséget abszolút elõtérbe helyezõ és átlagosan évente változó áruházi modellek vannak elõnyben.
A frontlap egységessége után a hátlap meglepõ módon eléggé vegyes képet mutat - a választék WBT szerû minõségi hangsugárzó terminálokból, (amelyek a felirat szerint a Rotel saját gyártmányai), egy szett analóg hang be és kimenetbõl, kettõ digitális bemenetbõl, (koax, optikai), és egy kimenetbõl, (optikai), valamint három Scart bemenetbõl áll. Érdekes kettõsségként a lista eleje egy audiofil hozzáállású gyártóra utal, míg az, hogy egy kivételével a többi analóg mûsorforrás hangját csak a vonal szintû csatlakozásnál gyengébb eredményt nyújtó scart rendszerben lehet a készülékbe vezetni, egy kissé leegyszerûsítõ, videós szemléletmódot jelez. A készülék kategóriáját és általánosan magas szintû kivitelét tekintve, az is meglehetõsen furcsa, hogy amíg manapság már a legtöbb "multi" legolcsóbb készüléke is rendelkezik (gyakran progresszív scan funkcióval kiegészített) komponens kimenettel, addig erre a modellre kizárólag scart csatlakozók jutottak. Egyszóval a kép tényleg igencsak vegyes, bár azt már eddig is megszokhattuk, hogy a hang specialista audiofilek, szemléletmódjuknak megfelelõen AV készülékeiken is általában az audio oldalt részesítik elõnyben, noha ebben a mûfajban a video szekció is éppen annyira fontos lenne. A készülék mentségére legyen mondva, a scart kimenetein legalább RGB jelet is lehet továbbítani, bár ez nem fogja teljesen megvigasztalni azokat, akik már kiépítették a komponens, vagy s-video kábelezésüket, a progresszív scan fájó hiányát pedig végképp nem fogja elfeledtetni senkivel sem.
Hang és kép
Egy átlag hifi rendszer installálásához képest egy AV szett konfigurálása és beállítása jóval bonyolultabb procedúra, éppen ezért nem tudom eléggé értékelni az RSDX-02e logikus, és még a szemléletes OSD használata nélkül is pillanatok alatt elvégezhetõ setupját. Az LCD távvezérlõvel viszont már egy kicsit nehezebben barátkoztam, töredelmesen beismerem, hozzá elõször igencsak szükségem volt az elõrelátóan mellékelt manuálra.
RGB jeleket küldve a scart csatlakozón keresztül az RSDX-02e képe vetítõn nézve is nagyon jól összeáll, színei erõsek és teltek, a kontúrjai határozottak. Tökéletesen kimutatja a valódi, illetve a mesterségesen generált képek közötti különbségeket, az emberek arcszíne valóságos, a gyors mozgásokat precízen követi le, s a feketéje is kellõen részletezett. Mindent egybevetve a kapott kép még ilyen nagy méretben is élvezetes, a TV készüléket használók pedig valószínûleg egyenesen hibátlannak fogják találni.
A képek mellé társuló hangzás lenyûgözõen erõteljes, telt és feszes, a sodró hangulatú összhatás néhány jelenetnél szinte már frenetikusnak mondható. Az erõ azonban nem csak a szubwoofer munkájából fakad, (mint azoknál a gyengébb teljesítményû és lagymatagabb erõsítõknél, amelyeknél a szub hangerejét feltekerve a legalsó tartomány kiemelésével próbálják meg elfedni a hiányosságokat), hanem a készülék a teljes frekvenciasávban dinamikus és életteli, (akár szub nélkül is odacsap rendesen), mindemellett nagyon gyors. Pontosan pozícionált effektjei révén hitelesen építi fel a virtuális teret, ezért ténylegesen úgy érzem, hogy a cselekmény középpontjában ülök, a valódiság hatását pedig az audiofil vérvonalnak megfelelõ magas fokú élethûség fokozza tovább. Az egymáshoz ütõdõ hegymászószegek például fémesen csengenek, a lezuhanó emberek halálsikolya egyenesen hátborzongató, a K2 körül vadul süvítõ széltõl pedig ijedten húzom be a nyakam, megijedve, hogy mindjárt elviszi a fejem fölül a szobát.
Nyugodtabb jeleneteknél az intonáció szintén mesteri, mert a készülék széles repertoárjában békésen megfér egymás mellett az akció mozik vérpezsdítõ, kifejezetten "ütõs" prezentálása és a "soft" jelenetek finoman artikulált beszédhangokkal és kellemes háttérzenével párosuló érzelem gazdag megjelenítése, egyértelmû utalásként arra nézve, hogy az RSDX-02e-ben Stallone és Woody Allen rajongói egyaránt megtalálják a számításukat.
A mozi-sound analógiájaként CD-re váltva is kellemesen telt, erõteljes hangok hagyják el a hangsugárzókat; s ez a karakter nagy vonalakban a Roteltõl eddig is megszokott hangzásvilágot idézi fel bennem. Nagyobb hangerõn - mert ennek a készüléknek lehet ám adagolni a kakaót - a basszus talán hajlamos enyhén túlzóvá válni, kissé lelassítva ezáltal a tempót, viszont a hangzás így sem lesz mélytónusú, csupán a hatalmas lendületébõl veszít egy kicsit. Ezzel együtt a hangkép nagyon természetes és barátságos, s bár a közepek néhol kissé opálosnak tûnnek, a zongora leütések határozottak, a fúvósok hangja levegõs és telt, a vonósok játéka pedig még egy cseppnyi édeskés aromát is kap. Elegendõ mennyiségben állnak rendelkezésre az információk is, ennek ellenére a készülék nem nevezhetõ sarkosnak, figyelmét érezhetõen nem a mindenáron való részletezettségre fordítja. Teltségének és erejének folyományaként egy kis üdeséget, felszabadultságot hiányolok belõle, kiegyensúlyozottsága, okosan adagolt ereje és árnyalt elõadásmódja azonban bõven kárpótol ezért. Jazzre áttérve az élõmûsor stabil alapokon áll, és igencsak valóságszagú, nyersnek azonban a kozmetikázás hiányában sem mondanám, akik viszont rózsaszínû mûvilágra vágynak, ehelyütt tényleg rossz helyen keresgélnek. Fentiek fényében nem meglepõ módon a készülék a poposabb és rockosabb mûfajokat is könnyedén felvállalja, keményen odaüt, megpörgeti a ritmust, és a gitárhangzás fémes tónusát is remekül adja vissza.
Ajánlás
Apró, leginkább a felszereltséget érintõ hiányosságai ellenére a Rotel RSDX-02e egy minõségi, (fõleg) TV-re alapozott mozi-rendszert, és egy alapfokú audiofil együttest kínál egy látványnak sem utolsó dobozban, ráadásként még egy luxus távvezérlõvel kiegészítve. Kellemes képi világa, valamint elsöprõ, ugyanakkor kifinomult mozi-hangzása, és a komolyabb elvárásoknak is kényelmesen megfelelõ, (a surround mûfajban egyenesen kiugró) zenei minõsége egyaránt sikerre ítéli, tökéletes választásként mindazok számára, akik eddig a 02-es család sztereó komponenseinek nívóján és árszintjén keresgéltek, de idõközben valahogyan bekerültek a surround világ bûvkörébe is.
