Megkezdõdtek a szokásos éves modellváltások a Yamahánál is, ezt a surround receiverek között egyébként sikeres RX-V750-es sem kerülhette el. A készülék alapjaiban - szerencsére - nem változott, kissé módosult kinézettel, bõvített szolgáltatási skálával, mostantól RX-V757RDS néven száll harcba a vásárlók kegyeiért. Tavaly júniusi számunkban olvashattak a 750-esrõl, amely után a 757-es - legalábbis technikai adatait tekintve - nem hozott komoly változást. Az igényes kivitelû alumínium elõlapon csak a mérõmikrofon csatlakozója került odébb pár centivel, míg a meglehetõsen sûrû, de áttekinthetõ hátlap 5 csatlakozóval bõvült.
Az elõzõ modellhez képest õk jelentik az innovációt, egy ún. Zone 2 újdonsághoz tartoznak, melynek lényege, hogy akár több másik szobába is átvezethetjük a jelet, így szõve tovább a kábelhálózatot. Ha mindent jól kötöttünk be, akkor a másik(!) szobából is vezérelhetjük a rendszert, amely akár 6 tagot is számlálhat. Ha tovább nézelõdünk, láthatjuk, hogy van itt minden, ami szem-szájnak ingere: 6 digitális aljzat, ebbõl kettõ koax, és 4 optikai, 7.1 diszkrét csatorna bemenet, phono bemenet, analóg ki-, és bejáratok garmadája, 2 komponens video bemenet, egy ugyanilyen szett kifelé, S-Video és kompozit ki-, és bemenetek, 7.1-es preout, 9+1 pár hangfal-csatlakozó és nem hiányzik a már megszokott két tápaljzat sem. A dekódolható formátumok sokasága (a teljesség igénye nélkül: DD EX, DTS Digital Surround, DTS 96/24, DTS-ES Matrix 6.1 és Discrete 6.1, Dolby Pro Logic IIx) nem hiszem, hogy bárkiben hiányérzetet hagyna. Az elõzõekbõl már ismert YSS-948-as, és 930-as chipek közül egyik az adatfolyamot terelgeti megfelelõ mederben, míg a másik a térhangzásokért felelõs. Van OSD, LCD kijelzõs tanítható távirányító, éjszakai üzemmód, surround hatás fejhallgatóban, HDTV kompatibilitás, Pure Direct funkció sztereo jelforráshoz, video-jel felkonvertálás. Aki még ennél is részletesebben elmerülne a szolgáltatások tengerében, annak ajánlom a Yamaha kifejezetten szép, és informatív honlapját.
Ha a YPAO (Yamaha Parametric Room Acoustic Optimizer) a mérõmikrofonnal karöltve -felmérte szobánk adottságait, jöhet a mozi! Az épp leszálló helikopter rotorja pont a fejünk felett zúg, a tér abszolút hiteles, nem mesterkélt, hanem valószerû. Ahogy az egyik szereplõ felbont egy levelet, majd összegyûri, szinte azt hihetnénk, hogy a mi szobánkban teszi mindezt, amikor pedig valaki belép a sátorba, de még nem látjuk a vásznon, önkéntelenül is a hang irányába kapjuk a fejünket. A dialógusok rendkívül tiszták, szinte sterilek, ekkor hallhatjuk csak igazán, hogy milyen szépen formálják a szavakat a szinkronszínészek. Az egyik csúcspontot jelentõ hóvihar anynyira élethû, hogy szabályosan fázni kezdek, pedig van vagy 25 fok. Elementáris erejû a megszólalás, a surround dobozok végre kitombolhatják magukat, de ez sosem megy a részletek rovására. A karabinerek csörgése, és a kötelek surrogása hátborzongató. Egy másik jelenetben az ágyúdörgés teljesen betölti a fülemet, és ahogy visszarúgnak a modern katapultok, hallatszik a fém iszonyú ereje, súlyossága. Amikor viszont a nyikorgó raktárajtót nyitják ki az orrom elõtt, iskolás emlékeim rémlenek fel, mikor volt olyan kedves valamelyik ügyes kezû osztálytársam a táblán tolni, és nem húzni a krétát. A nitro robbanása után némi ízelítõt kapunk abból, hogy vajon milyen is lehet Dante pokla, és ahogy a lángtenger végigfut a sziklafalon, kezdek komolyan megijedni. A filmzene tökéletesen illeszkedik a cselekményhez, nem csak hangulatában, hanem hangzásában is, jelentõsen növelve az amúgy sem kicsi feszültséget. Egyedül talán a rézfúvósok vehemensebbek a kelleténél, de lehet, hogy már õk is izgulnak. Amikor pedig belépünk a Mátrixba, Neo-ék meg a csarnokba, felugatnak a géppisztolyok, csilingelnek a töltényhüvelyek, majd a Propellerheads aláfestõ zenéjére kedélyesen almacsutkává lövik az oszlopok jó részét, na és az utolsó márványlap… Egyszerûen óriási! A helikopter gépágyúja könyörtelenül felszántja a falakat, padlót, bútorokat, és a jó öreg Kovács ügynök sem jár jobban. Meg a helikopter sem, elnyeri méltó büntetését, az irodaház falának csapódik, és némi üvegkárt okozva atomjaira hullik. Szerencsére a falrengetés mindig kontrol alatt marad.
CD hallgatás során pontos színpadképet, kellõ dinamikát, és ezúttal megfogott fúvósokat kapunk. Telt a hegedû, a mélyeken azonban hallatszik, hogy a berendezést elsõsorban mégiscsak mozira tervezték. Kis szépítés talán a számlájára írható, de ez nem befolyásolja az élvezeti értéket. A Suggs olyan szigorú basszusokkal érkezik, hogy bulizni támad kedvem. Paul McCartney és a Wings a Live And Let Die-ban nagyszerû lendületet mutat, míg Tina Turner hangjától ismét kiráz a hideg.
Ajánlás
A gép biztos alapja lehet egy komoly házimozi rendszernek. Akik a meglévõt korszerûsítenék vele, azoknak is nagyszerû választás, akik pedig most rendezik be otthoni filmszínházukat, azok jól teszik, ha rögtön ilyen magas szinten indulnak. A reciever sokoldalúsága mellett olyan bõvítési lehetõségeket is hordoz, amelyeket nem biztos, hogy azonnal ki tudunk használni, s idõbe telik míg a rengeteg szolgáltatását kiismerjük, de kiváló hangminõsége mellett ezek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elõdjét követve árkategóriája legjobbjai között tarthassuk számon.
