A folyamatosan változó AV világ nem kíméli a komolyabb nívót képviselõ modelleket sem, az évi rendes típusváltás alól - idõleges - felmentést talán csak a vezérbikák, vagy ahogy elegánsan mondjuk, a zászlóshajók kapnak. A többiekhez hasonlóan a Yamahánál is ennek a csere - bere játéknak a keretében történt meg a tavaly ilyenkor bemutatott RX-V1400 utódlása, a vele külsõleg tökéletes megegyezõ 1500-as személyében. Fellapozva az 1400-as tesztjét szinte magam elõtt látom a Yamaha gyöngyözõ homlokú fejlesztõmérnökeit, miközben azon szenvednek, hogy vajon milyen módon tegyék jobbá ezt a kitûnõen sikerült modellt, vagy, hogy még milyen tudást gyömöszöljenek bele, úgy természetesen, hogy közben a költségkeret ne nõjön meg. Nem irigylem szegényeket. Tavaly megalkották a piac legolcsóbb THX Select minõsítésû, ráadásul mindenféle extrával teletömött modelljét, aminek idõközben még az ára is csökkent, most pedig mindezt már túl is kellene szárnyalniuk.
Tüzetesen átvizsgálva a készülékeket, valamint az elérhetõ információs anyagokat, úgy tûnik, sok mindent nem tudtak tenni. Az eddig sem kevés teljesítményt megtoldották csatornánként 10 Wattal, elhelyeztek a készüléken egy RS232-es portot, hogy szoftveresen frissíthetõ, ezzel együtt idõt állóbb legyen, viszont a méretes távvezérlõ háttérvilágítását - amit mi is hiányoltunk- továbbra sem oldották meg.
Azok számára, akik az elõd tesztjét nem olvasták, fussuk át röviden a változatlanul maradt részleteket, vagyis a bemutatás túlnyomó részét. Beépített tunere mellett az 1500-as 10 külsõ forráskészüléket, (nagyjából két-három átlagos háztartás készülék mennyisége), köztük analóg lemezjátszót is fogad, kijelzõje felsõ részén az átláthatóság érdekében korrektül fel is sorolva mindegyiket, természetesen megjelölve az éppen kiválasztottat. Dekóderek és surround tudományok terén a Yamahától megszokottan, sõt a korábbi modellek után már elvárhatóan a 7.1 rendszerû készülék kínálata igencsak bõséges, néhány tekintetben pedig a konkurencia kifejezetten bottal ütheti a nyomát. A választék legimpozánsabb darabja persze a THX Cinema, (ami többek közt olyan okosságokat mûvel, mint adaptív dekorreláció, re-ekvalizáció és lecsengés módosítás) illetve a THX Surround EX, valamint a mostanság elterjedõben lévõ Dolby Pro-logic IIx; a Dolby Labs. és a DTS egyéb megszokott változatainak megléte pedig ezen a szinten már említést sem érdemlõen természetes. Nem hiányozhatnak a különbözõ DSP programok sem, melyek száma 31, megkeverve õket azonban összesen 55 féle variáció hozható össze. Végül néhány egyéb szolgáltatás a fajsúlyosabbak közül: éjszakai üzemmód, kettõ plusz zóna, Silent Cinema, videó jelek komponens rendszerûvé való átalakítása, mérõmikrofonos kalibráció (YPAO) és front effekt kimenetek fanatikusok részére.
A számtalan be és kimenet ellenére a készülék hátlapja meglehetõsen rendezett képet mutat. Aljzatból persze iszonyú mennyiség van rajta, de hamar meg lehet õket szokni, s a katonás rendnek köszönhetõen minimális térlátással rövidesen el is lehet igazodni közöttük; amúgy meg az installációt szerencsére úgysem kell sokszor elvégezni.
Hangminõség
A beállítási procedúrát a gyengébb Biblia méretû manuál mélyebb áttanulmányozását kihagyva az automatikára hagyom, ami a Pirx kapitány kalandjaiban hallott földöntúli effektusokra emlékeztetõ hangokat kiadva végzi a dolgát, pontról-pontra tájékoztatva arról, hogy mit mér, illetve kalkulál éppen. A végeredménnyel összességében elégedett vagyok, a mérések kontrollálható része - távolságok, méretek, stb. - megegyezik a valósággal, a többit pedig jó esetben majd a meghallgatás úgyis igazolja.
A megszólaló mozi-hang realisztikus és nagy volumenû, könnyedsége mellett jókora szuflával rendelkezik, ugyanakkor a töményebb jeleneteknél sem válik erõszakossá. Kiemelt fontosságú paraméterként a virtuális tér nagyobb távolságai szinte szétfeszítik a szobát, a fejem felett elsuhanó helikopter például valahogyan elhiteti velem, hogy nem öt, hanem legalább ötven métert tett meg, miközben a bal fronttól elért a jobb háttérig. A bõséges erõ és a teltség ellenére a megszólalást valamiféle nagyvonalú nyugalom járja át, az izgalmasabb részleteket kísérõ szimfonikus zene lágyan hullámzik, miközben - szinte csak úgy mellesleg - a Pakik Indiát felébresztõ ágyúlövései táncra perdítik a szoba mobil és nem túl nehéz tárgyait. Párbeszédei jól artikuláltak, mindenféle helyzetben tökéletesen követhetõk, ami egyrészt a készülék helyes arányainak, másrészt a jókora teljesítménytartaléknak köszönhetõ, ami révén a nagy hangerõt illetve a nagy kivezérléseket is bármiféle zavar, vagy torzítás megjelenése nélkül úgymond csuklóból hozza.
Barátságos és sima, meglepõen természetes stílusa köszön vissza a két csatornás zenei produkció során is, az elõbbi dörgedelmeket meghazudtolóan udvarias, szinte már jól nevelt módon. Izgágának a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne mondani, erejét még a surround produkciónál is sokkal nagyobb odafigyeléssel adagolja, úgy, mint amikor egy rettentõ erejû óriás lapátkezével simogat egy törékeny madárfiókát. Énekhangjai egy kicsit öblösebbek a kelleténél, így nála Charley Horn inkább férfinak tûnik, bármi is legyen valójában, s mintha Anne Sophie van Oter is elfelejtette volna lenyelni a reggeli nyers tojását. Túlkapásoktól mentes, kiegyensúlyozott hangja mindenesetre hosszabb távon élvezhetõ, s noha nem hangsúlyosan audiofil jellegû, az AV mûfajban mégis szokatlanul kultúráltnak és kifinomultnak számít.
Ajánlás
A kényelmes pozícióból startoló RX-V1500 érezhetõen nem világmegváltó célokkal született, hanem sokkal inkább a sikeres 1400-as modell aktualizált folyományának tekinthetõ. A surround világ azonban korántsem fejlõdik olyan gyorsan, mint ahogy azt a marketingesek el szeretnék hitetni velünk, úgyhogy egy ilyen jól sikerült és jól felszerelt tegnapi Best Buy apró módosítás ide, vagy oda, ma is ugyanolyan nagy vételnek számít, fõleg, hogy idõközben még az ára is kevesebb lett.
