Azt hihetnénk, hogy a gyártók és fejlesztõk már kipréseltek minden olyan kisebb-nagyobb extrát a DVD lejátszókból, amit csak lehetséges. Pedig még mindig fújnak új szelek, amik újabb lejátszó megjelentetésére sarkallják a gyártókat. Így van ez a Cambridge Audio csapatánál is.
A DVD89 ugyan sok újítást vonultatott fel a 79-hez képest, - s ezzel a DVD lejátszó „téma” letudható lett volna – de a cég egy év elteltével ismét úgy döntött, hogy megint idõszerû újabb lejátszót kiadni, nem csupán megszokásból vagy „divatból”. Az ok egyszerû volt, hiszen már több versenytárs megjelentetett saját lejátszót azonos chippel és hasonló tudással. (Persze a körítés márkától függõen mindig kicsit változik, ezért mindenki egyedi profillal mutatja meg magát a piacon.)
A belépõ kategóriás lejátszók piacán nagy ígéretet jelentõ MediaTek MT1389 revision S chip 2007 második felében jelent meg elõször a DVD lejátszókban (Pioneer DV-400V, DV-600AV, Oppo DV-980HD). A hardveresen támogatott újítások sora egészen izgalmas, hiszen ha a gyártó is komolyan vette a szoftveres fejlesztéseket, akkor a 720p és az 1080i mellé már 1080p upconvert is lehetséges, a 89-esben még külön upscalerként szereplõ, a 99-ben viszont már integráltan megjelenõ MediaTek MT1392E-nek köszönhetõen. A Windows Media Video 7 és 9, valamint az MP4 (Nero Digital) lejátszását is a gyártó ízlése szerint támogatják ezek a lejátszók. Az elõbbieket a Cambridge nem tartotta fontosnak, így kimaradtak. (Valószínû az is közrejátszhatott, hogy jelenleg a WMV-video eléggé megterheli a chipet és most még nagy hõ leadással jár. Mindenesetre a CA elõrelátóan WMV-támogatás nélkül is hûtõbordát szerelt a chipre.) A jpeg képmegjelenítés is némileg fejlõdött minõségét tekintve. A 720×576-ra „lebutított” képeket az upscaler felkonvertálja HDMI-n az elõre beállított 720p, 1080i vagy 1080p felbontásra, így a jpeg kép részleteiben némi többletet kapunk. (Nem valódi HD-jpeg-rõl van szó, de azért 2× nagyításig némi pluszt ad a részletekben. Ennél nagyobb képen inkább már csak több fûrészfogat látunk az éleknél, de még így is jobb eredeti méretben, mint a normál jépeg-kép.)
Ma már nem jelent nagy csodát az sem, ha egy ilyen árú lejátszó HDMI 1.2a kimenettel büszkélkedik. Így sem a DVD-Audio, sem az SACD (1 bites DSD) digitális megszólaltatása nem jelent gondot. A chip ugyan hivatalosan 6 USB csatlakozást támogat a nyákon, ebbõl józanésszel, eggyel találkozunk az efféle architektúrára épült lejátszóknál. Legtöbb esetben – mint a Cambridge-nél is – minden FAT32 fájlrendszerû adattároló támogatott. Lehet ez akár nagy áramfelvételû, nagysebességû pendrive, külsõ HDD vagy memóriakártya, a hozzá való olvasó közbeiktatásával. Az elõlapi USB bemenet adatolvasási sebességérõl persze „sok érdekeset” hallani. Tény, hogy a hardver tudja az USB 2.0 sebességet, persze nem 60MB/s-sel. 6000 kbps-ig simán lejátszható bármilyen DivX vagy Xvid fájl (akár a hozzávaló felirattal is) vagy jpeg-kép. (A 7500kbps minta-videót már némileg akadozva játszotta le.) Az USB-s külsõ eszközök felismerése mindössze néhány másodpercig tart.
A 99 már az újabb Cirrus CS4361-at használja hangkeltésre, az audio D/A konverter 192 kHz/ 24 bites. Ahogy megláttam a hátlapot, rögtön eszembe jutott, hogy akár ráírhatták volna a lejátszó elõlapjára a „Designed for Star Wars-Fans” üzenetet, hiszen az analóg hangszekció a maga 8 kimenetével támogatja a Dolby Digital Surround EX 7.1 szabványt. Az arra alkalmas erõsítõknél elõcsalogathatjuk ezt a hangformátumot optikai vagy koaxiális összeköttetéssel is. A megfelelõ menübeállítás után bármely 5.1 hangrendszerrel is szót ért. A DD 5.1 analóg hangkeltõkkel is megoldható, a DTS digitálisan kelthetõ életre.
Az analóg video szekció 108 MHz/12 bites, a PAL/NTSC progresszív letapogatás már rég az alapfeladatok közé tartozik. A digitális kimenet HDMI-n képes 720p/1080i és 1080p-re felturbózni a képi anyagot. A képi világ megteremtésében a HDMI „trónfosztotta” a DVI-t, mivel sokkal elõnyösebb több szempontból is. (A DVI hátrányaihoz tartozik a külön audio kábel, alacsonyabb sávszélesség, mely a „multis-hanganyagokhoz” kevés. Ráadásul a HDMI-bõl ma már szinte minden 1 évnél újabb megjelenítõn átlag 2-3 db található, míg a DVI megmaradt az LCD-monitoroknak.) Ezenkívül lehetõség van komponens, valamint scart vagy s-video, esetlegesen kompozit kimeneten analóg kép megjelenítésére.
A bevezetõben említett video chip a belépõ szegmensben nagyon kedvelt, mivel szinte teljesen zajtalan a lemezkezelés, bármilyen távirányítóról kiadott mûvelet és a menü vezérlése is néhány tized másodperces reakcióidejû, optikája mindenevõ. A lejátszó lemez-, video- és audio formátumok támogatása is terén kellõen széles spektrumú: DVD-V/A, DVD+/-R(W), DVD+/-R DL, CD-R(W), CD-DA (CD-Text OSD-n!), SACD, DivX/Xvid felirattal. Ez utóbbi lehet srt, sub, ssa, smi, sami, sub+idx, akár 3 sorban is, átlag 40-45 karakterrel soronként. (Az õ és û „kalapos”, 3 féle felirat-betûméret választható.) A videókból még jöhet MP4 (másnéven Nero Digital) ASP, a képekbõl jpeg, CD-rõl vagy akár DVD-rõl is. Az MP3 és a tömörítésben hasonló módon nyaktörést szenvedett társai - WMA és AAC - gyenge hangminõségük miatt nem kaptak lehetõséget. (A Cambridge ugyanúgy járt el, mint a 89-nél, ezért a csökkentett minõségû audio formátumok nem támogatottak szoftveresen, pedig a MediaTek eredetileg megoldotta ezek lejátszását.) A komolyabb audio lejátszóknál szokványos „csak hang” üzemmód - a CA-nál ez a „CD mode” - is elérhetõ a távirányítóról.
Képminõség
Az analóg kép természetessége és kiegyensúlyozottsága ma már teljesen joggal elvárható, így a komponens 576p kép hozza a tõle megszokott jó minõséget. A digitális kép már kicsit jobban megosztja a kijelzõk véleményét. Míg egy kisebb vagy közepes képátlójú (26”-37”), közepes képjavító technológiájú HD-Ready LCD TV-k kicsit érzékenyebben reagálnak a lejátszóról bejövõ jelekre, addig a plazma akár 42”-on 1024×768 mellett is zajmentes képet varázsol a szemünk elé, de szépen együttmûködött az Epson fullHD vetítõjével is. A színek pontossága itt teljesen kellemes összhatással ajándékoz meg minket. Semmilyen gyors jelenet nem hozza zavarba, az élek nagyon a helyükön vannak és a kép mindvégig tiszta, nyugodt marad. Részletességben pedig hozza a kategóriától elvárhatót, nem akar többet mutatni annál, mint amire képes.
Hangminõség
Az új trendeknek megfelelõen szinte minden lejátszót gyártó cég egyre többet nyújt, már akár alapszinten is. Ez figyelhetõ meg a Cambridge Audio 99-nél is, hiszen a 89-hez képest általánosságban elmondható, hogy merészebb, dinamikusabb hangzást kapunk. Rögtön az elsõ DD 5.1 video, a Kill Bill teltebb hangjai éreztették velem, hogy egy kicsit kidolgozottabban, határozottabban érezhetõ a csatázó szereplõk hevességének ereje. A DTS már sokkal erõteljesebben érzékeltette jelenlétét a hangtérben, az apró részletek kidolgozottsága is nagyon izgalmas perceket szerzett. Robbie Williams koncertjén is vagányabb hangulatteremtést sikerült elérnie a visszafogottabb elõdhöz képest.
Az Enigma LoveSensualityDevotion Remix CD-jét ízlelgetve érezhetõk a határozottabban megszólaló mélyhangok, a dinamika kicsit jobban megmutatja magát, mint egy „rideg angol”-tól várnánk. Aztán Sting papa egykori bandája a Police csap a húrok közé. A cintányért odateszi, és rendesen bevállalja a mélyeket is, indul a lábtempó rögtön. A Pawnshop jazzes világa jobban megelevenedik, mint azt angol barátunktól várnánk. A hangszerek egyenként is jól kihallhatóak, ugyanakkor egységes hangzásképet adnak. A Carmina Burana határozott kezdése lenyûgözõ, az énekhang érthetõsége szinte a szobába hozza a kórust, s a dob sem marad tétlen, s erejével kellõen kifejezõvé és karakteressé teszi a komolyzenei áhítatot. A Vivino Brothers valódi blues-os világából olyan hangulati elemeket kapunk, mellyel a 99 újfent kimozdul a 89 higgadtságából, s itt is szerencsére többre ragadtatja magát. Az SACD ehhez képest sokkal több blues-os õrületet tolmácsol, fõként a szaxofon nem nyugszik, kellõen megemelve a hangulatot a CD-hez képest. A Haftor Medboe Group-ot élvezve már a CD-rétegnél érezhetõ az életteli hangzás, s ezt az SACD persze még tovább fokozza. DVD-Audionál csak egy kicsit vált szolidra Hamamuráéknál, bár még így is némileg több karaktert vesz magára, mint „hidegfejûbb” elõdje.
Ajánlás
A zenélés kicsit kifejezõbb, a mozi dinamikusabb, a szolgáltatás több... már nem is kívánhatunk mást. Annak is ajánlhatom, aki a Cambridge új arcát akarja megismerni, de az is kellemes perceket kap a lejátszótól, aki a korábbi angolos stílushoz szokott, hiszen mindezek kellemes ötvözete a CA99. De a legfontosabb most is az, hogy a tökéletes ár/érték arány itt is komoly feladatot ad konkurrenciának.
