A méltán sikeres 751BD utódja megérkezett, és ahogy a CA-nál ígérték, igazi „mindenes” vált belőle. A legjobb összetevőkből, sok évnyi tudás és tapasztalat hozzáadásával most egy kiforrott, minden szempontból érettnek mondható készülék született, amit már sokan türelmetlenül vártak, így a februári szállítmányból tesztelésre nem is maradt egy darab sem. A Cambridge Audio neve fennállásuk óta összeforrott a jó ár/érték arány fogalmával, a megfizethető, ugyanakkor minőségi készülékeik hamar népszerűek lettek az értő közönség köreiben. A letisztult kinézet, átgondolt felépítés és precíz szerelés mindig jellemző volt a CA logóval ellátott termékekre ártól függetlenül.
Surround komponensek megjelenésével az árszint kicsit feljebb tolódott, ugyanakkor megoldódni látszott sokak problémája, házimozi és sztereo egy rendszerből, audiofil minőségben. Ekkor már látszott a folytatás is, egyre jobb készülékek születtek, már inkább az alsó-középkategóriába pozícionálva. Aki ma Cambridge Audio surround rendszert szeretne összeállítani magának, garantáltan jó minőséget kap, de az olcsóság már a múlté…
A CA pozíciója ráadásul elég szilárd is, vannak ugyan konkurens gyártók a piacon, de kevesen, főleg azok, akik komplett házimozi megoldásokat kínálnak, igaz hangsugárzók tekintetében még ők sem igazán erősek, de legalább a forrás/erősítő párosunk egyforma lehet.
Nem véletlenül említettem a konkurenciát, az összehasonlítás az Oppo lejátszóival szinte elkerülhetetlen. Aki ebben a minőségi-, és árkategóriában gondolkodik, nagyjából e két márka neve merül fel elsőre (és marad is, mint választási lehetőség). A 751 BD árban az Oppo 103-as és 105-ös között helyezkedik el, és aki sok hasonlóságot vél felfedezni közöttük, az nem téved.
Design
A 752 BD kinézete sallangmentes és letisztult, hűen követi az elődök által is képviselt formavilágot. Fekete színben, vastag szálcsiszolt alu előlappal készül, középen elhelyezett futómű/kijelző egységgel, kék színű led fényekkel. Semmi hivalkodás, talán már túlzott is ez a szerénység. Az igencsak fontos Qdeo video processzorra utaló felirat is csak bizonyos szögből látszik, mivel nem festették, csak eloxálás előtt gravírozták. Ha leemeljük a készülékház felső lapját, elénk tárul az elképesztő belső rend, és igényesség, ami a felhasználók elől sajnos rejtve marad, de minden bizonnyal meghatározza a képi és hang élményt egyaránt. A saját tervezésű, teljesen burkolt (BD2) lemezmeghajtó egység és az SMPS-4 kapcsolóüzemű tápegység jelentős területet foglal, és értelemszerűen szerepük is nagy, felületszerelt nyomtatott áramkörei pedig mintha Stewe Jobs nézeteinek szellemében (hatására?) születtek volna. (Az Ő számára volt fontos, hogy az áramkörök szépek is legyenek, ne „csak” jók.) Semmi felesleges sallang vagy kusza kábel, ez egyszerűen szép.
Csatlakozások
Kezdjük elölről, vagyis a frontlappal. Itt kialakítottak egy könnyen elérhető HDMI és egy USB aljzatot - jellemzően mobil eszközök számára - melyeket üzemen kívül gumi porvédő kupakokkal takarhatunk. Mindkét bejárat teljes értékű, átvitelben ugyanazt tudja, mint a hátoldalon található társaik. A többes szám nem véletlen, USB-ből itt még kettőt alakítottak ki, HDMI aljzat pedig három is van. Egy bemenet, és kettő egyenértékű kimenet, ez utóbbi különösen azok számára lehet vonzó, akik a lapostévé mellett projektort is használnak, vagy a hangot szeretnék a képtől szeparáltan más eszközre továbbítani. Digitális be/kimenetből egy pár optikai és egy pár koax a kínálat, bal szélen pedig a hálózati kapcsolatot biztosító ethernet port látható. Természetesen vezeték nélküli kapcsolattal is számolhatunk, az ehhez szükséges USB stick a tartozék dobozban megtalálható.
Az analóg szekció dedikált sztereo kimeneteket kínál a surround csatornák (8) RCA aljzatai mellett. Az RS232 port sem maradhat el, sőt az aranyozásból – a többi csatlakozó mellett - még neki is jutott. Hálózati kábele természetesen cserélhető, érdemes egy speciális típusra cserélni a gyárilag mellékelt drótot.
A 752BD szolgáltatásait kihasználva rendszerünk központi eleme lehet, legyen a forrás kép vagy hang, érdemes átfuttatni a készüléken. A Marvell processzor bármilyen forrásról is csatlakozunk hozzá, biztosan képes javítani a kép minőségén. A kimenet minden esetben 1080p lehet, de akár 4K, amennyiben van kompatibilis kijelzőnk ehhez. A 2D-3D konverzió lehetősége adott bármilyen forrásról, ez már csak hab a tortán. Audio oldalon ugyanez a helyzet, a készülékben öt Wolfson DAC várja a hangjeleket, és mindent automatikusan felkonvertál 24bit/192 kHz-es felbontásra. A jelfeldolgozás jittermentes, a beépített digitális szűrőkkel érdemes kísérletezni, a hangzás ezzel egyéni ízléshez igazítható. Tulajdonképpen ezek az áramkörök dolgoznak a népszerű DacMagic-ben is.
Távvezérlője viszonylag keskeny, női kézben is könnyedén elfér. Gombjai feketék, fehér feliratokkal, melyek a fehér ledes háttérvilágítással sötétben is olvashatóak, bár így 40 felett nekem már sajnos csak szemüveggel, persze egy idő után azért emlékezetből is kezelhető. Navigációs gombjai ötletes csoportosításban a legszükségesebb funkciókhoz nyújtanak direkt elérést, a kimeneti hangerő szabályzó különösen hasznos lehet nem márka hű rendszerek esetében.
Működése gyors és pontos, ami a komoly transzport valamint a kétmagos Mediatek chip érdeme. A méltán népszerű processzort előszeretettel használják a komolyabb lejátszókban, menürendszere ezért is tűnhet oly ismerősnek, csupán az ikonok kaptak egyedi megjelenést. A setuppal érdemes az időt eltölteni, rengeteg beállítási lehetőséget találunk ahhoz, hogy saját rendszerünkhöz, ízlésünkhöz igazítsuk a kimeneti paramétereket. A lejátszási kompatibilitás teljes, azaz nem fordulhat elő, hogy olyan formátummal akad dolgunk, amit a készülék nem fog kezelni, igaz ez az audio és video fájlokra egyaránt. Azért a felhőtlen boldogságunkat, némiképp beárnyékolja a 2012 márciusában bevezetett, a Blu-Ray licences lejátszókban kötelezően alkalmazandó Cinavia másolásvédelem. Azt, hogy ez kinek mennyire fog fájni, a szokásaink döntik majd el. Az eredetileg kalózmásolatok ellen kifejlesztett rendszeren már 10 éve dolgoznak, és úgy tűnik, egy ideig kénytelenek leszünk elviselni ezt a „kellemetlenséget”. Miről is van szó? A Blu-Ray (de akár DVD, DVD-A, CD) lemezek hangsávjába beágyazott „vízjelről”, ami az emberi fül számára nem észlelhető, a Cinavia-t tartalmazó lejátszóknak viszont kutya kötelessége ezeket észrevenni, és az ilyen állományok lejátszását (élvezhetőségét) korlátozni. Természetesen a másolt (pl. torrentezett) anyagok esetében azt mondhatjuk, valahol jogos a tiltás, de a rendszer nem teszi lehetővé a NAS meghajtóra másolt, saját anyagaink lejátszását sem. Ezzel elvész a komfort, amit a készülék hálózati lejátszóként nyújtani tud, s ez már valóban probléma. A jó hír viszont az hogy a jelenlegi BD anyagok közül még viszonylag kevés tartalmazza a „vízjelet”, így ezek lejátszhatók mondjuk ’mkv’ ripként, de a menüt tartalmazó ISO állományok már sajnos nem. Talán éppen ezért marad még egy darabig gyártásban a 751-es, amely nem tartalmazza a Cinavia-t.
A kábeles (LAN) hálózati kapcsolat egyszerű és problémamentes, valamint az elérhető hangminőség tekintetében is tapasztalatok szerint jobb választás. A tartozék wifi adapterrel csak kevéssel bonyolultabb a dolgunk, egyszer be kell „pötyögnünk” a hálózati jelszót, amennyiben használunk ilyent. Ezek után észrevétlenül teszi a dolgát. Az uPnP, NAS meghajtókról, laptopról és külső merevlemezekről érhetők el az állományok, nem szükséges médiaszerver programot telepíteni, anélkül is használható, csak a fájlok megosztását kell a gépen beállítanunk. Természetesen a fentebb leírt hang-, és képfeldolgozás a médiafájlokra is vonatkozik.
Kép
A Qdeo processzor egyszerűen bámulatos minőséget képvisel, ahhoz, hogy „kritizálni” lehessen már projekrort kell használni, ezért elővettem a Prisma HD vetítőt, ami ugyan nem 3D-s, de képminősége abszolút alkalmas a tesztelésre. Egészen alacsony felbontású xvid állományoktól a BD lemezekig bezárólag rengeteg anyaggal kipróbáltam, a teszteken túl nagyjából 3 héten át használtam napi szinten, teljes elégedettséggel. Blu-ray lemezről lejátszott filmek képébe egyszerűen nem tudok belekötni, hibátlan. A kontúrok tűélesek, a színek természetesek és ragyogóak. Rengeteg a képrészlet, még véletlenül sincsenek beégett részek vagy sötétbe vesző területek a vásznon. A hajszálakat egyesével kirajzolja, még a rajtuk megcsillanó fény is jól látszik. A mozgások folyamatossága hibátlan. 1080p-s mkv állományokat lejátszva érdemben semmi sem változik, még hálózaton keresztül is minden zökkenőmentes és szép, nem érzékelni tömörítési veszteséget. Ahogy egyre kisebb felbontású – és tömörített - anyagokkal próbálkozom, természetesen a hibák már előjönnek, de sokkal kisebb mértékben, mint azt várnák, vagy, ahogy megszoktuk, a felskálázás és hibajavítás magas színvonala vitathatatlan. Konzumer vonalon ma ennél jobbat nehéz elképzelni.
Hang
A Cambridge Audio univerzális lejátszók a még audiofil körökben is elismert készülékek exkluzív klubjába tartoznak, nekik hajlandó elhinni a kifinomult közönség, hogy szerteágazó tudományuk dacára CD játszóként is tökéletesen megállják a helyüket.
A jazz koncert a közönség nagyon valóságos hatású, plasztikus nyüzsgése és zörgése után kellemes és megfontolt stílusban szólal meg, erőteljes és telt basszussal megtámogatva. Hangszínei reálisak és barátságosak, a készülék nem valamiféle tűzijátékkal akarja magának megnyerni a hallgatóját, hanem a hosszú távon is jól hallgatható karakterrel operál. A megszólalás dinamikája kifejezetten impozáns, erőlködést azonban egyáltalán nem érezni, a mellbevágó dobütések csuklóból jönnek, ugyanúgy, ahogy a bőgő folyamatosan hangsúlyos jelenléte a muzsikában. A klarinét hangja lágy és levegős, a zenész és a hangszer érezhetően nem törekszik virtuozitásra, hanem inkább bensőséges, mint az őt követő vibrafon, ami telt és kellemes hangszínekkel zenél. Mindkettejük nagyon kellemes perceket szerez, ami persze a vérbőség és az izgalom rovására megy, de hát mindent nem lehet egyszerre 100%-osan megvalósítani. A tér széltében-hosszában nagyméretű, a hangszerek és a zenészek pozícióját pontosan megmutatja, érzékletes rálátást nyújtva ezzel a jókora színpadra.
A Mozart opera részlet szintén megnyugtatóan kellemes stílusban szólal meg, míg Anne Szofi von Otter hangja kissé vékonyabb és fiatalosabb a szokottnál, a lelkesedése azonban a régi. A tér inkább széles, mint mély, így kevésbé érzem közel a hátsó falhoz, ettől direktebb a hangja, sokkal inkább olyan, mintha nekem énekelne, még ha csak virtuálisan is. A zenekar rutinosan kíséri, a sok hangszer együttese komplexen, túlkapások nélkül jelenik meg. A megszólalásnak a jazzhez hasonlóan barátságos hangulata van, nem kavar fel, viszont szépen bele lehet merülni és hosszú ideig jól el is lehet lenni benne.
A latin-amerikai zenék finom gitárjátéka valóságos csemege a jó hangú lejátszók számára, mivel viszonylag könnyen lehet élethű megszólalást kicsiholni belőlük, ami természetesen a Cambridge készüléknek is szépen sikerül. A hangszínek egy cseppet ugyan mélyebbnek tűnnek annál, amit megszoktam, a húrok összetett és finom zizegése azonban nagy élmény, csakúgy, mint az énekesek barátságos tónusú éneke, és az az őszinte átszellemültség, ami csak úgy árad belőle, ahogy a kolumbiai mestert dicsérik. A gitáros jól hallható szuszogása az élethűséget és a jelenlétérzetet emeli még magasabb szintre, a könnyed és levegős hangok lazán szakadnak le a hangsugárzókról. A hangzás általánosságban leginkább komfortosnak mondható, gyakorlatilag mindegyik tesztszámból könnyen el lehetne hallgatni egy egész lemeznyit is.
Pop és rock zenéken a készülék felveszi a tempót, többször említett dús és erőteljes basszusa pedig kifejezetten kapóra jön az efféle műfajokhoz. Kellően sokszínű és izgalmas, a dinamikája nagyon jó, a sávszélei pedig szélesek. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a megszólásának hangulata, érzelmi mélysége, ha úgy tetszik, lelke is van, akkor az eredmény már úgyszólván tökéletesnek is mondható.
A multicsatornás hang remekül passzol a kifogástalan képhez, így együtt válik igazán teljessé a házimozi élmény. Megfelelő partnerekkel (pl. nálunk a CA 551R, Focal Chorus 800V szett) együtt a sztereóban tapasztaltak – a felvétel függvényében – itt is igazak. ’Dobozfüggetlen’ 3D hangzás, aprólékos felbontással, hatalmas dinamikatartománnyal és kiváló jelenlétérzettel, mindez igazán a sokcsatornás zenei lemezeken teljesedik ki.
Ajánlás
A 752BD minden igényt kielégítő univerzális lejátszó. Gyakorlatilag az összes formátummal elboldogul, és a forráskészülékek közül a CD-játszót és a médialejátszót is kiváltja, mindezt úgy, hogy közben a minőség vonatkozásában nem marad hiányérzetünk. Az ár ehhez képest abszolút reális, három ilyen nívójú készüléket ennyiért biztosan nem találni a piacon, és akkor még a plusz kábelezést figyelembe sem vettük. Az egyedüli konkurenciát az Oppo lejátszói jelentik, árban épp a BDP-103 és a BDP-105 között helyezkedik el, kiépítésben viszont a drágább 105-ösre hasonlít. A 105-öst még nem teszteltük, de annyi már látatlanban is elmondható, hogy a CA vs. Oppo párharcot a hangzásbeli különbségek fogják inkább eldönteni, az meg ugye ízlés kérdése, ezért vásárlás előtt ajánlatos mindkét készüléket meghallgatni.
Műszaki adatok:
Videó kimenetek: 2 db HDMI 1.4a ARC, 1 db kompozit (diagnosztikai célra)
Audio bemenetek: 7.1 csatornás analóg RCA/Phono, 1 db optikai és 1 db koax digitális, dedikált 2 csatornás sztereó analóg RCA/Phono
HDMI bemenetek: 2 db HDMI 1.4a (1 db MHL kompatibilis előlapi)
Digitális audio bemenetek: 1 db koax és 1 db optikai digitális audio bemenet
D/A konverterek: 5 db Wolfson WM8740 24 bit
Dekóder: Mediatek MTK8580
Hang felskálázó: ADSP-21261 32 bit SHARC(R) DSP
Videó felskálázó: Marvell DE2750 QDEO
USB csatlakozások: 3 db USB 2.0
Hálózat: LAN, WiFi 802.11 b/g/n (adapter tartozék)
Jel/zaj viszony: < -108 dB
Áthallás @ 1 kHz: < -100 dB
Legnagyobb áramfelvétel: 35 watt
Készenléti áramfogyasztás: 0,5 watt
Méretek: 430x85x312 mm
Súly: 5 kg
Ára: 359.900,- Ft
Forgalmazó: Audiophyl Kft.
www.audiophile-szalon.hu
