Az univerzális lejátszók kategóriája az SACD/DVD-A, majd a BD lemezek megjelenése óta létezik, amikor felismerték a médiák és formátumok tömege okozta káoszt az AV világában. Egyetlen készülékkel lejátszani a lemez formátumokat és a digitális hangfájlokat nem kis feladat, és mindezt high-end minőségben? A Primare a BD32-vel vállalkozott a mutatványra, de az építkezést nem az alapoktól kezdte, arra ott volt az Oppo Mediatek platformra épülő lejátszója. A BDP-93 mint alap, remek választás, az önmagában is nagyszerű készüléket a Primare saját áramköreivel egészítette ki, pontosabban kicserélt mindent, ami a hanggal egyáltalán összefügg. Az eredmény egy küllemben, hangban és képben egyaránt high-end-nek nevezhető produktum lett, ami nem összetévesztendő a tuningolt Oppo modellekkel.
(Az Oppo a BD licenc miatt került képbe, amit a Primare a tervezett alacsonyabb darabszám miatt nem vásárolt meg, az Oppo viszont igen)
Hol is kezdjük? Talán a küllemmel. Sokunknál első látásra eldől, szimpatikus-e a készülék, vagy sem. A Primare nem bízta a véletlenre a dolgot, biztosra ment a dizájn tekintetében. Minimalista a megjelenés, mégis sugárzik róla a minőség. Fekete vagy titánszínű vastag alumínium előlapja letört élekkel és lekerekített sarkokkal készül, a Primare logo pedig gravírozott, nem festett. Kezelőszervei, kijelzője és lemeztálcája középre került, a szintén ívelt oldalélekkel kialakított fekete plexi felületbe építve. A gombok rozsdamentes acélból készülnek, gömbölyű felületük szépen csillog. A lemeztálca vékony, ezüst fronttal és lágy, csendes működéssel hívja fel magára a figyelmet. Kijelzője egyértelműen „prémium kategória”, oled technológiát használ, és fehér színben ragyog, de választhatjuk a klasszikus „primare zöld” színt is, ha a BD32-t gyártó régebbi készülékeihez kell illesztenünk.
Táp
A BDP 93-ban a tápellátásért kapcsolóüzemű egység felel, amit a BD32-ben is megtalálunk, de itt már „csak” a készenléti állapotért felel. Bekapcsolás után a Primare R-magos transzformátorra épülő lineáris tápegysége veszi át a feladatot, ezt a leválasztást végző relék diszkrét kattanása is jól hallhatóan jelzi számunkra. A transzformátor szeparált tekercseiről külön látják el az analóg és digitális áramköröket, a feszültség szabályzó nyomtatott áramköreik pedig a készülék egymástól távoli pontjain lettek elhelyezve az egymásra hatás csökkentése miatt. Az analóg szabályzó panelen összesen 74 000 mikroF pufferkapacitást építettek be, több kisebb 2 200 és 4 700 mikrós, alacsony ESR (ekvivalens soros ellenállású) kondenzátorokból összerakva. A szabályzó kör egy LM317/337 integrált áramkörös stabilizátorral indul, majd ezt követi a szuper gyors működésű, diszrét elemekből felépített szabályzó, melyet amennyire csak lehetett, a DAC panel analóg oldalához közel helyeztek el. A digitális tápegységet nagyáramú működésre optimalizálták, az analóg egységhez hasonlóan itt is kisebb elkókból épül fel a 48 800 mikrofarados kapacitás, a szabályzást pedig a Linear Technology 5A-es egysége végzi.
A tápegység sok hőt termel, de a BD 32 vonalait nem akarták elcsúfítani a hűtést segítő perforációkkal, így az alsó és felső lemez, mint aktív hűtőfelület funkcionál. A készülék emiatt üzem közben meglehetősen forró, de ez teljesen normális állapotnak tekintendő.
A simább, mindenféle „túllövéstől” és zajtól mentes tápfeszültség meghatározó a hang, és képminőség tekintetében egyaránt.
Hang
Az audio áramköri panel – mint a hang szempontjából legfontosabb egység – teljes egészében a Primare termék, a Crystal CS4382A multicsatornás DSD DAC-ja köré épül. 7.1 csatornát kezel, a kimeneti jelet 8 db RCA aljzatról vihetjük tovább az erősítőnk felé. Természetesen sztereoban rendelkezésre áll egy valódi szimmetrikus (XLR) kimenet is, a legfinomabb komponensekből felépítve: Burr-Brown OPA2134 műveleti erősítők, WIMA és EPCOS polipropilén kondenzátorok és MELF ellenállások. A kimeneti erősítést csatornánként mindössze egy-egy MOSFET tranzisztor végzi, single-ended beállításban, s - ahogy a DVD-30 esetében is – az SACD jelút külön szűrőáramköröket kapott, a kiválasztásról pedig relék gondoskodnak. A multicsatornás kimenet a sztereo kicsit „könnyített” változata, itt a Crystal CS4382A DSD DAC-ot és ugyancsak OPA 2134 műveleti erősítőket alkalmaznak, WIMA és NPO SMD kondenzátorokkal és MELF ellenállásokkal kiszolgálva.
Az audio board egyes részein – ahol szükséges – további tápfeszültség szabályzó áramkörök találhatóak, itt a szükséges puffer kapacitásokként az extrém alacsony induktivitású SANYO OS-con kondenzátorokat építették be. A némítást (muting) a szokásostól eltérően nem bipoláris vagy mosfet tranzisztorokból kialakított kapcsolók, hanem minőségi relék végzik.
Mindezek eredménye egy valóban high-end audio fokozat, extrém alacsony zaj és torzítás értékekkel és kiemelkedő hangminőséggel.
Kép
Az Oppo Marvell-től származó Kyoto-G2 video processzora nagyon magas szintet képvisel, amihez nehéz lenne bármit is hozzátenni, így ez az egység változtatások nélkül átkerült a BD32-be is. Hogy egyesek mégis jobbnak ítélik a Primare képét a donorénál, az a kifinomultabb tápellátás javára írható.
Két egyenrangú, 1080p 1.4a szabványú HDMI kimenete tetszőlegesen variálható, a rendszer többi eleméhez illeszkedve, akár a HD kép, vagy a hang (beleértve a DSD, Dolby True HD és a DTS Master Audio formátumokat is) együttes ill. szeparált átviteléről legyen szó.
Menü és kezelés
A BD32 felhasználói felülete jelentősen bővült a BDP93-nál elérhető lehetőségekhez képest, bár az online tartalmak túlnyomó részét (pl. Pandora, Blockbuster és VuDu HD) csak a tengerentúlon élők élvezhetik, nekünk marad a Youtube és a Picasa. A menüben könnyű eligazodni, a beállítás pontról pontra haladva könnyedén elvégezhető. Az online tartalomszolgáltatás és a helyi hálózat Ethernet porton, vagy az egyik USB aljzatba illesztett wifi dongle használatával érhető el. A szolgáltatási szint megegyezik az alapgépével, ezt a Primare változatlanul hagyta. Ahhoz tehát, hogy médialejátszóként használjuk, a helyi hálózaton szükséges egy médiaszerver program telepítése (pl. Twonky), vagy egyszerűen az USB ill. e-sata portokat használjuk külső merevlemezzel. A távvezérlő átlagos méretű, nem különösebben szofisztikált darab, mindenesetre hibátlanul teszi a dolgát.
Képminőség
Túlzottan sokáig nem kellett cserélgetnem a filmeket ahhoz, hogy megállapítsam, a DB32 képminősége kifogástalan. Első pillantásra is elragadnak az élénk színek - különösen az animációs filmek (Despicable Me) esetében, ugyanitt szintén feltűnőek a selymesen sima tónusok, melyek mindemellett tűéles kontúrokkal járnak, tehát élességből is jeles. Természetfilmmel folytatva (Vad Magyarország ) azt is megállapíthatjuk, hogy a színkavalkád csak ott jelentkezik, ahol a filmen valóban ott is van, a természet, az állatok és növények valódi színeikben jelennek meg, a legkisebb túlzás nélkül. Az árnyalati gazdagság sötét ill. szürkés tónusokban is kiváló, a mozgások folyamatosak. Bár nem áll rendelkezésemre a donor gép, az érzésem az, hogy valóban simább és színesebb a kép, ami egyértelműen a tápellátást dicséri (jobb tápszűrőknél tapasztaltunk hasonló hatást).
Hangminőség
A készülék atmoszférateremtő képességéből és kimagasló analitikájából már az jazz koncert első taktusai, helyesebben a jazz koncert előtti történések bemutatása hatásos ízelítőt nyújt. A különféle zörgések, nyikorgások és beszédfoszlányok elképesztő valódisággal szólalnak meg és a jelenlét érzet is különösen jó, nem beszélve az aprólékosságról, amivel az „eldugott” halk hangocskák is életre kelnek. Maga a muzsika izmos, energikus dobokkal kezdődik, a karakter általánosságban is életteli, viszont a hangszerek hangja nagyon kellemes, levegős tónusú. A hangkép összességében olyan mintha egy nagyon jól eltalált hibrid sztatikus sugárzó szólna, az izmos és telt basszushoz levegős, nyílt, világos és transzparens közepek és magasak párosulnak. Ennek fényében nem meglepő, hogy a klarinét hangja friss és levegős, a ritmusszekció pedig fáradhatatlanul nyomja a tempót. Az előadásmódot talán a kulturált hajtás kifejezés jellemezné a legjobban, mert a lendület és finomság a BD32 hangjában remek kettőst alkot. A vibrafon játéka a készülék szín és hangulati gazdagságát is megcsillantja; a könnyed és laza stílusú hangszer hosszú lecsengésekkel szólal meg, némi bensőségességet is belecsempészve az egyre inkább tetőfokára hágó hangulatba.
A nyílt, lendületes és izgalmas megszólalás a klasszikus műfajokon is folytatódik, a gazdag hangszínkészlet, a jó felbontás és a valódi hatású testesség a nagyzenekarok prezentálását is nagyon életszerűvé teszi. Az énekesnő hangja valósággal szárnyal, emellett selymes és finom, a nagyzenekar tömege pedig kellő stabilitást biztosít számára. A hangok könnyedén szakadnak el a hangsugárzóktól és betöltik a rendelkezésükre álló széles és mély teret. A bőven adagolt finomságok mellett a testesség és a komplexitás is maradéktalanul érvényesül, egy szóló hegedű vagy fuvola játéka ugyanolyan meggyőző, mint a szimfonikus zenekar egészének nagy ívű megindulása. A megszólalásnak a jazzhez hasonlóan hangulata és erős atmoszférája van, a készülék bevon a zenébe, és a nagy halom élettelen alkatrész még a valódiság hamis illúzióját is ügyesen megteremti.
Lényének újabb oldalát megmutatva Shirley Horn felvételén profi módon hozza a bágyadt, szomorú hangvételt, természetesen a részletező képességéből és gazdag hangszín repertoárjából egy jottányit sem engedve közben. Az énekesnő hangja levegős, finom és egy picit karcos, amitől még inkább élethűnek tűnik. A basszus testes és dús, a cinek lazák és selymesek, a mediterrán jellegű kíséret összetettsége maradéktalanul megjelenik. Poposabb hangvételű témáknál maradva a dinamizmus ismét előtérbe kerül, csakúgy, mint a rengeteg szín és árnyalat; a könnyed hangszeres és elektronikus zenék nívós és élvezetes megszólaltatását a BD32 némi képzavarral élve úgyszólván a kisujjából kirázza, a disco zenén és Mike Oldfielden szocializálódott hallgatókat egyaránt lenyűgözve ezzel.
Lehet ezt még fokozni? Könnyedén, csak egy megfelelő SACD-t kell a lemeztálcára helyezni. Legyen az két-, vagy multicsatornás felvétel, térben, tisztaságban, pontosságban nagyfelbontású anyagokkal még többre képes a lejátszó. Norah Jones - Come Away With Me c. felvételét hallgatva elképesztő a jelenlétérzet, fantasztikus a hangulat. A hangszerek csukott szemmel szinte tapinthatóak, a zongora – bár a háttérben marad - dimenziói valóságosak. Az ének lágy, az elektromos gitár fémesebb hangja ennek jó ellenpontja. A Sony felfedezettje Lang Lang virtuóz zongorajátéka szintén nagy élmény, ismét a hitelességet, az óriási koncertterem belső terének valósághű ábrázolását emelném ki.
Ajánlás
A 200-400 ezres árkategóriából már remek univerzális lejátszókat választhatunk (Oppo, Cambridge Audio), a Primare BD32 azonban mégis más világ. Bár „egy tőről fakadnak”, külső, megépítettség és megszólalás tekintetében a Primare már egy felsőbb „klub tagja”, ahol a „tagdíj” jóval magasabb, s amikor az igények és a lehetőségek találkoznak, a döntés nem lehet kérdés. Aki high-end-ben gondolkodik, a Primare-nél jó helyen keresgél, de könnyen lehet, hogy a lejátszó mellett más „kincseket” is talál. De róluk majd máskor…
Primare BD32
Analóg kimenetek: 1 pár sztereo XLR és 1 pár RCA, multichannel 7.1 RCA
Digitális kimenetek: 1x SPDIF (RCA); 1x AES/EBU (XLR); 1x optikai (TOS-link)
Bemenetek: USB, LAN, e-Sata, IR in/out 3.5mm; RS232; Trigger in/out 3.5mm
D/A konverter: Crystal DSD DAC CS4398
Kimeneti impedancia: RCA 100 Ohm; XLR 110 Ohm
Méretek: 430×375×106 mm
Tömeg: 8.5kg
http://audiophile-szalon.hu/
