A Super Audio CD kifejlesztõi és lelkes támogatói - közöttük a Ma-rantz - annak idején elkövették azt a súlyos hibát, hogy nem építettek alacsonyabban árazott SACD játszókat, így az alapvetõen a CD felváltására kitalált formátum a bemutatkozása óta eltelt hat év során mindvégig kuriózum maradt.
Ebben persze minimum ugyanannyira ludasak a lemezcégek is, hiszen ha igazán komolyan gondolták volna az SACD-t, és kihasználták volna a CD-vel való kompatibilitás megoldhatóságát, akkor 2000 óta kizárólag hibrid lemezeket jelentettek volna meg, melyek készülékvásárlásra csábították volna az embereket, így a folyamat a szoftver és a hardver közti összhangban, egymás hathatós támogatásával mehetett volna tovább. A CD-nél jóval magasabb nívót garantáló, viszont kevés számban megjelenõ SACD lemezek lejátszását megfizethetõ audiofil masinák hiányában a mindent bele multi játszók vállalták fel, ám az õ kényszerû jelenlétük e téren inkább csak szükségmegoldásnak tûnt.
Az SA-15-el a Marantz végre pótolta a hiányt, (még ha csak részben is), s a CD utód nélkül távozó CD-17-el megszüntette azt, ami már régóta felesleges volt
A nagyméretû készülékháza ellenére is arisztokratikusan elegáns SA-15 immár halvány nyomokban sem emlékeztet a különbözõ generációk során rendre újrafelhasznált designú elõdjére, a 13,5 kg-os súly pedig manapság már igazi kuriózummá teszi a gyakran pillesúlyban nyomuló közép kategóriájú digitális lejátszók között. (A szépség és a szörnyeteg egy dobozban!) Az igazán kifinomult minõség elérése érdekében a Marantz egy vadonat-új, kifejezetten audio felhasználásra optimalizált futómû modult is felépített, melynél a szervó és a dekóder négyrétegû üvegszálas panelen helyezkedik el, teljesen elszigetelve a készülékdoboz esetleges káros behatásaitól. Speciális rezgéscsillapító bevonatot kapott a centrális elhelyezkedésû, filigrán kivitelû lemez tálca is, mellyel nem csak a nagy sebességgel forgó lemez rezonanciáit mérsékli hatékonyan, hanem a lézer visszaverõdések következtében kialakuló elszínezõdéseket is minimalizálja. Nagyméretû multifunkciós - de ki is kapcsolható - pontmátrix rendszerû LCD kijelzõje a mechanikához hasonlóan szintén középre költözött, szellõsen csoportosított kezelõszervei jobb és baloldalon, az erõsítõnél már megismert, halványkék megvilágítású függõleges árkokban kaptak helyet. A rezgések és vibrációk kiküszöbölése érdekében a készülék a PM-15-höz hasonlóan szintén kétrétegû fenéklemezt kapott, ami a konstrukció vitathatatlan stabilitása mellett jócskán hozzájárul a készülék tekintélyes tömegéhez is.
A kifinomult, Super DAC névre hallgató, CS4397 chip szettre épülõ DA konverterek a Cirrus Logictól származnak; a kifejezetten alacsony jitterû precíz órajel generátor segítségével mûködõ egységek igazán univerzális darabok, amelyek a PCM és DSD jelek analóggá alakításában egyaránt jeleskednek. Az immár analóg formára alakított hangjelek izmosabbé tételét a Marantz erõsítõfejlesztéseinek egyik legfõbb gyümölcse, vagyis az áram visszacsatolással mûködõ, kézzel válogatott diszkrét elemekbõl felépített, széles frekvencia átvitelû és gyors HDAM kimeneti fokozat végzi. Sok más gyártótól eltérõen az SA-15 tervezõi a fejhallgatósokról sem feledkeztek el, olyannyira, hogy míg mások gyakran nem is tesznek fejhallgató kimenetet a lejátszóikra, addig a Marantz ebbe a készülékbe nem is valami filléres szükségmegoldást, hanem értékelhetõ hangminõséget nyújtó, hangerõszabályzóval kiegészített minõségi típust épített.
Az erõsítõ partnerhez hasonlóan a lejátszó is vadonatúj, elõdjénél modernebb és határozottabb vonalvezetésû távvezérlõt kapott, tágas hátlapján pedig kizárólag minõségi, minden lehetséges helyen aranyozott csatlakozókat találunk.
Hangminőség
A CD-17 összes létezõ inkarnációjának ismeretében meglehetõsen nagy kíváncsisággal ültem le a bejáratott és üzem meleg SA-15 elé. Elsõként természetesen a "hagyományos" CD lemezek kerültek sorra, nemcsak azért mert õk voltak elõbb és belõlük van több, hanem legfõképpen annak érdekében, hogy a becsületükbõl képesek legyenek megõrizni valamicskét, ami korábbi tapasztalataim szerint az SACD után már eléggé nehéz feladat szokott lenni.
Meglepõen finom, transzparens hangok szólalnak meg, az erõsítõhöz hasonlóan a lejátszó is más stílusban muzsikál, mint enyhén technikai ízû elõdei. Magasai finomak és könnyedek, az elõzõ Marantz-oknál rendszeresen megemlített mûcsillogás most maximum csak nyomokban van jelen, s ezt szerencsére nem holmi kaszálás vagy lekerekítés árán oldották meg. Mélyei határozottan, mégis kultúráltan szólalnak meg ott ahol, és amikor kell, de túlzott nyomulással egy pillanatra sem lehet vádolni õket. Részletezettség terén az SA-15 az árkategória legjobbjai között foglal helyet, középtartománya alaposan kidolgozott, a lejátszó meglepõen kellemesnek mondható karaktere okán azonban így sem tûnik precízkedõnek. A stílusbeli változások ellenére a hangkép tisztasága változatlanul imponáló, azt hiszem, ez az a paraméter, amibõl egy igazi Marantz vélhetõen sohasem enged. Görcsösségnek, túlzott modorosságnak nyoma sincs, s a megszólalás sokkal oldottabb és játékosabb, mint a merevnek szintén nem nevezhetõ CD-17 esetében.
Hibrid lemezeken SACD rétegre váltva (apropó a váltás hihetetlenül gyors, nem is tudom, hogyan csinálja), a hangzás naturálisabbá, valóságosabbá és semlegesebbé válik, de a hatás természetesen az eredeti DSD felvételeknél sokkal szembeötlõbb, mint az újrakevert PCM anyagok esetében. Mint már többször leírtuk, a lényegesen jobb mûszaki paraméterekkel rendelkezõ SACD rendszer hangzása nem kihegyezettségben és leg-legekben különbözik a CD-étõl, hanem jó esetben inkább analógosabbá válik, ami egyértelmûen a kifinomultabb, ezáltal az átalakítás során kevesebb kárt okozó digitális technikának tudható be. Élõ felvételeknél a jelenlétérzet javul hihetetlen módon, a hangszerek sokkal valóságosabbak, a visszhangok és lecsengések hosszabbak, s az énekhangok artikulációja is sokkal jobb. A technikában tehát kényelmesen benne van a lehetõség, hogy magasabb szintre emelje a digitális audiót, de ehhez nem csupán olyan készülékek kellenek, amik pusztán le tudják játszani a formátumot, hanem olyanok, mint az SA-15, akik minõségük révén ki is tudják aknázni azt.
Ajánlás
A Marantz-nak mostanában igencsak bejönnek a típusmódosítások illetve típusváltások, hiszen a 17-esek utolsó sorozatához hasonlóan most is ügyesen érezték meg azokat a pontokat, amelyeknél a beavatkozás igazán eredményes lehet. Az SA-15S1 igazából több ok miatt is dicséretet érdemel. A megjelenése és a mûszaki kivitele már önmagáért beszél, de még ezeknél, az elõnyöknél is sokkal fontosabb a barátságosságot és a tisztaságot remekül ötvözõ CD hangzás, s az annál szinte kategóriányival különb SACD tudomány. Utóbbira persze mondhatja azt bárki, hogy jelenleg nem lehet eléggé kihasználni, s ha így megy, még az is megeshet, hogy sohasem lehet, de megnyugtatásul kijelenthetem, hogy mindent figyelembe véve az SA-15 SACD nélkül is nagyon jó vétel, a többi meg maximum a hab a tortán. S akkor Ken Ishiwata még hozzá sem nyúlt!
