Az olasz temperamentum az élet rengeteg területén ellenállhatatlanul érvényesül, vásárlók tömegeit vonzva magához (lásd a divat, autók, stb. világát), s a taljánok egyre bátrabban merészkednek az audiofilek világába is. Viszonylag új gyártónak minősül ebben a birodalomban az Audio Analogue, amely még csak most építgeti ki modellválasztékát. Eddig elkészült elő- és végfok erősítőjük Bellini/Donizetti és integrált erősítőjük Puccini néven. Első CD-lejátszójukat (£750) fogtuk most be a meghallgató szoba rendszerébe.
Megjelenésével tökéletesen illeszkedik az Audio Analogue image-be, alumínium előlappal, kör alakú kijelzővel és a sajátos, szintén kör alakú gomb-elrendezéssel. Elsőre ez kicsit szokatlannak tűnt, de a használat során könnyű megszokni, logikus az elhelyezés. A kijelző egy bizonyos látószögön kívülről nehezen látható, ezt leszámítva ez is könnyen áttekinthető, kellemes benyomást keltett.
A technika terén nem voltak szűkmarkúak az olaszok. A Paganini digitál-analóg átalakítása 24-bites dual-differenciál kapcsolású Crystal félvezető, 128-szoros túlmintavéte-lezésű delta-szigma modulátorral. Ehhez társul a másodrendű Butterworth típusú analóg szűrő fokozat precíz, passzív komponensekből megépítve. Tápegysége az ebben a kategóriában megszokotthoz képest komoly felszereltségnek számít, kettő szeparált toroid transzformátora totálisan elválasztja az analóg és digitális szekciókat, a tápfeszültség 8 fokozatban szabályozott. Ha a hátlapra is vetünk egy-két pillantást, a "hagyományos" aranyozott RCA hüvelyek mellett a kikapcsolható koax digitális kimenet lehet az, ami mindenképpen említésre méltó, s nem szokványos. Nem szokványos a súlya sem, a Paganini 10 kg-ot nyom, kategóriájában társai között ennél nagyságrendekkel könnyebb készülékeket is találunk. Mindehhez járul még egy jól használható, de csak átlagos kivitelű távirányító.
Hangminőség
Ha előítéleteinkből indulunk ki, mit várnánk egy olasz berendezéstől? Valami mediterrán fülledtséget, telt, meleg színeket, életteret, színek kavalkádját. Nos, a tapasztalat nem pontosan ezt mutatta, de lehet, hogy csak az elvárásaim voltak túlzóak.
Wim Mertens hallgatása során nagyon szépen, elkülönülten muzsikáltak a szólamok, némelyik észrevétlenül, de mégis jól hallhatóan lopakodott a dobhártyák felé, a vokálok is a természetesség hangját tükrözték, de mégis hiányzott belőlük egy kis átütő erő, forróság. Valami, amiről egy fülledt olasz tengerparti pizzéria jutna eszünkbe. Hűvösen kalimpált a zongora is, a hangjának lecsengése rövidebb volt, mint amit a fülem (és a szívem) elvárt volna. Hiányzott az a katarzis-élmény egy-egy apró pillanatban.
A Jazz at the Pawnshop zenészei közül a szaxofonos vitte a prímet, hangját nagyon szerette a Paganini, de a többi zenész és a közönség mintha egy kicsit álmosak lettek volna. Megfelelően dolgoztak a hangszerek, de a taps lagymatagnak hatott.
Még egy kicsit nehezebb fajsúlyú zene felé evezve került a lejátszó tálcájára Orff Carmina Burana-ja. Jól bírta a strapát a Paganini, a vokálok ezzel a felvétellel mintha erőteljesebbek lennének, a rézfúvósok csillognak, megfelelő feszültség uralkodik a hangulatomon. Az üstdobok valahonnan mélyről törnek elő, a hegedűk egy-mással versenyeznek, érezni egy kis életet a zenekarban, de csak egy bizonyos határon belül. Mintha attól félnének, hogy elragadja őket a szenvedély.
Érdekes érzést keltett az Audio Analogue üdvöskéje Son Thomas felvételének meghallgatásakor. Más lejátszókhoz (például az Audiolab 8000-hez) képest, mintha Son hangja megfiatalodott volna, hiányzott belőle az a dohányízű rekedtség, valami kis vibrálás, bár van akinél ez előnynek számít és gitárjától sem rohangált az ember hátán a hideg.
Ajánlás
Technikai megoldásai felülmúlják mindazt, amit ebben a kategóriában elvárhatunk egy CD-lejátszótól, kivitelének minőségére sem lehet egy rossz szót sem szólni. Ha a hangja alapján kellett volna megmondanom, mely náció tagjai építették ezt a lejátszót, valószínű a németekre tippeltem volna, kiszámítottságával, racionalitásával, a lázadás, bohémság hiányával semmiképp nem az olaszokra. Magabiztosan, jól dolgozik, tisztán és részletezetten ad vissza mindent, ami egy felvételben megvan, de mindezt hűvösen, a mélyebb tartományokban egy kis visszafogottsággal.
Mindenképpen érdemes lenne kipróbálni az Audio Analogue más darabjaival is, mondjuk a Puccini erősítővel, aminek melegebb hangjával tökéletesen kiegészíthetnék egymást. Azt mondanám tehát rá, hogy kicsit rendszerfüggő, megfelelő társak kellenek hozzá, vagy kifejezetten azoknak ajánlott, akik szeretik ezt a fajta ki-számíthatóságot, és nem rajonganak a vibráló, meleg hangszínekért.
