Jó régen volt már, hogy utoljára találkoztunk a brit Audiolab készülékeivel, amelyekről időközben eltűntek a fura alakú hosszúkás forgókapcsolók, az alapvető formaviláguk azonban változatlan maradt, a műszaki tartalmukat pedig ugyanolyan igényességgel tervezik meg és alakítják ki, mint a régebbi időkben.
A gyártó 8300-as jelű csúcsszériája alatt elhelyezkedő LAB sorozatában egészen pontosan három DA konverter található, közülük az M-DAC+ érdekességképpen az egyetlen midi méretű modell és egyben a legdrágább is, a középső M-DAC nagyobb tudású változata, mint ahogy azt a típusjele végén lévő „+” jelzi. Ívelt oldalú kijelzője két oldalán lévő forgópotmétereivel a készülék inkább tűnik egy kisméretű erősítőnek, mintsem DA konverternek, amiben annyi igazság azért van, hogy a kimenete szabályozható, és az egyik tekerőgomb éppenséggel tényleg egy hangerőszabályzó. Kizárólag digitális források alkalmazása esetén így az M-DAC+ önállóan végerősítőhöz vagy aktív hangsugárzóhoz köthető és mivel távvezérlője is van, tulajdonképpen egy „normál” audio rendszer kényelmével használható.
A szinte mindenféle digitális forrás jeleinek fogadására képes készülék digitális szekciójának lelke a diszkrét órajel generátorral és egyéb kifinomult áramkörökkel kiegészített Sabre ESS32 9018-as chip, amelyet több audiofil és high-end gyártó előszeretettel alkalmaz. Naprakész modellként természetesen a DSD anyagok fogadása és feldolgozása is megoldott, mégpedig egészen a 11,2 MHz-es (DSD256) változatig bezárólag. A digitális bemenetek közül a bal oldali potméterrel lehet kiválasztani az éppen használni kívántat, a készülék különféle paramétereinek beállítására pedig a menürendszerben nyílik lehetőség. Az analóggá alakított jeleket JFET-ekből felépített A-osztályú analóg fokozat erősíti fel, és a készülék emellett egy értékes fejhallgató erősítővel is rendelkezik.
Digitális bemenetei között kettő koaxiális, kettő optikai, egy szimmetrikus AES/EBU, valamint USB A, és B portok találhatók, utóbbiak révén számítógépekről, laptopokról, Apple zenelejátszókról valamint USB kulcsokról egyaránt lehet vele zenélni. Kimeneti oldalon a szimmetrikus XLR és aszimmetrikus RCA kijáratok mellett koax és optikai digitális kimeneteket is elhelyeztek a készüléken. A jól látható kijelző minden szükséges információról tájékoztatja a felhasználót, aki, mint már említettem, a távvezérlő nyújtotta kényelmet is élvezheti a készülék kezelésénél.
♫
Aki az A-osztályú analóg fokozat miatt valami tűzforró, esetleg andalítóan romantikus hangzásra számít, az óriásit téved, mivel a programot indító jazz muzsika az informatív és analitikus bevezető „szöszmötölés” után kifejezetten dinamikus és feszes tempóval és világos, nyílt hangzással szólal meg. A dobütések erőteljesek és pontszerűek, a bőgős munkálkodása szintén intenzív és kottázhatóan pontos és minden zenész jókora vehemenciával teszi a dolgát. A megszólalás jellege inkább racionális és precíz, mintsem különösképpen érzelmes, de hidegséggel és klinikai ízzel azért nem lehet megvádolni, ezért inkább józannak mondanám. A klarinét levegős és sokszínű, a vibrafon pedig ezúttal nem bárzene hangulatú, hanem a többi hangszerhez passzoló módon szintén friss, energikus, játékos és kellemes világos hangszínekkel megszólaló.
Ugyanilyen stílusban jelennek meg a különféle akusztikus hangszeres és klasszikus művek is, stabil és erőteljes alsó végekkel, nyílt és levegős magasakkal, sok részlettel és gazdag hangszín illetve felharmonikus készlettel. Ha mindenáron be kellene skatulyázni a készüléket, akkor egyszerűen egy semmit sem takargató, műfajtól függetlenül jól hallgatható konverterként aposztrofálnám, amely mindenféle különösebb beavatkozás nélkül átengedi magán a zenét. A hangok emiatt végtelen könnyedséggel, lendületesen áramlanak a hangszórókból, a hangszerek az egységben is megőrzik önállóságukat, így a nagyzenekar nem egy massza, hanem különálló, de együtt szerves egészet alkotó hangszerek összessége. A nyílt és világos karakter nem csak a hangszerek és az énekhangok megszólaltatására igaz, hanem neki köszönhetően a zenekarok sorai közé is „belátunk”, a zene és a hallgató között pedig még egy nagyon vékony szúnyogháló sincs. A Verdi opera rezesei kellő fémtartalommal rendelkeznek, a mélyek fenyegetőek és súlyosak, a tutik nagyot ütnek. A jó dinamika amúgy is a készülék kiemelkedő paraméterei közé tartozik, amelyet ennél a résznél jócskán megcsillogtathat. A papírforma szerint elhaló csúcsok után a lágy hegedűfutamok hatásosan oldják a feszültséget, megszólaltatásukkor az A-osztályra jellemző kifinomultságot és melegséget is érzem végre, mert a sok más egyéb jóság mellett úgy tűnik, ez is bent van a készülék terjedelmes pozitívum repertoárjában. Vivaldinál a DAC szintén megcsillogtatja ezen képességeit, az érzelmi oldala egyértelműen felerősödik és a lágyan hullámzó andalító dallamok ábrázolásánál előbbi józanságát szinte elfeledtetve a muzsikája tényleg magába szippantja a hallgatóját.
Pop és rock műfajokon aztán ismét főleg a lendületé, a ritmusé és a basszusé a főszerep, műfajtól függetlenül azonban a gazdag és nyílt hangszínkészlet, a sok levegő és a részletező képesség is komoly szerephez jut, mivel a könnyűzene világában a húrnyüvésen és a monoton taktusokon túl is jócskán vannak igényesen hangszerelt dalok, amelyekhez ugyanúgy megéri nívós készüléket vásárolni.
Különféle nagyobb felbontású anyagokon a papírforma szerinti változást, azaz a hangzás természetesebbé, valóságosabbá és hihetőbbé válását tapasztalom, és a megszólalás egyértelműen a high-end világra jellemző pozitívumokat mutatja. A legjobbak természetesen a natív, azaz valóban nagyfelbontásban rögzített felvételek, de a felkonvertált anyagok legtöbbje is hozzá tud tenni a CD minőséghez. Alapvető jellemzői tekintetében a készülék karaktere nem változik, akusztikus műveken azonban a tisztaság, pontosság és dinamizmus megőrzése mellett a hangszerszerűség és az érzelmi oldal egyaránt felerősödik, és úgy tűnik, az amúgy is kiváló részletező készségben is voltak még rejtett tartalékok.
Komoly szakmai múlttal rendelkező audio iparosként az Audiolab az M-DAC+ „személyében” egy modern, jól felszerelt és abszolút all rounder hangkarakterű DA konvertert alkotott, amely egy kizárólag digitális forrásokra épülő rendszerben komoly hozzáadott értékként még az előerősítőt is kiválthatja, fejhallgató erősítőjének köszönhetően pedig szinte már egy 3 in 1 készüléknek mondható. Mindennek fényében az ára teljesen reálisnak tűnik, főleg, hogy gazdag bemenetválasztéka révén gyakorlatilag az összes létező digitális audio forrással párosítható és tulajdonosának még a távvezérlés kényelméről sem kell lemondania.
Audiolab M-DAC+
Frekvencia átvitel: 20 Hz – 20 kHz (+- 0,2 dB)
THD: 0,002%
Jel/zaj arány: 120 dB
Méretek: 114×247×292 mm
Tömeg: 3,7 kg
Ár: 399.990,- Ft
Forgalmazó: Horn Distribution (HU) Kft.
Tel: 1/347-0020
www.horn.eu
