Az egyik legismertebbnek és egyben legelismertebbnek mondható brit gyártó felülről a Nu Vistákkal kezdődő választékában a különböző rendszámú „M” sorozatok mellett található egy afféle „segédkészülékeket” (DAC, Phono, Fejhallgató erősítő) tartalmazó MX család is, amelynek ízléses kialakítású tagjai fele-méretben ígérnek high-end kategóriájú hangzást.
1994-ben, amikor a Hi-Fi Piac legelső száma megjelent, a gyártó aktuális DA konverter slágere a csöves Tubalog volt, ami nekem egy olyan meghatározó személyes kedvencemmé vált, amire, noha az óta számos kiváló készülék megfordult a kezeim között, mind a mai napig kellemes élményekkel és jókora nosztalgiával gondolok vissza. Érthető hát, hogy a „Musical Fideliy” és a „DA konverter” szavak együttes elhangzása mindig felkelti az érdeklődésemet, főleg, hogy a forgalmazói mizériák miatt egy jó ideje már nem került hozzánk egyetlen MF készülék sem.
A midi méretű, alacsony profilú ízléses alumínium házikós MX-DAC katonai specifikációjú előlapján néhány aprócska kezelőszerv és sok apró kék LED található, melyek a kiválasztott bementről és szűrőfajtáról valamint az aktuális frekvenciaértékekről egyaránt tájékoztatnak. A készülék ultra alacsony torzítással, széles átviteli sávval és alacsony zajjal rendelkezik, mérhető paraméterei tekintetében pedig a büszke gyártó szerint (önbizalomban Michaelsonéknál sosem volt hiány) bármilyen másik, bármilyen árkategóriába tartozó konverterrel kényelmesen állja a versenyt. A state-of-the-art paraméterek (12 pps jitter, -116 dB jel/zaj arány, + 0,2 dB linearitás, - 116 dB csatorna elválasztás és 0,00025% (1 kHz-en) torzítás) szerintük egyértelműen a készülék tökéletességét jelzik, ami a valóságban a semleges és akkurátus jelátalakításban nyilvánul meg, akármelyik digitális bemenetet is használjuk.
Az MX-DAC összesen öt digitális bemenetet kapott, melyek közül kettő koaxiális, kettő optikai egy pedig olyan aszinkron USB, amely a 192 kHz/24 bites PCM jelek mellett a DSD64 és DSD128 változatokkal is elboldogul. Külön érdekességként a konverter az összes beérkező digitális jelet a DSD tartományban dolgozza fel, amelynek eredményeképpen az ígéretek szerint meleg, analógos és természetes hangzásra számíthatunk tőle.
A készülékbe beérkező digitális jelek analóggá alakításáról kifinomult PCM1795 32 bit/192 kHz-es DAC chip gondoskodik, míg a sample rate konverter típusa SRC4392. Kimeneti oldalon az aranyozott RCA csatlakozók mellett szimmetrikus XLR csatlakozók is találhatók. Kis méretű készülékként az MX-DAC nem beépített, hanem külső táppal érkezik, amely megoldás járulékos előnyeként a kifinomult áramköri elemek teljesen el vannak választva a tápegység esetlegesen zavaró részeitől.
♫
Az elmúlt évek kihagyásának köszönhetően nem nagyon vagyok képben az MF aktuális hangtrendjének tekintetében, az MX-DAC hangzása azonban a legelső pillanattól fogva a márkával kapcsolatos legszebb emlékeimet idézi fel, amikor a lecsapott élű vagy éppen lakk fekete külsejű készülékek kellemes teltséggel, barátságosan és analógos karakterrel zenéltek. A mini DAC megszólalása általánosságban csövek nélkül is a csöves átalakítók világára hasonlít, a zenék érzelmi töltöttsége és lágysága pedig valóságos anti-digitális készülékké teszi, dacára annak a nyilvánvaló ténynek, hogy ízig-vérig digitális készülék. A jazz muzsika a kellő pezsgés mellett kerek egész, egységes, telt és nagyon barátságos, hangulatilag egyértelműen a felvétel LP verziójára emlékeztető, aminél nagyobb dicséretet szerintem nehéz lenne mondani egy DA konverter hangjára. A basszus testes, erőteljes, dinamikus, ezzel együtt a dobütések analógosan puhák, digitális sarkosságnak nyoma sincs bennük. Különösen tetszik a cinek és a dobseprők, és úgy általában a prezensz tartomány selymessége, ilyesmit, főleg ennyiért a digitális eszközök nem nagyon szoktak nyújtani. A fúvósok hangjában sok a levegő, a vibrafon pedig gazdag felharmonikus készlettel, hosszú lecsengésekkel és nagyon kellemes hangvételben zenél.
Archie Sheep és Horace Parlan „Amikor a dolgok elromlanak” című felvételében a levegős szaxofon a cím által sugallt negatív hangulatnak megfelelően bánatosan és szomorúan szólal meg, egyértelműen tudtunkra adva, hogy a dolgok most tényleg sokkal rosszabbul állnak, mint az előbb. Az MX-DAC-kal a zenében megfogalmazott enyhe depresszió nagyon hatásosan jön át, a felvétel háttér környezete aprólékosan kidolgozott, a visszhangok hosszú lecsengésekkel szólalnak meg.
Lendületesebb és vidámabb témára váltva Anne Sophie Van Oter szinte lubickol a Mozart áriában, szabadadon kieresztve árnyalt, enyhén édeskés és színes hangját, ami még nagyobb hangerőn sem válik harsánnyá, vagy netán kiabálóssá. A zavaró élek és bántó momentumok kiölése, egyébként általánosságban nézve is az MX-DAC jellemző tulajdonságai közé tartozik, a másik jellegzetessége pedig a testes és energikus basszus megszólaltatása, ami műfajtól függetlenül mindig jócskán hozzáteszi a magáét a zenei élményhez. Ennek köszönhetően a nagyzenekar tömege is nagyon jól érezhető, és a könnyed hangú hegedűk és szárnyaló fuvolák mellett a megszólalás mindvégig biztos alapokon áll.
Vivaldi muzsikája az MX-DAC tálalásában, ha lehet, még komolyabb élményt okoz. A zenében rengeteg érzelem és hangulati hullámzás van, a sokszínűség és a hangszerek megszólalásának gazdagsága megkapó, a hegedűk hangja szinte fájdalmasan szép, a ravasz Vivaldi pedig még majdnem a lelket is kicsalja az emberből. Ennyi finomság és szépség után szinte meglep mennyire rezesek a Verdi mű rezesei és mennyire tapinthatóvá válik a felvételben rejlő óriási feszültség. A dinamika komoly mértékű, a tempóváltások rugalmasak és zökkenőmentesek, a halk-hangos arányok abszolúte pontosak, bár efféle racionális jellemzőkre meglehetősen nehéz odafigyelni, miközben a muzsika tökéletesen magával ragadja a műélvezetbe belefeledkezett hallgatót.
Ritmikus zeneszámokon a dinamika, a feszesség és a testesség szintén kategórián felüli, a mélyek különösen határozottak és teltek annak ellenére, hogy tranzisztoros vagy digitális keménységnek nyoma sincs bennük. Tempósabb felvételeken jól a húrok közé csapnak, miközben az összetett, hol lágy, hol élénk és határozott, akusztikus vagy elektronikus hangokat a készülék egyaránt színesen, kellemesen és érdekesen szólaltatja meg.
A legnagyobb élményt azonban értelemszerűen a nagyfelbontású DSD anyagok nyújtják, amelyekkel az MX-DAC végre tökéletesen ki tudja futni magát. A hangzás műfajtól függetlenül komoly változáson esik át, és noha CD felvételekkel is meglehetősen természetes és barátságos volt, most még inkább a zene kerül előtérbe a maga természetes valójában. A megszólalás erős audiofilból high-enddé válik, legfőképpen az akusztikus hangszerek megjelenítése terén, amely számos ízzel, színnel és apró részlettel egészül ki.
A megszólalás összetettebb, színesebb és érdekesebb, több a részlet és a zene szövetébe is mélyebb bepillantást nyerek. A valóság illúziója a szokott módon teljesebbé válik, a hang pedig újabb jelentős lépést tesz az emberi fül számára mindig is kellemesebb analógos jelleg felé.
Ahogy mondani szokták, és, ahogy sajnos már magam is jó párszor megtapasztaltam, az idő gyakran megszépíti az emlékeket, a Musical Fidelity konverterek hangjával és karakterével kapcsolatban azonban tényleg valami ilyesmire emlékeztem. Az MX-DAC kellemes, kerek, analógos és beton biztos alapokon álló zenéjének minden egyes hangjegyéből szinte árad a zene szeretete, megszólalása egyből bevonja hallgatóját a muzsikába, melynek hangulatát ügyes bűvészként valósággal odavarázsolja a szobába. A készülék műszaki paraméterei, ahogy a gyártó is állítja, tényleg felső kategóriásak, ehhez a hanghoz azonban ennél sokkal több kell, mert ez a kifinomult karakter jóval több és értékesebb annál, mint amit önmagában a műszaki tökéletesség jelent.
Musical Fidelity MX-DAC
Frekvencia átvitel (PCM): 2 Hz - 40 kHz (- 3 dB)
THD: 0,00025% (1 kHz)
Jel/zaj arány: 116 dB
Méretek: 220×53×215 mm
Tömeg: 1,9 kg (külső tápegység nélkül)
Ár: 299.999,- Ft
Forgalmazó: Extreme Audio
Tel: 1/7867-422
www.extremeaudio.hu
