The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Cambridge Audio DacMagic 100

Ha visszatekintünk a Cambridge Audio történetére, világosan kirajzolódik előttünk a gyártó mesteri stratégiája: már az angol hifi hagyományos jó hírére alapozó névválasztás is telitalálat, fél győzelmet jelentő zászló alatt futtathatta fel megfizethető, sőt, kimondottan olcsó, egyszerű, ám jó minőségű, megbízható sztereó készülékeit a gyártó, amikkel csakhamar széleskörű megbecsülésre tett szert, az ezredforduló táján kis túlzással a CA volt az árérzékeny hifisták egyetlen vigasza.

 

Ezután szép fokozatosan, egyre fejlettebb, igényesebb elektronikákat építve prémiumgyártóként bizonyított, messziről felismerhető, tiszta vonalú arculatát házimozi megoldásaiban is ügyesen kamatoztatta. Közben komoly tapasztalatokra tett szert digitális audio témakörben, amelyek a DacMagic első változatában összegződtek: ha születnek még napjainkban korszakalkotó, később akár klasszikussá nemesedő típusok, belőle biztos az lesz. A DacMagic így meghozta a Cambridge Audio számára a végső áttörést, mára a digitális, multimédiás alkalmazások kerültek a középpontba, a cég pedig elérte, hogy bejelentései régen várt eseménnyé váljanak a hifi világában.

 A legfrissebb esemény pedig ismét egy audio DA átalakító megjelenése, amelyen már harmadik alkalommal tűnik fel az irigylésre méltó vonzerőt begyűjtő DacMagic név. A korábban még kizárólagos DacMagic-utódnak tűnő, kiváló Plus változat sokaknak nemcsak örömet hozott, hiszen a funkcióbővítés tekintélyes áremelkedéssel is járt, így szinte pazarlásnak tűnik a beszerzése, ha szimplán csak egy dac-ra van szükségünk. Minden bizonnyal ezért készítette el a Cambridge Audio a jóval olcsóbban kínált, egyúttal alaposan kikarcsúsított DacMagic 100-at; a DM+ sem az az óriás, de az új családtag mellette is alaposan eltörpül. A méretcsökkentés a kiviteli minőséget természetesen nem érinthette, a zseb-dac is elegáns szálcsiszolt alumínium előlapot visel, amely őszintén tükrözi, mi mindenről kell lemondanunk, ha őt választjuk: nem kapunk fejhallgató erősítőt, nem fogad Bluetooth audio vevőt, hiányoznak a választható digitális szűrők és a fázisfordítás lehetősége, valamint kikerült belőle az Anagram-féle felülmintavételezés is. És ez még messze nem minden, a hátlapról eltűnt a szimmetrikus analóg hangkimenet, valamint éppen a felére csökkent a digitális bemenetek száma. Tekintélyes tehát a lista, de ha jobban megnézzük, a maguk után legkisebb hiányérzetet hagyó extrákat igyekeztek leválasztani a műtéttel, és a maradék még így sem kevés: továbbra is aszinkron rendszerű az USB kapcsolat működési elve, adott az alapszinten (a bithű átvitel megvalósításától eltekintve) egyszerű, külön szoftvertelepítést nem igénylő, teljes (Win/Mac/Linux) oprendszer-támogatás, a 16/24 bites, 44,1-192 kHz-es műsortámogatás. A maradék négy digitális bemenet még mindig bőséges, nem hiányzik az aranyozás a csatlakozókról, és az áramot is az USB-s táplálásnál megnyugtatóbb saját, külső adapter adja. Már csak egyetlen kérdés vár válaszra: vajon mennyi maradt a zenéből?

DacMagic100internal-03Hangminőség
Bár bőkezűen felszerelték a készüléket digitális bemenetekkel, nemigen számíthatunk rá, hogy tömegek vásárolnak majd DacMagic-et tuningpartnerül a meglevő CD, DVD lejátszó mellé, így etalonnak alkalmas médialejátszó híján most kimondottan az USB kapcsolatra koncentrálunk, a DM100-ak nagy többsége feltehetően úgyis számítógép mellé kerül majd, ráadásul ez az interfész érzékeny a legkevésbé az input oldalra. Ezért aztán a szokásos CD-k kerülnek az Ubuntu 11.10-et futtató, MPD zeneszerverrel bithelyes átvitelt biztosító notebook optikai meghajtójába, elsőként kedvenc hegedűversenyem, amivel kimondottan komplex, sűrű, tömény a szimfonikus hangzás, kis levegősség, közvetlenség ugyan jót tenne neki, de zeneisége így is meggyőző. Enyhén távolságtartó típusnak tűnik a DM100, nem az arcunkba bökdösve játszik a szólista, inkább távlati képet kapunk a színpadról, méghozzá meglehetősen szemléletest, a sztereóhatás kiterjedt, a zenekar egységes, de nem egybefolyó, térben is kényelmesen elhelyezkednek az egyes hangszercsoportok, ezen az oldalon nem kell áldozatoktól tartanunk. A részletezést viszont kissé elspórolja a dac, nem súlyos az ügy, de van, amit inkább csak sejtünk, mint hallunk, halványabbak a kontúrok a kelleténél. Példás viszont a dinamika, tétovázás nélkül csap a tuttikba a zenekar, igen mozgalmas, agilis a hangzás, terhelve sem bizonytalankodik a rendszer, tartja magát a megfontoltan lágyba hajló, hiteles alapkarakterhez, bár ebben az elbúcsúztatott Focal Profile 918-at ideiglenesen helyettesítő Phonar Veritas P4 Nextnek is lehet némi szerepe. Operával ettől függetlenül kiváló a teljesítmény, pazar a zenei aláfestés, nincs hiba a zenekar tartásában, meglepően áttekinthető a férfikórus, megkockáztatom, természetesebb a körítés, mint az AA Paganinivel. A lényeg viszont, hogy a tenorra is számíthatunk, hangja szinte balzsamosan simogató, valós érzelmeket közvetít, technikája, hangképzése magabiztos, nagyon tisztán, felszabadultan zengve énekel, ha az enyém lenne a készülék, most elégedetten csettinthetnék: jó választás volt. De így sem ügy objektívnek maradni, alaposan bejáratott jazzkoncertünkön egyszerűen kiváló a kis CA, már a közvetlenség sem hiányzik, pár lépés távolságra játszik csak a banda, méghozzá teljes lelkesedéssel, kézben tartott tempóval. A vibrafon megfogott, mégis könnyed, teljes fényében gyöngyözik, a zongora kimondottan aktív, a kísérőszerep sem veti vissza jókedvét. Példásak a sávszélek, a nagybőgő meghatározó hangszer, egy pillanatra sem húzódik meg a háttérben, de nem is tolakodik, biztos pontként mindig a helyén van, nem elég, hogy egyszerre fürge és testes, még dallamos is, már-már túl szép, hogy igaz legyen. Pedig a felső sáv sem marad le meggyőzőerőben, élénken, szépen kiterjesztve csillog, csörren, peng minden, aminek kell, fedettségről szó sem lehet, de nem is túlfényezett a tartomány, természetes a megjelenítés. Akusztikus gitárzenén még ennél is nagyvonalúbb a lánc, átható sztereóképben ül a trió, már azt is élmény követni, ahogy a szólistaszerepet váltogatják, egyszerűen lenyűgöző a hangszerkezelés, minden okunk megvan rá, hogy bizakodva várjuk a nagy felbontású tételsort.
x779DAC100B-o backNormál CD-nél ezek a 24bit/96kHz-es felvételek (a Chesky-féle The World's Greates Audiophile Vocal Recordings és a norvég 2L minták) minden extra gondoskodás nélkül is nagyságrenddel nemesebben hangzanak, teljes felbontásukban pedig drámai valóságérzetet adva szólalnak meg a DM100 jóvoltából, áthatóan zenei a hang, egyszerre gazdag és csupasz, nem ad mást, mint a színtiszta muzsikát. Egészen rendkívüli a dinamika, a hangkép átlátszó és frissítő, akár a forrásvíz, meg sem kell kísérelni a kifinomultság szintjét skálázni, ez maga a kifinomultság. Lehet ugyan fogást találni rajta, mert a vokálra kihegyezett számokon a kísérőhangszerek jelenléte elmarad az ének mögött, de ezt kissé hanyag jóindulattal akár a rögzítéstechnika sajátosságaira (vagy egyszerűen a vadiúj P4-re) is foghatjuk, bár az is igaz, hogy a múltkor a DacMagic Plus eme oldalával is elégedettek voltunk. A klasszikus zenei darabok gyorsan félre is söprik a fenntartásokat, nem lehet elégszer dicsérni, mindig abban nagyon jó a produkció, amire éppen odakoncentrálunk, de talán a dinamika a legfigyelemreméltóbb, igaz, a hangszerek körvonalazása, a mögöttük ülő mély csend sem kevésbé zavarba ejtő.

Ajánlás

Mivel ezúttal egészen friss összehasonlítási alap birtokában vágtunk a tesztnek, igazán könnyű dolgunk van az ajánlással: amennyiben mezítlábas DA konvertert keresünk, vagyis nem használnánk ki a DacMagic Plus többletszolgáltatásait, nyugodt szívvel választhatjuk helyette a DM100-at. Ha nem penge audiofil rendszert építünk, úgyis alig érvényesülne a kispórolt spéci felülmintavételezés és a szimmetrikus kimenet jótékony hatása, és mint tudjuk, a kevésbé összetett rendszer hangminősége akár még nyerhet is a viszonylagos egyszerűségen. Bármi is az oka, a DacMagic 100 teljesítménye lényegében ugyanolyan meggyőző, mint nagyobb testvéréé, nem valószínű, hogy mellé lehet fogni vele.