The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Cambridge Audio DacMagic Plus

Jó okunk van feltételezni, hogy a Cambridge Audio nemcsak szakmailag, üzletileg is sikert aratott a DacMagic-kel, globálisan mindenképpen, de talán még hazánkban is, bár a kritika és a közönség elismerése valahol előre borítékolható volt, hiszen talán mindenkinél hamarabb, minden más összehasonlítható alkalmazásnál nagyobb tudású készüléket tett le az asztalra, ráadásul a leg-gyűjteményt még a legkedvezőbb árcédulával is megkoronázta.

Az alkotó azonban a debütálás óta eltelt jó három év alatt sem pihent sokat, ékes bizonyíték erre a vadonatúj DacMagic Plus, ami gyakorlatilag minden tekintetben túltesz elődjén; várhatunk-e tőle kevesebbet, minthogy sikerességben is felülmúlja őt?

Lássuk tehát, milyenre sikerült az ismeretlen ismerős, a DacMagic Plus ugyanis le sem tagadhatná, mire épül, méretei, tömege, főbb specifikációi változatlanok, akárcsak a gyártóra jellemző, osztályán felüli anyag- és összeszerelési minőség, a jövevényt valahogy mégis komolyabb kiállásúnak érezzük. Ha másért nem, kizárásos alapon a szélsőértékeire egyértelmű ledvillogtatással figyelmeztető digitális hangerőszabályzót vezénylő forgatógomb és a hozzá tartozó fejhallgatóaljzat miatt lehet felnőttebb számba venni a visszavonultatott alapmodellnél. Tekergetése közben ugyan érezni enyhe holtjátékot, de ennyi még bőven megbocsátható az újabb felhasználói távlatokat megnyitó szolgáltatásért cserében, ami egyúttal a praktikus, de kissé komikus gumipapucsos függőleges elhelyezési lehetőség végét is jelenti, a DM+ alján már gyárilag ott a négy gumilábacska. Persze akad még pár kisebb-nagyobb különbség a markáns, szálcsiszolt, feketére eloxált alumínium előlapon, rögtön pl. a látszólag jelentéktelen, mégis talán a legérdekesebb negyedik, Ext. bemenet lámpája, ami a hátlap USB A aljzatához csatlakoztatott (külön megvásárolható) BT100 Bluetooth audio egység vevőjére utal, vele SBC és apt-X átviteli szabványt is támogató vezeték nélküli zenehallgatáshoz juthatunk. Megmaradt a hangkaraktert finoman befolyásoló három különböző szűrő és a fázisfordítás lehetősége, míg a támogatott mintavételi frekvenciák között a rend kedvéért megjelent a 192 kHz is.

Talán nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy a DM+ USB kapcsolatára nézve aszinkron rendszerű konverter, vagyis a számítógép helyett ő ütemezi az adatátvitelt, ami tisztességes órajel birtokában már önmagában is nagy lépés az időzítési pontatlanságok minimalizálása felé, ehhez teszi még hozzá a magáét az Anagram Technologies immár 384 kHz-en dolgozó ATF2 felülmintavételező-jittercsökkentő algoritmusa, amit a korábbi TI gyártmányú DSP helyett Analog Devices ADSP21261 processzor futtat. DAC chipben nincs változás, maradt a burkolat alatt a kettős, 24 bites Wolfson WM8740 IC.

DacMagicPBk detail1

Mivel legnagyobb számban várhatóan számítógép közelében lelik majd meg helyüket a DacMagic Plusok, nem érdektelen változás, hogy a külön drivert nem igénylő, legfeljebb 96kHz/24bit-es feldolgozást megengedő USB Audio 1.0 helyett választhatjuk a 192 kHz-ig kiterjesztett USB Audio 2.0 üzemmódot is, méghozzá mindhárom elterjedt (Win, Mac, Linux) oprendszer-környezetben, bár az ehhez szükséges gyári driver csak Win és Mac felhasználóknak biztosított. Fontos kiemelni, hogy a CA a technikai támogatást sem hanyagolja, igen részletes leírást készített, hogyan csikarhatjuk ki számítógépünkből a legjobb hangminőséghez szükséges, oda-visszakonvertálgatástól mentes, valóban teljes felbontású, bithelyes adatátvitelt.

Térjünk rá végül hátlapra, ami hűen követi a frontoldali változásokat, az aszimmetrikus analóg vonali kimenet RCA aljzatai mellett még mindig nagyon ambiciózusnak hatnak a szimmetrikus hangátvitelt biztosító XLR aljazatok, már szinte magától értetődik a két digitális bemenettel mellérendelő viszonyban levő külön koax és optikai csatoló vagy éppen az ugyanígy kétnormás digitális hangkimenet. A már említett, BT vevőt fogadó USB A aljzat mellett természetesen ott a számítógépes host kapcsolatot biztosító B típus is, ami már egy földválasztót is kapott, hogy a hálózati és a csatlakoztatott PC földelése közül a zavarmenetes(ebb)re kapcsolhassunk. Áramot továbbra is külső, mezei, 12 V-os kapcsolóüzemű tápegységből nyer a készülék.

Hangminőség

Az első DacMagic már megmutatta, hogy egy jó CD játszó digitális kimenetével csodákra képes, így ígéretes utódja kapcsán sokakban felmerülhet az igénynek mindenképpen irreális, de reményként ettől még megkockáztatható gondolat, hogy a minden rendes háztartásban (még) több példányban is fellelhető DVD lejátszók egyikével is megismételhetné a bravúrt. Nem kizárt, hogy összejöhet az elgondolás, sajnos nekem a koax köldökzsinórral bekötött saját Philips DVD 963SA-mal, mint rendesen, ezúttal sincs szerencsém. Nem mintha kellemetlen lenne a közös munka gyümölcse, simulékony, diszkrét muzsikára találhat így a virtuális Pawnshop-látogató, a legmeglepőbb a pontos ritmustartás, ami frissé, lendületessé teszi a megszólalást. Jó pontokat szerez a mélytartomány is, a nagybőgő nagyon elkapja a fonalat, dúdolni lehet kifinomultan lágy játékának dallamát. A szólistákkal már nem ennyire problémamentes a viszony, bár a hagyományosan fenomenális vibrafon most sem okoz csalódást, telt, finoman gyöngyöző hangja nagyon rendben van, igaz, zenélt ő már ennél is felszabadultabban. Sajnos jóval kevesebb a tartalom az egymást váltó klarinét-szaxofon-zongora hármas mondandójában, ugyan szép simán, akadálytalan hanglejtéssel zenélnek, de eszköztáruk nem túl gazdag, elnagyoltak, felületesek kissé, így értelemszerűen nem alkothatnak emlékezetest, illedelmesen letudják feladatukat, udvarias taps, függöny. Nem úgy az ütősök, akik képesek kevésbé komfortos pillanatokat is szerezni, a pergődob igencsak csattogós, néhol a cinek is mélyen a levegőbe hasítanak, de az is igaz, hogy legalább nem jelentéktelenek. Legjobban mégis a valós színpadkép hiányzik, elég egysíkú a játéktér, sőt, szinte vonalban és még csak nem is túl széles vonalban sorakozik fel a banda. Akárhogy is hallgatom tehát, erős átlagos az összteljesítmény, alapjában véve jól befogadható, de még nem üti meg azt a szintet, amire felcsillan az ember szeme.

Hamar kiderül azonban, hogy nem a DM+-on múlik a dolog, USB bemenetre váltva ugyanezzel a felvétellel egyszerre helyükre rázódnak a dolgok, leülepszik az összkép, akár az akvárium felzavart vize, ezért a hangélményért már önmagában érdemes zenét hallgatni. Persze meg kell érte dolgozni, de a bithelyes átvitel érdekében megéri átállni USB Audio 2.0-ra, megküzdeni a CA és az ASIO driver telepítésével, még ha ezzel a Windowshoz és pl. a meglehetősen szikár kezelőfelületű Foobar lejátszóhoz kötjük is magunkat. Mintha az előbbiekből a jó dolgokat tovább csiszolva átemelte, a nem odaillőket meg egy az egyben lecserélte volna, a nagybőgőben például megmaradt a játékosság, az aktivitás, hangterjedelmével egyébként sem volt gond, felbontását viszont sikerült tovább finomítani, nagyon magabiztos, szólistaerényekkel büszkélkedő kísérő vált belőle. Hasonlóképpen járt a vibrafon, cizellált előadásmódjára már igazán semmi panasz sem lehet, de most végre ugyanez érvényes a többi szólóhangszerre, kimondottan érzékeny, kifinomult zenésztársakká változtak, hangulatos, mély érzelmű a klarinét, rezdüléseibe nem nehéz belelátni-hallani Woody Allen fanyar humorát sem. Eddigi dobosunktól, de legalábbis a szerelésétől viszont nem túl nehéz szívvel válunk meg, az új felállásban nincs már nyoma csattogásnak, dobhártyanyúzásnak, itt van helyette az egészségesen élénk, naturális fémesség. Kerekké viszont mégiscsak a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb síkbeli sztereó háromdimenzióssá változtatása teszi a dolgokat, de a megoldás nem az átkonvertálás amúgy hollywoodi mintára, ez bizony újraforgatás, nem is emlékeztet az eredmény a DVD-s forrással közösen összebarkácsolthoz, még a helyszín sem ugyanaz, valódi teremakusztikával szóló, hiteles, atmoszférikus, élő megszólalást kapunk, minősége már nincs elérhetetlen távolságban az AA Paganiniétől. A Beethoven-hegedűverseny azért tovább árnyalja a képet, elég zömök, sűrű vele a hangkép, lehetne könnyedebb, közvetlenebb, de ez már nem képességbeli kérdés, inkább a stílusról szól. Valahogy a DM+ kevesebb érzést és több teljesítményt visz a játékba, egyfelől kiváló a felbontás, konverterünket nem hozhatja zavarba a népes nagyzenekar, nem maszatol, jut mindenkire figyelem, de nem a mélyreható fajtából, főként a szólistára nézve nem, ő most magasugrót játszik, a fő, hogy minél jobban megugorja a lécet, nem annyira a mozdulat szépsége, mint az eredményesség a lényeg. Vagyis Anne-Sophie Mutter művésznő most a mélységek és magasságok hőse, a katartikus csúcspontok virtuóza, a szokottnál kevesebb gondot fordít a formánál a tartalomra. Dinamikában a PC-kapcsolat viszont simán lefőzi a nemes olasz CD játszót, rendkívül egységes, igazi vitaminbombaként teljesíti a tuttikat, nincs pardon a kivezérlési csúcsok alatt, ha nem is fokozhatatlanul elmélyült, de nagyon-nagyon hatásos szimfonikus hangzást nyújt.

Mégis a nagy felbontású gyűjtemény a legjobb ok a DM+ beszerzésére, ha már van ilyenünk, akkor azért, ha nincs, akkor meg úgyis lesz, csak egyszer halljuk meg, mennyire mellbevágóan közvetlen, nyílt, élő egy jól sikerült 24 bites felvétel. A Chesky és 2L kiadványok között válogatva legalábbis azt vehetjük észre, hogy nem a rendszernek, a megszólalásnak, hanem magának a felvételnek van jól felismerhető hangzásvilága, ráadásul felettébb kellemes, jól emészthető, mégis alaposan kidolgozott, akár még az sem lehetetlen, hogy annak idején a stúdióban a rögzítésvezető is valami nagyon hasonlót hallhatott. Bár éppen a világ legjobb audiofil vokális felvételei követik egymást, a hangszerek sem utolsók, különösen a kísérőhangszerként legszívesebben használt nagybőgő kap kitüntetett szerepet, de az akusztikus gitártól is megremeg a térd, és sokat tesznek a hangulatért az ütősök is, többnek tűnik egyszerű benyomásnál, hogy sikerült felülmúlni az előző DacMagic képességeit. Egészen apró kritika esetleg a többiekhez képest kissé fényehagyott zongorát és szaxofont érheti, mintha kevésbé sikerült volna rájuk érezni Cambridge-ben, persze csak viszonylag, az összhatás velük együtt is elsöprően hatásos.

Nagy áldás a fejhallgató-erősítő egy USB-s DAC-on, hiszen nem kevesen vannak, akik fülessel a fejükön múlatják a munkanap monotonabb óráit, legyőzve hát a zenehallgatás e módjával szemben kialakult krónikus viszolygásomat, így is próbára tettem a DM+-t, méghozzá egy Grado SR80i közreműködésével, amiért a forgalmazó helyett ezúttal Ákos szomszédomat illeti a köszönet. Viszonyítási pontként a Meridian G51 fejhallgató kimenete szolgált, ami először jó ötletnek tűnt, ám végül mégis csak annyi következtetést sikerült levonni, hogy vagy ezen az egyetlen modulon spórolt igen alattomosan az egyébként meglehetősen nagyvonalú high-end tótumfaktum (mondjuk ez magyarázat lenne rá, miért került a hátlapra az aljzat), vagy a CA alkotott itt is nagyot, mert nem is említhető egy cikkben kettejük hangzása, ég és föld a különbség, egyszerűen siralmas a G51 a DacMagic Plus mellett, a tekintélyesebb angol testetlen, dinamikaszegény, csenevész produkciójához képest egyszerre kinyílik a világ, előbújnak a hangok mögül a hangszerek. Igaz, még így sem lenne belőlem elkötelezett fejhallgatózó, aki viszont már az, bízván számíthat e téren is a mindentudó DM+-ra.

Ajánlás
Ha nem lennék a pártatlan és objektív értékítélethez elengedhetetlen mértékadó önmérséklet birtokában, itt most egy igen arcátlan dicséretözön következne a Cambridge Audio alkotásának nagyszerűségéről, amit különösképpen még csak magyarázni sem kellene, hiszen a DacMagic Plus a DA konverterek svájci bicskája: kerüljön bárhová, szinte biztosan számíthatunk képességeire, ha van CD játszónk, azt jó eséllyel szimpla futóművé fokozza le, de feltehetően jobban járunk, ha bármelyik digitális audio kimenettel bíró hangforrásunkat rajta keresztül hangosítjuk, szinte kevés is a két(szer két) hagyományos bemenet. Duplán is a számítógép mellé teremtették, USB-n bekötve pazar nagy felbontású műsorközlő, ígéretes partnernek tűnik fejhallgatózáshoz, és a kényszerűségből sajnos kipróbálatlanul maradt Bluetooth szolgáltatást se felejtsük ki a sorból, úgyhogy bármerről is nézem, a DM+ egyedüli hibája, hogy egyetlen példány valószínűleg nem lenne elég belőle.

Cambridge Audio DacMagic Plus

Frekvencia-átvitel: 20 Hz-20 kHz
THD: <0,001 %
Jel/zaj viszony: -112 dBr
Méretek: 215×52×191 mm
Tömeg: 1,2 kg
Forgalmazó: Hi-Fi Barlang