The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Hegel HD11

A tradicionális kínálata folytán régi vágású specialistaként elkönyvelt Hegel érdeklődése az utóbbi időben a számítógépesített hangkeltés felé fordult, bár meg kell hagyni, a nyitást is a maga konzervatív módján teszi, külső USB-s hangkártyaként (is) működő – természetesen kizárólag sztereó – DA konvertereinek célja voltaképpen nem más, mint a PC kényelmével megszédített, ám ettől még a hangminőségre is igényes zenerajongók kiszolgálása. A feladatra már három, különböző felkészültségű elektronika áll csatasorban, az ambiciózus HD11 a korábban (HFP93) bemutatott ultrakompakt HD2 távlatait igyekszik kitágítani, nem is sikertelenül.

Ahogy bármely más készülékével, a HD11-gyel sem keresi a feltűnést a norvég gyártó, a HD2-höz képest óriási, ám még így is legfeljebb midi méretű, első ránézésre puritán, matt fekete (más színben nem is kapható) készülék kivitele természetesen elsőosztályú, homokfúvott alumínium előlapjának élei ízlésesen lekerekítettek. Elölnézetből a műszerezettség minimális, mindössze a tápellátás és a bemenetek jelzőfényei világítanak egy-egy furatból, ami rögtön rá is mutat egy nem elhanyagolható hiányosságra: kezelőszervek híján a kívánt jelforrás kizárólag az egyéb Hegel komponensekhez is rendszeresített, filigrán kis fóliagombos távvezérlővel választható ki, érdemes tehát különösen vigyázni az ilyenformán nélkülözhetetlenné tett tartozékra. Hátul jóval több látványosságot találunk, analóg hangkimenet aszimmetrikus és a Neutrik XLR csatlakozóknak köszönhetően szimmetrikus formában is rendelkezésre áll, digitális bemenetből is bőséges a kínálat, bekötéskor érdemes szem előtt tartani, hogy közülük az impedancia-illesztés miatt kisebb jittert összeszedő 1-es számú koaxhoz ígéri a gyártó a legjobb hangminőséget. A HD2-vel szemben a HD11 már saját tápegységet kapott, méghozzá beépített, lineáris típust, biztató toroid trafóval megtámogatva.

Hegel HD11 rear

Az USB kapcsolattal érdemes külön is foglalkozni, hiszen manapság ez tart számot a legnagyobb érdeklődésre. Nos, úgy tűnik, a HD2 kapcsán az aszinkron rendszer kihagyását sikerült elhamarkodottan financiális okokkal magyaráznunk, pedig itt sincs ez másként, a számítógép adaptív módon, a tőle telhető ütemben továbbítja a legfeljebb 96kHz/24bit-es digitális audio adatcsomagokat. Úgy látszik, a Hegelnél jobban bíznak a saját fejlesztésű megoldásban, amely átmeneti tárolóban gyűjti, és nagy pontosságú órajel alapján újraütemezi a jelfolyamot, így biztosítja a minimálisra csökkentett időzítési hibahatárt. Teszi mindezt bármiféle szoftvertelepítés nélkül, lényegében operációs rendszertől függetlenül, vagyis Win, Mac, Linux rendszereken egyaránt. Sőt, a digitális átvitel lehetőségeit kihasználva még kontrollkapcsolatot is biztosít a médialejátszó alkalmazás felé, így eddig példátlan módon kis szerencsével számléptetésre, lejátszásindításra is képes lehet a DAC saját távkapcsolója. A teljesség kedvéért azért meg kell említeni, hogy a koax és optikai bemenetek 192 kHz mintavételezésű hanganyag fogadására is készen állnak, míg a digitális feldolgozás a bejövő jel szóhosszúságától függetlenül 32 bitre interpoláltan történik.

Hangminőség

Bár a Philips DVD 963SA már többször bizonyította, hogy futóműként sem kiemelkedő tehetség, azért teszünk vele egy tétova próbát, amit masszív, telt hangzással és alapos részletezéssel, de kissé merev tartással honorál, nem mindenhol hiteles, a dobseprő paskolgatása enyhén dobozhangú, és a lábcinbe sem sok fény szorult, valami folyamatosan kifékezi a magasak csillámlását, és nem hagyja, hogy igazán kifussa magát a produkció. A klarinét élénk, torka alaposan kiköszörült, vagyis nem mindenhol él nélküli, de kimondottan jól áll neki, hogy ennyire felvágták a nyelvét. A vibrafon lehetne felszabadultabb, most olyan hatást kelt, mintha egy szűk szobában egész közelről visszhangozna. Ritka eset, de ez alkalommal a zongora jobban teljesít nála, valós, élénk, dallamos, átérezhető jelenléttel muzsikál.

A HD11 kertelés nélkül szembesít a ténnyel, mennyire nem mindegy, milyen a jelforrás, még ha digitális is, a DVD játszót váltó Audio Analogue Paganini CD-vel nagyot változik a hangkép, és nagyon nem hátrányára, hirtelen atmoszférát, valódi életerőt kap. Túlzás lenne kijelenteni, hogy messze túlszárnyalja a Paganini szóló teljesítményét, inkább más stílusban zenél, az AA sokkal lágyabb, jóindulatúbb, romantikusabb alkat, a HD11 nem a kozmetikázás barátja, a belőle kijövő hang direktebb, szikárabb, valahogy valóságkeresőbb élmény vele a zenehallgatás: magasai élénkebben pengnek, a vibrafon karnyújtásnyi közelségbe telepszik előre, és mintha egyszerűen több hangból sikerülne összerakni a produkciót. Felbontásban tehát a DAC-é az elsőbbség, az viszont egyszer sem biztos, hogy a vele járó kendőzetlen naturalizmus megingatná egy elkötelezett Paganini-tulajdonos hűségét.

Érdekesebb kérdés ennél, milyen lesz a megszólalás, ha ugyanazt a felvételt PC-ről, USB-n küldjük a konverterbe. A korábban már bevált, (remélhetőleg valóban) bithelyes átvitelt biztosító Foobar lejátszóbeállításokkal direktben indított CD mintha gyorsabban, frissebben szólna, határozottan fürgébben szedi a lábát a nagybőgő, részletezésébe sem lehet belekötni, nagyon pontosan, dallammal telítve játszik. A klarinét érezhetően visszafogottabb, sőt, néhol már visszahúzódó, óvatos, egyértelműen kevésbé részletes, mint az imént. Szerencsére a mérsékeltebb felbontás egyáltalán nem jelent fájdalmasan szegényes hangzást, tény, hogy kevésbé telített így a hangkép, de ez nem várt mellékhatással is jár: egyértelműen simább, barátságosabb így a hangvétel, gyanakodhatnánk, hogy visszafogja a rendszer a dinamikát, azért tűnik egyenletesebbnek, de a szaxofon felkiáltásai, a kifogástalanul pendülő cinek, az átható tamok szépen jelzik a kellő átfogást, egyáltalán nem elpuhult a produkció. Az atmoszférát is megőrizte, egészen körbevesz a koncert levegője, alaposan kidolgozott a sztereókép, pontosak a pozíciók, lelkes a közönség, így elmondhatjuk, hogy számítógéppel a hátországban egész rátermetten helyettesíti DAC-unk a hivatásos CD játszót. A Beethoven-hegedűverseny tovább erősíti a bizalmat, kimondottan érzékeny, figyelmes előadással, finoman romantikus viselkedéssel szórakoztat. Megnyerően édeskés aromájú a szólista játéka, olyan, mint egy különleges luxusdesszert, markánsan zamatos, gazdag íz-, jobban mondva érzelemvilágú, de nem túloz, jól eltalált hangsúllyal érzékelteti, hogy most valami különleges finomságban részesít. Ha megpróbáljuk nem ütköztetni gondolatban a hangot a Paganiniével, még a felbontás sem tűnik szolidnak, a halk részek alatt szépen előjönnek a terem jellegzetes visszhangjai, jól hallható, hogy a mély levegővétel éppoly velejárója a teljes lendületű muzsikálásnak, mint a karmesteri jelenlét a nagyzenekarnak, igencsak meggyőző a teljesítmény. A tuttik meg egyenesen elsöprők, elemi erővel támadnak a kivezérlési csúcsok, hatalmas energiák ébrednek, miközben rendületlenül stabil marad a hangkép, nincs torzítás, kitartóan alapos a felbontás, abszolút profi a prezentáció. Sting izgalmasan lüktető számai kristálytiszta környezetet kapnak, teljes a tonális egyensúly, pazar az ének, még a kritikus s-sz hangok is könnyedén csusszannak, elég jó előjelekkel indulhat neki tehát a HD11 az USB-s DAC-ok fő próbatételének, a nagy felbontású felvételek megszólaltatásának.

Kár is aggódnunk, megigézően tökéletes Rebecca Pidgeon dala, minden itt történik a szemünk-fülünk előtt, az énekhangra kicsúszik a toll az ember kezéből, a magányos nagybőgő annyira valószerű, hogy nem is hiányzik más – vélhetnénk, míg be nem lép szép fokozatosan a többi pazar hangszer. Ugyanez áll Livingston Taylorra, hangját, füttyszavát személyesen nekünk címzettnek érezhetjük, az akusztikus gitár mellette szinte már túl hibátlan. Elképesztően közel kerülünk az előadáshoz, minden rezdülése magától értetődő természetességgel jelenik meg, könnyen HD-függővé válhat, aki meghallja, mellesleg már-már az etalont, azaz az Ayre QB-9 magasságait idézi az előadás. Aztán a 2L gyűjtemény Mozart-kamaradarabja és Haydn-vonósnégyese helyre teszi a dolgokat, velük azért a QB-9 annak idején mintha meggyőzőbb lett volna, ennél nyugodtabb, választékosabb hang él az emlékeimben, de azért a jóval olcsóbb Hegel sem utolsó, a számon kérhetőnél mindenképpen különb, áthatóan tiszta, pallérozott, megkérdőjelezhetetlenül zenei, a legkevésbé sem mesterkélt, rendkívül határozott, de nem durva. Kizárt az elégedetlenkedés a részletezéssel, sokat mégsem finomkodik a kvartett, hatalmas elánnal veti magát a darabba, szerintem még a műfajtól idegenkedőket is magával ragadná a lenyűgöző lendület.

Ajánlás
Nincs triviális helyzetben, aki úgy dönt, elég volt a CD-ből, ideje haladni a korral, és informatikai alapokra helyezni a zenehallgatást (is): gondoskodni kell jól hozzáférhető tárterületről, az elérést biztosító platformról, kézreálló, digitális kódolásokkal szemben készséges lejátszószoftverről. Kimondottan széles integrált médiaközpont-kínálatból válogathat ma már az ember, ezek egy jó csomó dilemmától meg is szabadíthatják, de ha a lehető legrugalmasabb, továbbfejleszthető eszközre van szükség, még mindig az jön ki, hogy valamilyen személyiszámítógép-alapú rendszer nyújtja a legoptimálisabb megoldást. Ezek persze még mindig rendkívül sokfélék lehetnek, de közös bennük, hogy komolyabb hangkártya – praktikusan USB-s DA konverter – nélkül mit sem érnek, már ha a hangminőség is szempont. Nem kérdés, hogy Hegelék HD11-e mennyire alkalmas a feladatra, hiszen cserélődjön akár a kiszolgáló gép, akár az oprendszer, amíg van USB host, mindig számíthatunk rá. Különösen ajánlott választás, ha rákattantunk a HD felvételekre, ezekkel olyan hangzást produkál, amihez képest nyugodtan méltányosnak nevezhetjük a vételárát, de ha mégis feltennénk egy CD-t a hagyományos módon, klasszikus DAC-ként is okozhat kellemes meglepetést, ám nyúzzuk bárhogy is, karakterére nézve mindig a megbízható Hegel-hangra, kendőzetlenül őszinte, élénk, érzelem gazdag muzsikára számíthatunk tőle.

Hegel HD11
Frekvencia-átvitel: 0 Hz – 50 kHz
THD: <0,0007%
Méretek: 210x60x260 mm
Tömeg: 3,5 kg
Ár: 269.000 Ft
Forgalmazó: Inter Audio Kft.