The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Pro-Ject DAC Box DS – Függő játszma

Pro-Ject DAC Box DS

Új projectet kaptam. Azaz kettőt. Az egyik a DAC Box DS. Bevallom, nekem ez az első találkozásom az osztrák márkával (egyben remélem, nem az utolsó!), még ha nem is pontosan így képzeltem el. Titkon egy komolyabb LP futóművet szerettem volna, mindjárt kezdésnek, de a viccet félretéve nagyon örültem ennek a kis kütyünek is. A hifi berkekben kevésbé járatos ember akaratlanul is az analóghoz köti a Pro-Ject nevet és tulajdonképpen igaza is van.

Az osztrákok is megpróbálják különválasztani a digitális termékvonalat a lemezjátszóiktól, külön, erre a célra létrehozott névvel: Box Design. Pár év alatt annyira felfejlesztették ezt a vonalat, hogy az elérhető készülékek száma meghaladta a 46-ot! A kínálat valóban óriási, a különböző vonalak (RS, DS, S, C és E) kombinálásával a végtelenhez tart. Tesztünk alanya a középkategória tetejét képviseli az USB-s DAC fronton. Pályafutását úgy kezdte, mint egy normál, 24 bites, maximum 192 kHz-es asszinkron működésű digitál-analóg átalakító, majd a forgalmazás megkezdése után bő egy évvel, idén tavasszal a gyár elérhetővé tette rajta a DSD anyagok (DSD64 és DSD128) lejátszását is. Mindezt úgy, hogy azok is megtehették mindezt, akik a korai szériából vásároltak, esetükben egy firmware frissítést kellett végrehajtani, az új gyártású DS-ek pedig (nálam is ilyen járt) már „alapból" rendelkeztek ezzel a tudással. Nekem szöget ütött a fejembe ez a kedves kis történés. Kedves, mert ingyen és visszamenőleg biztosította a Pro-Ject az upgradet és ezzel a piac egyik, ha nem a legolcsóbb DSD lejátszóját dobta piacra, a szög pedig azért ütött a fejembe, mert kerestem az okot a „pálfordulásra". A DAC Box DS a PCM-1792-es konverterre épül, amely sok komoly gyártó magasan árazott termékében is megtalálható. A TI chipje alapból képes a DSD lejátszásra, nyolcszoros túlminta-vételezéssel dolgozik 10 és 200 kHz között, az rendszerórája pedig 128-tól egészen 768 fs-ig skálázható. Valószínűleg firmware okai lehettek annak, hogy kezdetben nem aktiválták a DSD lejátszhatóságot, talán a stabilitással voltak gondok. Egy rövid kis kitérőt tegyünk a DSD irányába, mielőtt a hangot veséznénk. A DSD a Direct Stream Digital rövidítése, az SACD-k hangfeldolgozásához alkalmazott 1 bites jelfeldolgozási eljárás, (*itt van egy kis ellentmondás, mert a Sony szerint valójában csak a lejátszási oldalon található 1 bites konverter, hiszen a mastering során multibites PCM-jeleket használnak) amely nem a CD technológiában használatos PCM, hanem impulzusszélesség modulációt (PWM) használ. dacboxds 5A DSD előnye hogy a jel „szűretlenül" kerül rögzítésre, méghozzá igen magas mintavételezési frekvencián. Ez a DSD64 esetén 2,82 MHz-en, azaz pont 64-szer magasabb frekvencián mint a CD sztenderd esetében. További előny, hogy a DSD jel könnyen visszaalakítható PCM jellé, pontosan ezt teszi a Pro-Ject Box DS is. Jelen esetben a 2012-ben definiált új szabvány, a „DSD over PCM, alias DoP" segítségével, amely lehetővé tette az USB interfész használatát a transzporthoz. Jól megépített, masszív házban lakik az elektronika, az egyszerű kapcsolóüzemű tápegység külső (egyben jó tuningalap). Az előlapon a bekapcsoló gomb mellett egy bemenetválasztó (USB B csatlakozó, koax és optika. Érdekesség, hogy láttam mini-USB-s csatlakozós verziót is! ) és egy Filter feliratú gombocska található, meg persze egy apró kijelző. A Filter-el kapcsolatosan szűkszavú a gyártó, állítólag a hangzásképet lehet módosítani vele, két állása van. Erre később majd visszatérek. A tesztek során a DS készülékháza elég erősen melegedett, na tűzforró azért nem volt, de feltételez valamilyen kvázi A osztályos működést, talán az analóg kimeneti fokozaton? Sajnálom, hogy a kijelző nem elég informatív, a hely és ezzel a hasznos információ nagy részét elveszi a DAC felirat, így a maradék szűkös területen kell osztoznia a technikai adatoknak: mintavételezés, felbontás, filter kapcsoló állás. Egy méternél távolabbról ezek az információk olvashatatlanok. Mint említettem, a DSD lejátszás DoP-on keresztül történik, azonban akad itt ezzel egy kis probléma. A gyártó csak (egyébként az egyik legnépszerűbb lejátszó) a Foobar alá készítette el a DSD (ASIO alapú) lejátszó plugint, amit a szintén próbára tett JRiver médiacenter nem tudott használni, a DSD anyagok akadozva szólaltak meg rajta. Az egyéb formátumokkal semmi gond nem volt, azokat tetszés szerinti lejátszó-programokkal hallgathatjuk. A DSD zenékhez azonban a Fobbart kell igénybe vennünk (én egyébként is ezt preferálom), de akkor függésbe kerülünk tőle. A meghallgatásokat ezért én is a Foobarral végeztem, a Pro-Ject útmutatásai alapján. (Foobar 1.3.1, foo_input_sacd plugin 0.7.1, Windows 8, Pro-Ject DS driver 1.6.1). A bejáratás alatt a hozzá csomagolt egyszerű USB kábellel csatlakoztattam a laptophoz, amit később kicseréltem egy, közel a DAC árába kerülő AQ usb kábelre. Sajnos, mint látni fogjuk, nem hozott akkora javulást, mint amit vártam...

A Gipsy Kings Roots című albumával nyitottam. FLAC formátum, eredeti lemezről készült EAC ripp. Testes hang, súlyos hangszerek, ez tetszik. Az kevésbé, hogy nem elég dinamikus, viszont van tere a hangoknak és a lecsengések is rendben vannak. Mégis van valami, ami a testes hangok ellenére nem engedi kibontakozni a muzsikát. Megvan: az alsó tartományt nagyon hangsúlyozza a DS, emiatt levegőtlennek is hat a produkció. Végighallgatom az egész albumot: igen, egy picivel több levegősséget el tudnék viselni. Továbbra is azt érzem, sok a mély. Kábelezés? Az AQ biztosan nem okozza, kicserélem a réz Siltechet egy ezüstre-aranyra. Picit jobb, de a DS alapkarakterén nem változtat. Ha a hegy nem megy, akkor Mohamednek kell: nézzük, mit szól a rockhoz! Dream Theater, egyik kedvencem, az album: A Dramatic Turn of Events (FLAC, 44.1 kHz, 16 bit). Sokkal jobban áll neki, itt nem hallani a korábbiakat, sőt, feszes, erős a zene, tele energiával. Helyén vannak a DS dolgai, dacboxds 4még azt is meg merem kockáztatni, egységes is. A sötétebb tónus jobban passzol a zenéhez, ezt csak megerősíti a Metallica LOAD-ja (FLAC, 44.1 kHz, 16 bit). Gyors, pörgős, a dobok hatalmasat ütnek, Hetfield hörgései pedig hitelessé teszik a DS-t. Rockzenén ebben a kategóriában kimondottan jól teljesít az osztrákok produktuma. Kevésbé erőszakos előadó következik, Mark Knopfler szólólemeze, valamiért nagyon sokat hallgatom mostanában: Shangri-La. Megvan az a testesség, amit szeretek, hangszerhű a Pro-Ject tolmácsolása, de picit tömör! Levegőt, help! Sok a mély (monitor hangsugárzók!). Picit komor, de ami az előbb jó volt, itt már nem az. Ezen a pontom jut eszembe a szűrő. Eddig az egyesen volt (Steep, vagyis meredekség), átkapcsoltam a kettesre (fázisoptimalizálás). Jobban tetszik, de ne számítsunk hatalmas változásra, a hang alapkaraktere nem változik, de picit jobban ablakot nyit a zenére. Mielőtt a DSD anyagokra térnénk, nézzünk egy nagyfelbontású anyagot, az elmaradhatatlan Jazz at the Pawnshop-ot (ape formátum, 24 bit, 96 kHz). Szerintem az egyik legjobb SACD ripp. A vibrafon kellemesen testes, de ez a fránya mély, ez valahogy nagyon makacs. A felbontással elégedett vagyok, de a zenészek zárkózottak ma, a poharaknak sincs kedvük csörögni, pedig felőlem össze is törhetnének, biztos van a raktárban pótlás, még kis is fizetném, Isten'bizony! A klarinét visszafogott, és bár az apró részletek, amiket úgy szeretünk, jelen vannak, nem pezseg eléggé a klub. Szívesen engednék be egy kis friss levegőt, de messze van az ablak, így inkább töltök egy kis DSD-t: Mozart D major – Allegro hegedűkoncertje (Marianne Thorsen / TrondheimSolistene) 5.6448 Mbit/s-os (DSD128). A DS a kijelzőjén azonnal jelzi, hogy DSD128-as anyag érkezik. Szerencsére levegő is. A hegedűk nagyszerűek, a sávszélesség kitágítja a teret is, azonban az alapvető interpretálás nem változik. Következzék Benjamin Britten „Simple Symphony"-ja következett (Op. 4, TrondheimSolistene ), DSD128-ban. Zenekari hangtömeggel jól állunk, a DS ezen tulajdonsága nagyon tetszik nekem, alapvetően egyensúlyban van a zene, az attack-ok elemi erejűek.

Ha a Pro-Ject három évvel ezelőtt hozza volna ki ezt a DAC-ot, nem tudnék egy rossz szót sem szólni rá. Így viszont szeretném, ha nem lenne ennyire mély, komor hangolású, és jó lenne, ha több levegő szorult volna az aprócska dobozba. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, rockzenén nagyon jó volt a fellépése, de a többi műfajon lenne mit csiszolni. Konkrétan, ha mondjuk a már nem forgalmazott Hegel HD2-őt és a DS-t összegyúrnánk, egy igen jó termék születne. Project végrehajtva.

Forgalmazó: Audio Centrum