The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Wadia 151 PowerDAC - Egyet fizet, kettőt kap

Nem tudom, emlékeznek e még amikor a Mercedes-Benz 1982-ben bemutatta a 190-es (W201) modellt. A Baby-Benznek csúfolt autó nagy megrökönyödést váltott ki a szakmában, az autós újságírókon keresztül az utca népéig. A kis Benz csak a nagytesók mellett volt pici, korszerű technikája és kedvező ára azonban hamar igazolta a gyár számítását. Hogy hogy jön ez ide? Itt van most egy olyan termék, amelynek árazása a gyártótól szokatlan módon nagyon kedvező és a tetejébe még két legyet is üthetünk egy csapásra. A high-end gyártó Wadia előrukkolt ugyanis egy 2x50 vagy 2x25W-os teljesítményű erősítőbe integrált digitális-analóg átalakítóval. Érdekes, mondhatni egyedi megoldás ez, azzal az (egyetlen) hátránnyal, hogy hozzákötjük magunkat, a bővítés lehetősége nélkül. De ha jól szól, kit érdekel, nem igaz?

 

Mielőtt a sokakat izgató kérdésre térnénk (természetesen a hangra gondolok), néhány műszaki információt megosztanék a készülékről. Az aprócska alumínium házban (csak fekete fényezéssel érhető el) kap helyet a D-osztályú erősítő áramkör és a DAC rész is. Csak digitális jelet fogad, két koaxon, illetve egy-egy Toslink optikai valamint USB B csatlakozón keresztül. Upsampling DAC-ot rejt a belseje, vagyis bármilyen jelet kapjon, azt 24bit/384 kHz-re felkonvertálja. Fogadni viszont az USB interfész kivételével 24bit/192 kHz-et tud, a soros buszon pedig „csak" 24bit/96 kHz-es anyagokkal tud foglalkozni. Az átalakítást végző modul a Wadia saját gyártmánya, DigiMaster-nek hívják, ide érkeznek be a jelek, amelyeket a DSP a szintén saját fejlesztésű adatkezelő algoritmus skáláz fel, illetve reclock-olja, amelynek köszönhetően csökken a nemkívánatos digitális zaj, a jitter. A felskálázott és szűrt adat a digitális erősítő rész bemenetére kerül, amely a DirectConnect hangerő szabályzást is elvégzi. Maga a D-osztályú erősítő egység 4 Ohm-on impozáns 50W-ot tud, míg 8 Ohm-on ez 25W-tá szelídül, minél érzékenyebb dobozokhoz párosítjuk, annál jobb. A meghallgatáshoz használz 90 dB-es monitor hangsugárzót gond nélkül meghajtotta, a hangerővel semmi gond nem akadt, 36-os (100) wadia151fokozaton már erőteljesen besugározta a tizenegynéhány négyzetmétert, félállásban pedig már discót is lehetne tartani vele. Csúcskivezérlés közelében sem torzít, rendesen összerakott konstrukció. Mára már nagyon jó digitális erősítők készülnek, levetkőzték elődeik korlátozott sávszélességét és torzításait, jel-zaj arányuk pedig már vetekszik a jobb „hagyományos" erősítőkéivel, hatásfok (és melegedés) tekintetében fényévekkel járnak minden más előtt. A bontatlan csomagolásból elővett PowerDac-nak érdekes módon nem volt szüksége sok bejáratásra. A harmadik órában elérte az optimális hangját (kinyílt a kissé ködös magas tartomány) és nem is mozdult onnan az együtt töltött hét alatt. (Mivel standard IEC csatlakozóval szerelték, tuningolhatjuk egy jófajta tápkábellel, biztosan hoz a hangon. Én a gyárilag hozzá csomagolt, bizarr módon McInstosh címkéjű tápkábelt használtam). Telepíteni nem kellett, a Windows 7 felismerte külső hangkártyaként, a Foobar is kapásból kezelte (Wasapi), így megszólalhatott a zene.

Gipsy Kings-el indítottam, a Roots albumról a „Como Siento Yo" . Jó bizony. Nagyon egységes a hangja ezen a felvételen, nem túloz, a hang amit hallok, helyes, helyén van minden: felbontásban remek és páratlan a dinamikája is! „Tampa": tiszta lecsengések uralják a felvételt, ami azonnal feltűnik, az a kinyílt és megnőtt mély tartomány. Ebben nagy szerepe van a digitális erősítésnek, nagyon meg tudja fogni a mélyközép sugárzót, ad annyi pluszt, mint egy hangsugárzó csere. Ebből is látszik, hogy a jó hifi csak eszköz a zene megszólaltatásában, teljesen mindegy milyen műszaki megoldást választanak a mérnökök, egy kapcsolásból ne vonjunk le messzemenő következtetést (értsd: ne legyenek előítéleteink)... Ez a mély több, de pontos és feszes marad, most lennék kíváncsi egy damping faktorra. :) Koncertfelvétel következik, Dire Straits, Alchemy. Nem emelnék ki egyetlen számot sem, végigforog az album, a Wadia pedig (hang)hűségesen tolmácsolja a zenét. Nagyon tetszik ahogy Knopfler gitárja szól, a pengetésétől borsódzik a hátam. A dobok itt is a hátukon viszik a produkciót, ezt nagyon jól csinálja a PowerDac. Tetszik, hogy egyáltalán nem stúdiós a hangolása (mint mondjuk egy Mytek-nek), nem kerget az őrületbe a felbontás, (pedig van neki!), nem fájdul meg a fejem a sok részlettől (mégis minden elér a fülemig) és ez bevallom, tetszik. Előveszek egy régi nagy kedvencet, R.E.M., Automatic for the People, szóljon a „Sweetness Follows". Atompontos, feszes a hangzás, lötyögésnek, bizonytalanságnak nyoma sincs, Mills basszusgitárja erősen és stabilan uralja az egész felvételt és bár háttérbe húzódik, végig érezteti a jelenlétét, Stipe éneke pedig tiszta és átható. Érezni azért, hogy a Wadia hozzáteszi a sajátját a zenéhez (mondhatnám hogy színez, de ez eléggé közhelyes lenne itt), átinterpretálja, de teszi ezt olyan természetességgel, hogy eszembe sem jut tiltakozni. Varázslatossá, élvezetessé teszi a felvételeket. Nem analizál, csak igazodik a befogadóhoz. Ha kell szomorú, ha kell pörög, de mindenképpen szórakoztató. wadia151 2Flacről ugorjunk egy kis empéháromra, 320 kbps, Madness, Oui Oui Si Si Ja Ja Da Da, kedvenc számom a „Never Knew Your Name". Bevallom, megérint ez a dal, visszarepít a '80-as évekbe, fiatalságomat megidézve. Hibátlan a tolmácsolás, pedig a forrás kicsit sem high-end, csak tömörített zene, de a Wadia megoldja. A „My Girl 2" alatt (ez a nyitódal) azért legszívesebben táncra perdülnék, jó is egy kis rock'n'roll. Végezetül, hogy ma se maradjunk Limehouse Blues nélkül, Arne Domnerus, Jazz at the Pawnshop. Nem tolakszik az arcomba az ügyetlen pincérek pohárcsörgetése, vagy a mikrofonokat tették közelebb a zenészekhez, mindenesetre a klubhangulat nem annyira szertelen, jó a felbontás, a vibrafon pedig nagyon él.

Jól eltalálta a Wadia a PowerDac-ot, valószínűleg sokkal többen tudják befogadni a zenéről alkotott elképzelését, mint ahányan nem. Ehhez azért az is kell, hogy elfogadjuk, mi több, erre az eszközre építsük zenehallgató láncunkat és persze kötelezzük el magunkat a digitálisan tárolt zenék mellett. Futóműnek választhatunk PC-t, vagy egy asztali cd-játszót, a PowerDac megküzd mindennel, csak akasszunk a végére két jó dobozt, az sosem árt. Ára a márka múltjához képest jutányos, az erősítő és a dac szinergiája pedig garantált.

Forgalmazó: Audiophile Szalon