The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Wadia 121 – A kevesebb néha több

Hosszú utat járt be 1988-as alapítása óta az amerikai székhelyű Wadia, végigkísérve a cd technológia fejlődését annak kezdetétől egészen napjaink számítógép központú zene reprodukálásáig. Mert bizony a Wadia azért vágott bele az audió bizniszbe, mert nem volt elégedett az olcsó kompaktlemez lejátszó készülékek nyújtotta hangminőséggel. Számtalan cd transzport után ma eljutott oda, hogy a jelenlegi kínálata már nem tartalmaz semmit, ami az ezüst koronghoz lenne köthető. Sic transit gloria mundi? Attól tartok, igen.

A számítógép/DAC kombináció megállíthatatlanul tör előre, az új fejlesztések derékhada is az erre fogékonyakat célozza, persze nyitva hagyva a kaput a futóművek felé is. Azonban a 16 bitből nem lesz 24 vagy 32, mint ahogy a mintavételezés is megragad 44,1 kHz-nél. Vagy mégis lesz? Ha igen, ez jó ez nekünk? A Wadia szerint igen. Nemrég járt nálam a 151-es PowerDac, ami minden zenei anyagot felkonvertált 24 bitre és 384 kHz-re (up-sample). A 121-es árkategóriájában közel a duplája és egy funkcióval kevesebb is van benne (erősítő), így hát magasra került az a bizonyos léc, a gyártónál is, de nálam is... Az egyendobozba csomagolt Wadiák méretre is egyformák, a dizájn is nagyon hasonló, a műszaki tartalom papíron azonban sokkal magasabb. Kezdjük a legérdekesebb adattal: 32 bit és 1.4 MHz! Ebből talán kiderül, hogy a 151-es elég durván túlmintavételez (DigiMaster néven, ami saját fejlesztés), kihasználva az ESS Sabre32 (ES9018) Reference adottságait. Támogatja az összes elterjedt formátumot, van rajta AES/EBU XLR bemenet, de fogad digit koax-ot (RCA és BNC), Toslinket és természetesen USB-t is. wadia121 2Kis kitérő következik most az USB irányában. Kétségtelen, hogy az olcsó digitális analóg átalakítók leggyengébb pontja az USB kapu, vagy pontosabban fogalmazva, az USB/SPDIF átalakító egység. Viszonylag új technológiáról van szó, összevetve az SPDIF-el, és sajnos a mai napig nem fektetnek kellő energiát az USB fejlesztésébe. Ezt egyes gyártók ki is használják, sorban jelennek meg az USB/SPDIF konverterek a piacon. Azt gondolom, hogy a Wadia árkategóriájában ilyen probléma nem eshet meg és az USB-t, mint beviteli eszközt, maradéktalanul sikerült implementálnia a gyártónak. A 2.0-ás, 2009-ben bevezetett szabvány 384 kHz-ig garantálja az átvitelt, Linux alatt driver nélkül, Windows alatt meghajtó programmal. Ez utóbbival nem is lenne gond, már ha valaki foglalkozna a világ legelterjedtebb operációs rendszerével. Hardveres téren a Wadia 121 az élvonalba tartozik, az átalakításhoz az XMOS USB chipjét használja (aszinkron módban), így gond nélkül eszi a 24 bites, 192 kHz-es anyagokat, mindezt natívan. A DAC további érdekességeket is tartogat, például azt, hogy ő egy előfok is, méghozzá 32 bites, digitális (DirektConnect) hangerőszabályzással. Teszi ezt nagyon simán, apró lépésekben, de csak a távirányítója segítségével. Érdekesség még, hogy egyszerre használhatjuk az XLR és az RCA analóg kimeneteket is! Apropó, távirányító. Vigyázzunk a hozzá mellékelt egységgel, mert nélküle nehéz dolgunk van, a készülék funkcióit csak vele tudjuk vezérelni. Az alumínium táv filigrán, talán túlságosan is, sötétben ráadásul keresgélni kell melyik az eleje. Sötétség amúgy csak akkor lesz, ha valamivel letakarjuk őkelmét, mert a 19 db (!) apró kék LED-ből 4 minimum mindig világít, de az a négy megvan 8 is, méghozzá nem kicsit. Kis túlzással olvasni lehetne mellette, és van ugyan kikapcsolója a távvezérlőn, de így sem szabadulunk a nagy kékségtől, csak az intenzitása csökken. Én konkrétan letakartam éjszakára (főkapcsoló sincs rajta, így maximum a konnektorból tudjuk kihúzni áramtalanítás céljából) egy terítővel. Megfőni nem fog, mert hőt egyáltalán nem termel, még 24 órás folyamatos működés során sem. Hasznos a beépített fáziskapcsoló, működik is, nálam bekapcsolt(?) állásban hallhatóan jobb hangot adott. A gyári pc-s kábel helyett egy Kondo tápkábelt kötöttem a tápjába. (Nem mellékesen, van benne egy igen jó paraméterekkel rendelkező fejhallgató erősítő is, ami sajnos nem képezte ez alkalommal a teszt részét). Mielőtt mesélnék a hangjáról, elmondanám, hogy még nincs Windows 8 driver, ezért picit trükközni kell a telepítésnél: a mellékelt jópofa pendrive-ról a telepítőt futassuk Windows 7 kompatibilitási módban, de tartsuk észben, hogy eltávolítani is így kell! Bár ez utóbbi inkább csak a tesztelőket érinti ;)

A hang: az első két napon csak ismerkedtem a Wadiával, akarva-akaratlanul kerestem az összehasonlítási pontokat a nemrég nálam járt 151-es PowerDac-al. Kicsit nehéz is volt a dolgom, mert a 151-es a saját erősítőjével szólalt csak meg, ehhez képest most egy "másik" rendszerben hallgattam, igaz, a hangsugárzó legalább nem változott. A két készülék karaktere hasonló, de egyértelmű volt, hogy a 121-es nagyobb kaliberű hangot ad, mindenből többet. Az ESS Sabre chipeket úgy tartják számon, mint virgonc, mi több, izgága, kiemelkedő felbontással rendelkező átalakítót, amire a múltkor az Audiolab M-DAC nem is cáfolt rá, de nem úgy a Wadia 151! Sokat dolgozhattak vele a mérnökök, hogy megszelídítsék a Sabre alapkarakterét és egy sokkal finomabb, kiműveltebb hang lett az eredmény (mindkét konverter megtalálja majd a saját helyét). Szegény Arne Domnerus, ha tudná, hogy milyen relációban emlegetik legtöbbször a Limehouse Blues-t, lehet, forgatná a szemeit, ha még élne. Nagyon sima, fülemnek kellemes (értsd: analógosan) interpretációban szólalt meg a Wadián az album, mindenféle bántó kiugrás nélkül, de cseppet sem mértékletesen! Nagyon összeszedett, egységes volt mindvégig a hang, remek felbontással, hanyag eleganciával tolmácsolva mindent, ami a lemezen volt. Később, amikor átnyergeltem az Alchemyre (Dire Straits), ez csak tovább erősödött bennem. wadia121 3Az alsó sáv az erőssége, mélyei elemi erejűek, pontosak, sumákolásról szó sem lehet! A koncert alatt a középtartomány végig nyitott, áteresztő, míg a felső hangszerhangjai valóságosságával tűnt ki. A dupla koncertlemezt valahonnan a mellényzseb mélyéből húzta elő, olyan természetességgel, mint ahogy Oscar Schindler (a'la Liam Neeson) csalta elő a birodalmi márkát felöltőjéből. Az idillt csak néha zavarta meg a Wadia, jellemzően a felbontás váltásakor: ilyenkor furcsa „relékattogás" szerű hangot ad ki magából, amit nem tudok hová tenni. Mostanában kezdtem újra leporolni kedvenc Dead Can Dance albumaimat, legtöbbjüket át is ültettem pc formátumba, de most a legújabbat (Anastasis) vettem elő, hogy átengedjem a 121-es emésztőrendszerén. Ami kijött belőle, azon jól hallatszott, hogy dolgoztak odabent az elektronok, működött, méghozzá jól az ultra felkonvertálás. Remek felvételt hozott össze a két zenész a stúdióban, bár ilyen igényes lenne mindenki munkája, ki is élveztem minden percét. Dinamikusan, mi több, szofisztikáltan tolmácsolta az albumot, nekem konkrétan a tiszta magastartomány okozta a legnagyobb örömet ezen a lemezen.

Nagy kár, hogy nem maradhatott még több ideig nálam, mert legszívesebben az összes albumomat végighallgattam volna vele. A Wadia 121 az igényes zenebarátok társa, de sajnos, mint sok más élvezeti cikk, ez sem csak fejben dől el. Kell hozzá egy kis tőke is (na jó, nem is annyira kicsi), meg nem árt egy olyan rendszer, ami fel tud nőni a fogadásához. Egységes, devianciától mentes hangjával méltó a Wadia hagyományaihoz, azonban jól nézzünk körül a piacon, mert a közel fél milliós szegmensben akad még egy-két vetélytárs. De a potenciális vásárlók ezt úgy is tudják, és a (z otthoni) meghallgatás ebben az osztályban több, mint kötelező!

Forgalmazó: Audiophile Szalon