Egy hifistának mindig örömet okoz, ha újdonságot kap kézhez, kiváltképpen, ha azt mindenki más előtt teheti meg. Ritka és kivételes alkalom volt ez nekem is, az pedig főleg, hogy ez az első hazai beszámoló egy olyan fejhallgatóról, amely még nem került kereskedelmi forgalomba, nemhogy nálunk, de Európában sem. Igaz, nem is oly rég jelent meg a nagytestvér, a Supra név nélküli Momentum tesztje a Hifi Piac hasábjain, ahol a fogadtatása nagyon pozitív volt. A Supra nem titkoltan ugyanazt az ösvényt szélesíti, amit a Momentum taposott ki: kortalan dizájn, minőségi anyagok és összeszerelés, nagy volumenű hangkarakter, mindezzel megcélozva az igényes, mobilis-mobilos korosztályokat.
A Sennheiser Style termékcsaládjának kisebbik tagja tényleg annyira új, hogy maga a gyártó is titkolja, a hivatalos megjelenésre valamikor ezen a nyáron kell számítani, ára biztosan jóval a Momentum alatt marad majd. Nálam a Green, azaz zöld színű változat járt, a gyártó ugyanis többféle színben is szállítja majd a Suprát. A termék teljesen szériaérett benyomást tett rám, a csomagolás, körítés, a telepítési útmutató, mind-mind ezt jelezte. A Supra kialakítása a nagytesót követi, a fejformához igazítás is egyezik, a szálcsiszolt alumínium sín nagyon esztétikus és praktikus is egyben. Anyaghasználatában feltűnő hogy ide már nem jutott bőr, ami egyáltalán nem baj, mert az Alcantara fülpárnák rendkívül kényelmesek. Az Alcantara a csiszolt bőrhöz hasonlító textilanyag, bő 30 évvel ezelőtt egy japán mérnök kísérletezte ki, azóta pedig számtalan helyen bizonyított: elsősorban luxustermékeknél találkozni a használatával. Nagyon puha, de mégis van tartása, bőrbarát, szellőzik, a fülünk biztosan nem fülled takarásában még hosszabb viselés után sem. 
Az egyik legkényelmesebb fejhallgató konstrukció, amit valaha alkalmam volt próbálni. Kapunk hozzá kettő darab 1.4 m hosszú kábelt, az egyiken nem szakítja meg semmi a jel útját, a másikon pedig egy almás vezérlőpanelt találunk. Nem véletlen az sem, hogy mindkét csatlakozó 3,5"-os jack, a Supra kimondottan a hordozható zenegépek tulajdonosait célozza. A száraz műszaki adatok: frekvencia-átvitele 16-22.000 Hz, impadenciája 18 Ohm, hangnyomása 113 dB, a THD-je pedig <0,5%, érzékenysége -44 dB V/Pa. A Supra zárt, dinamikus rendszerű fejhallgató, pont kellőképpen csillapított, kizárja a külvilágot, de mégsem érezzük süketszobában magunkat, így a legtöbb ember biztosan kényelmesnek találja majd.
A meghallgatást Tom Waits-el kezdtem, a Frank's Wild Years albumról a Temptation-el. A füstös, kocsmaszagú hang kellően rekedtes, a Supra tere széles, precíz, a dobok ábrázolást sok drágább füles is megirigyelhetné. Nem kenyerem az agyba-főbe dicsérés, de nem mehetek el a tény mellett, hogy már az első akkordokon megmutatkozik: a fejlesztők nagyon jó munkát végeztek! Nagyon egységes a hangkaraktere, amit a következő AC/DC szám, a You Shook Me All Night Long is megerősít. A Supra nem jön zavarba, bámulatos a ritmuskövetése, erőteljes a basszusa, lazán, magától értetődően közvetíti a zenét. A keményebb rock után elővettem kedvenc Roger Waters albumomat, az Amused to Death címűt, egy minden szempontból kiemelkedő alkotást, sokak szerint Waters egyik legjobb (a The Wall után mindenképpen) albumát. A Late Home Tonight és a címadó dal meghallgatása után sommásan összegeztem magamban: a Sennheiser nagyszerűt alkotott. A felbontás nagyon jó, a középtartomány mint a kristály, a térábrázolás precíz, bár a mélytartomány itt mintha egy picit rátelepedett volna a zenére. 
Rockon ennek nyoma sem volt, de az biztos, hogy a nem specifikált méretű driverekből egészen egészséges méretű basszus kívánkozik elő. Waters nagyon bensőséges hangulatú albumát kiválóan adja vissza a Supra, úgy döntök, lazításképpen az egészet meghallgatom. Működik a dolog, mert a világ és Waters fájdalmát átérzem én is. Gyorsan váltok is, egy némileg (de csak némileg) vidámabb albumra, Mark Knopfler 2004-es Shangri-La-ja az egyik kedvencem. A nyitódal, az 5.15 AM tiszta, erőteljes énekhanggal indul, nem tudom hogy a szokásosan jó hangmérnöki munka teszi, de itt nyoma sincs a túl sok basszusnak, a dobok feszesek, a Donegan's Gone nóta pedig igazi Kánaán a fülnek! A gitár pengetése hátborzongató, Knopfler hangjához pedig sem elvenni, sem hozzátenni nem tud a Supra és ez így tökéletes! Befejezésül következzék egy másik nagy kedvenc, Michel Petrucciani & Eddy Louiss közös lemeze, a Conference de Presse. A Les Grelots fantasztikus térrel nyit, a hangok olyan távolról érkeznek, hogy az már-már valószínűtlen, most értem csak meg igazán Miklóst, amikor a zene nagy pillanatai címet adta... Louiss Hammond-orgonája annyira valósághű, hogy szíven talál, a felbontás kiemelkedő, nem elcsépelt, amikor azt mondom (és tényleg nem) hogy ilyet eddig egyetlen nálam járt fülestől sem hallottam! Olyan apróságokat, eddig elveszett hangfoszlányokat azonosítottam be, amelyeket az ennél drágább fejhallgatók elhallgattak.
A fentiek jól tükrözik hogy a Supra, bár még nem jelent meg, érdemes a várakozásra. Érdemes arra, hogy fejünkre vegyük, belehallgassunk kedvenc zenéinkbe, és ha úgy döntünk tetszik, megvegyük. Nem kell sokat várni hogy a „not for sale” címkéről lekerüljön a „not”. A Sennhesier a Suprával kiemelkedően jó fejhallgatót alkotott, amely már egy egyszerű telefonnal is megcsillogtatja tudását, több dupla ennyibe kerülő típus szégyenére. A nagytestvér 90.000 Ft körüli árát alapul véve a Supra kiskereskedelmi ára biztosan jóval kedvezőbb lesz, a cserébe kapott hangminőséget tekintve mindenképpen! Aludjunk rá párat!
Forgalmazó: Audio Partner Kft.
www.audiopartner.hu
