A (házi)mozi rajongók körében egészen bizonyosan nem ismeretlen márka az orosz Dune HD cég, régóta gyártanak különféle média lejátszókat, de már hordozható kivetítőjük is van, saját HD lejátszó klienssel.
A Dune HD kínálatának csúcsa, jelen tesztünk alanya, az Ultra 4K. Az Androidos alapokra épülő, normál „hifi” szélességű (43 cm) készülékházat prémium minőségű alkatrészekből építették, a mozis képességek mellett (ebben hagyományosan erősek) a sztereót hallgató zenebarátokra is gondoltak, amikor az Ultrát építették. Így került a készülék belsejébe két külön tápegység, egy a digitális, egy pedig az analóg áramkörök számára, nagy sebességű Schottky diódák a táp egyenirányításba, míg a DAC chipet a méltán népszerű Sabre cégtől szerezték be, egy ES9038PRO típus személyében. Mindezek mellett olyan alkatrészeket is felhasználtak, amelyeket sok más gyártó is előszeretettel alkalmaz: Neutrik csatlakozók, Vishay, Wima és Nichicon kondenzátorok. Az RCA kijáratok mellett egyedül ezen a Dune HD készüléken találunk XLR analóg és fejhallgató kimenetet, láthatjuk, hogy a gyártó mindent megtett, hogy a zenebarátok kedvében járjon. Maradva az Ultra 4K bemutatásánál, természetesen van digitális bemenet is, mindjárt három féle: toslink, koax és AES, de a csomag része két wifi antenna a stabil vételért, egy gigabites LAN port, 3 HDMI csatlakozó (egy bemenet, egy a képnek és hangnak, egy pedig csak a HDMI Audiónak). Az Ultra 4K készülékháza fémből készült, kivitelezési minősége jó, mindez a súlyán is meglátszik, bár a lenyitható előlap, amely a teljes frontot eltakarja, nagyobb hangnyomásnál rezonál, lehetne erősebb az illeszkedés. Apropó, előlap: ha lenyitjuk, egy kis fiókot találunk mögötte, amelyet, ha kihúzunk, egy kis rekeszbe merevlemezt szerelhetünk, akár 5,25” méretben, ráadásul a nagyobb kapacitásúaktól sem esik zavarba!
Tesztalanyunk egy hétig vendégeskedett nálunk, nívós sztereó rendszerbe kötve, filmeket egy 4K-s Epson moziprojector segítségével néztünk rajta. A beüzemelése gond nélkül lezajlott, a menükben való léptetés sebessége átlagos, (vannak lassabban és gyorsabban navigáló gépek is a piacon, nekem megfelelő volt) az általános válaszideje, az utasításokra történő reagálása kifogástalan. A léptetést, a filmekben az újabb és újabb időpontokra történő ugrást azonnal végrehajtotta, bár feliratváltáskor a kép fél másodpercnyire megakadt. Apropó, felirat: a konténerbe ágyazottakat kezelte (menüben beállítható hogy az alapértelmezett a külső vagy a belső feliratfájl legyen), de minden lejátszáskor újra és újra be kell kapcsolnunk, nem jegyzi meg, ha egyszer már ezt megtettük, pedig láttunk már olyat más készüléknél, hogy a külső feliratfájlt automatikusan illeszti a filmhez. (*Update: a gyártó egy elkövetkezendő szoftverfrissítéssel orvosolni fogja ezt a hibát!) Az Ultra 4K wifije villámgyors, a nagyméretű fájlokat is gond nélkül kezeli, igaz, AC-s hálózaton csücsült, míg a NAS gigabites protokollon csatlakozott a routerhez. Az egyszerű előlapi kijelzője kék, jól olvasható, de némileg régimódi pálcikaszegmenses kijelzővel operál, fénye barátságos. Két távirányító jár hozzá, egy AirMouse, azaz légegér, amit minden egeret kezelő Androidos app ismeri, ezt azért adják, hogy egérrel is használhassuk a programokat, amiket sima infravörös távvezérlővel nehéz lenne (pl. webböngésző). Egyébként az Android kezel minden USB9-s és Bluetooth billentyűzetet és egeret, a Dune HD-féle AirMouse is Bluetooth egérként kapcsolódik. A mási egy nagyobb, hagyományos formájú és kiosztású a részletes beállításokhoz, ez utóbbi háttérvilágítást is kapott, kár, hogy hamar elalszik a fénye és csak a dedikált gombra kelthető életre.
Több filmet is megnéztünk a legdrágább Dune HD-vel, természetesen különféle minőségű forrásanyagokat bevetve, kezdve a sima SD-től a látványra kihegyezett 4K-s természetfilmekig, de volt műsoron zenei koncertfelvétel is. Nagyon szép, telt színekkel operál a készülék, jól lekövethetően adja vissza mindazt, amit a felvételek hordoznak. Nagyon szívesen néztem vele a nagyfelbontású filmeket, de a korai nyolcvanas évek sikerfilmjeit is remekül varázsolta a vászonra. Filmnézés alatt az Ultra 4K saját analóg hangkimenetét (és emiatt a saját DAC-ját is, értelemszerűen) használtuk, amivel mozi alatt meg voltam elégedve. Pontos, a filmen történő eseményekkel szinkronban volt a hang, az effektek, apró zörejek kitűnően hallhatók voltak. Egy AC/DC koncertet elindítva részletező, de kissé középről szóló, tiszta, kifejezetten „hifis”, a mai sztenderdeknek megfelelő hangzást hallottunk. Hasonló volt a tapasztalatom, amikor egy másik, tiszta sztereó rendszerbe kötöttem be a lejátszót, ahol kifejezetten arra voltam kíváncsi, hogy kép nélkül, mennyire állja meg a helyét, mint hálózati zenelegép. Míg a projectoros helyszínen az amúgy remek androidos applikáció azonnal megtalálta a készüléket, addig nálam, odahaza már nem, csak úgy sikerült elérnem okostelefonról, hogy direktben megadtam az IP címét (vezetékes és wifis összeköttetésen is ez volt a helyzet).
Sokféle zenével és formátummal kipróbáltam, mindnél hasonlókat tapasztaltam: felbontásra kihegyezett hangja van az Ultra 4K-nak, a sztereó képe lehetne fókuszáltabb, mélységi tere nem nagyon van, széltében azért jobb a helyzet, én szívesen vettem volna a mutatottnál testesebb, vastagabb hangszerhangokat is. A Carmen Gomes Inc. „Don’t you Cry” című lemeze egy kimondottan remek, nagyfelbontású felvétel, a tesztalanyunk igyekezett is minden rezdülését megmutatni, de sok érzelmet nem tett hozzá a zenekar játékához, valamint a fókuszt nagyon középre helyezte, a zene nem tudott leválni a hangsugárzókról. Akik szeretik a precíz, már-már steril hangzásvilágot, a tárgyilagos előadásmódot, és nincsenek audiofil elvárásaik, azok szeretni fogják a hangját.
FLAC fájlok lejátszásával semmi probléma nem volt, de a mobiltelefonos alkalmazás csak azoknál a zenéknél jelenítette meg a borítóképet, amelyek bele voltak integrálva a fájlba, a könyvtárban, külön lévőket nem. A készülék DSD kompatibilis, de nálam, ahhoz, hogy ilyen formátumú zenéket lejátsszon, vagy a belső merevlemezre, vagy egy külső adathordozóra kellett másolnom a fájlokat, NAS-ról (Media Monkey) nem tudta elindítani a lejátszást. Aki nem használ ilyet, annak ez természetesen nem probléma. (*Update: a legutóbbi szoftverfrissítés már orvosolta ezt a hibát, a Dune HD saját, beépített médialejátszójával működik a hálózatos DSD lejátszás). Kipróbáltam az általánosan használt MinimServer-rel is (amely 100%-ban DSD kompatibilis, a Lumin is ezt ajánlja, de sajnos onnan sem indult el a hálózatos DSD lejátszás. Helyből viszont működött, bár az androidos applikáció ilyenkor nem mutatta a lejátszás folyamát, sem a borítót, üres volt a képernyő.
A Dune HD Ultra 4K egy rendkívül sokoldalú médialejátszó, megépítettsége példás, de elsősorban egy moziszobában mutatja meg tudását, gyors, erőteljes, mindenevő, kifogástalan képpel és sok, folyamatosan támogatott, fejlesztés alatt álló szolgáltatással, de önmagában, csak sztereó zenehallgatásra, főleg az árához képest, csak korlátozottan alkalmas.
Forgalmazza:
NEON Multimedia Kft.
http://www.dune-hd.hu/
