Folytatva a decemberi számunkban megkezdett, a Linn DS szériát bemutató cikksorozatunkat, ezúttal a legfrissebb, és talán ár/érték arányban is a legvonzóbb modellel folytatjuk, a Majik DSi-vel. A Majik DSi az első, és jelenleg egyetlen komplett, egydobozos rendszer a Linn kínálatában, melyre a különösen ár érzékeny hazai piacon talán érdemes felhívni a figyelmet. Bár decemberben már leírtuk, most röviden nézzük meg újra, miért pártolt el a Linn a CD formátumtól.
Mint a legtöbb audiofil gyártó, a Linn fejlesztései is főként a hangminőség folyamatos javításának irányába mutatnak. A digitális hangrögzítés elterjedésével az adattárolás és lejátszás jóval több formában valósítható meg, mint az analóg korszakban. Az első fecske – a Compact Disc – még mindig a leginkább elterjedt audio formátumnak számít, de van egy nagy hátránya, melyet nehéz kiküszöbölni. A kiolvasás majdnem valós időben történik, ezért a kiolvasási hibák mind a hangminőség romlását idézik elő. Ez azért van, mert ilyenkor a hibajavító áramkörök a kiolvashatatlan adatokat egy számított értékkel helyettesítik.
A digitális lejátszók esetében ez nem áll fenn, a HDD-n rögzített adatok pontosan kiolvashatók – az eszköz élettartamán belül. Meglévő CD gyűjteményünket is jobb minőségben hallgathatjuk ezután, mert a lemez rippelése közben, mód van a sérült területek többszöri, alaposabb letapogatására, így egy lemez adatainak több, mint 99%-os pontosságú mentésére. Könnyebb a zeneanyagok kategorizálása, és előkeresése is, néhány kattintással minden elérhető.
Mint minden radikális lépésnek, így a DC-játszó gyártás beszüntetésének is vannak, és lesznek ellenzői, különösen a idősebb korosztályból, akik nem élnek napi kapcsolatban a számítógéppel, őket nehéz lesz meggyőzni a DS rendszer előnyeiről. De talán nem reménytelen…
Miért tűnik jó vételnek a Majik DSi? Erősítővel egybeépített készülék lévén, mindössze egy pár hangsugárzót kell akasztanuk a kimenetére, majd – a nagy eséllyel már meglévő – számítógépről indulhat is a zene. (A DSi tulajdonképpen egy Majik DS és egy Majik I egybeépítve.) Az egyes komponensei mind minőséget képviselnek, kezdve a „Dynamik” nevezetű kapcsolóüzemű tápegységgel, egészen a „Chakra” digitális végfokozatig. És ne hagyjuk ki a korrekt, jó hangú phono bemenetet sem, amely a megrendelő választása alapján MM, vagy MC hangszedőhöz illeszkedhet. (A választást meg kell gondolni, mert MM/MC verzió nem létezik.) Ellentétben a CD-s kombókkal, a Majik szoftveresen frissíthető készülék, tehát nem kell tartani attól, hogy mondjuk a lejátszó egység néhány év alatt elavulttá válik, vagy hangminőségét jóval meghaladó készülékek jelennek meg a piacon.
A Dynamik tápegység a Linn legutóbbi fejlesztése kapcsolóüzemű tápegység témában. (jó ideje nem alkalmaznak már hagyományos, transzformátoros tápot) Az upgrade-ként több régebbi modellhez is megvásárolható egységtől alacsonyabb zajszintet, kisebb RF kisugárzást, gyorsabb működést várhatunk, miközben a végfokozatok dinamikus teljesítményét akár 30%-kal is fokozhatja. Chakra elnevezéssel pedig a Linn saját fejlesztésű „D” osztályú erősítőjét illetik, ennek nagyobb teljesítményű verzióját találjuk pl. a Linn csúcsmodelljében a „Klimax Chakra 500 Twin” végfokban is, persze korántsem a Majik-hoz közeli árszinten.
Dizájnban ill. dobozkonstrukcióját tekintve nem különbözik a Majik sorozat többi készülékétől, néhány méter távolságból már könnyen összetéveszthető a megszokott formájú szürke vagy fekete színű porfestett alu doboz és öntött alu előlap, ezüst betéttel. A kezelőszervek száma minimális, mégis a legfontosabb műveletek – mint a forrásválasztás, vagy a hangerő szabályozása, s természetesen a ki-be kapcsolás – innét is elvégezhetőek. Ezen felül két 3,5-es jack aljzatot helyeztek el itt szimmetrikusan, fejhallgató és hordozható zenelejátszó csatlakoztatásához. Pontmátrixos kijelzőjével már szintén találkoztunk néhány alkalommal, és szeretjük is jó láthatóságáért, informatív jellegéért. Kék a színe a divatnak megfelelően, de nem a zavaró fajtából.
Hátlapjának felülete már jóval kihasználtabb, zsúfoltságról viszont nem beszélhetünk, szépen elfér itt minden, ami csak szükséges. Balról haladva először a tápegység főkapcsolója, majd az IEC aljzat következik, majd két IR kimenet. Az üzemállapot ledekkel ellátott Ethernet csatlakozót egy reset gomb követi, majd az RS232 ki és bemenetek. Három koax és ugyanennyi optikai digitális bemenet mellett egy koax és egy optikai digit kimenet várja a hagyományos digitális forrásokhoz kapcsolódó kábeleket, míg analóg készülékből egyszerre négyet csatlakoztathatunk bemeneti oldalon, ebből az egyik a phono bemenet. Analóg kimenetből van szabályozott és fix jelszintű is, így van lehetőség további végfokokkal vagy subwoofwerrel bővíteni a rendszert, és készíthetünk felvételeket is más hangrögzítő eszközökre. Lezárásképpen jobboldalra kerültek a csinos, átlátszó műanyagba burkolt aranyozott banánaljzatok, melyek fogadnak csupasz vezetéket és „emberi” méretű sarukat is egyaránt.
Az installáció és rendszerkövetelmények nem különböznek az Akurate DS-nél leírtaktól, vagyis a digitális tartalmak lejátszásához szükség van néhány kiegészítő egységre. Először is szükséges egy számítógép (asztali vagy hordozható) esetleg PDA, iPhone vagy iPod touch, Nokia 770/N800/N810, Logitech's SqueezeCenter vagy Squeezebox Server, ami a lejátszást vezérli, aztán egy kiépített hálózat routerrel, ami LAN-on keresztül kapcsolódik a Majik-hez. A tartalmak (FLAC, ALAC, WAV, AIFF, AAC, MP3 formátumok) egy tetszőleges hálózati meghajtón lehetnek, de érdemes e célra külön hálózati HDD-t alkalmazni. A vezérlő szoftvereket a Linn, ill. külső fejlesztők honlapjáról ingyenesen letölthetjük. A „Konfig” programmal pedig a DSi konfigurálását és szoftverfrissítését végezhetjük el interneten keresztül.
A DSi-t bekapcsoljuk, a KinskyDesktop programot elindítjuk, és ha mindent jól csináltunk, a lejátszó szoftver látja a hardvert. Ekkor mindössze egy lejátszólistát kell kialakítanunk, majd indulhat a zenehallgatás. A listába tett zenék között már a DSi távszabályzójával is szabadon válogathatunk, az előadó és szám címek a kijelzőn jól láthatóan megjelennek.
Hangminőség
Habár az élmény már jó két hónapos, még mindig jól emlékszem az Akurate DS hangjaira, mint első és nagyon kellemes tapasztalatra a Linn digitális lejátszóival kapcsolatban. Az erősítővel egybeépített Majik-től nyilván nem várhatjuk ugyanazt, mint a pusztán lejátszóként is másfélszer annyiba kerülő Akurate-től, azért én szurkoltam neki, és erős szimpátiával álltam a meghallgatások elébe.
A Majik produkciójára az egységesség és az egyensúly jellemző leginkább. Semmiben sem igazán kiugró, de mindenben jól teljesít. Tere jól felépített, a hangok szépen leválnak a hangsugárzókról, nem lépik át a falakat de van kiterjedésük, főként mélységben. A pozíciók kevésbé fókuszáltak, nem egy pontból, inkább egy kisebb területről hallom az énekes egyébként jól megformált hangját. Tisztaságban levegősségben is jó osztályzatot érdemel, csukott szemmel nem nehéz elképzelni, amint Barb Jungr itt áll a szobában, valahogy olyan érzetet kelt, mintha egy kis klubban énekelne, egészen közel hozzám. A kísérő zongora érzelmes, realisztikus előadása, hosszú lecsengései kis híján álomba ringatnak. Judith Owen még közelebbről énekel a „We’re Only Human” c. felvételen, a hangszerek a háttérből itt csak asszisztálnak a tiszta, megformált énekhanghoz. Zaja nagyon alacsony, ez főleg a stílusában eltérő zenei anyagok közötti váltásoknál derül ki, a nyugodtabb, csendesebb felvételek után popzenére váltva szinte kiugrok a fotelből ijedtemben. Van energia bőven, sziporkázó magasak és öblös mélyhangok is, egyedül a ritmus lehetne még egy kicsit feszesebb. Így nem jön át eléggé a zene lüktetése nem indítja be a hallgató lábát…
Jazzen nagyjából ugyanez a helyzet, a nagybőgőnek van teste, kiterjedése, átjön a kocsma hangulata, s most már a “falakon túlról” is áramlik a zene. Sziporkázóak és tiszták a cintányérokról leváló hangok, és a hangszerszólókat szépen kidomborítja, ahogy illik. Most a ritmikája is jobban tetszik.
Az Akurate megszólalásában magasztalt analógos jelleg a Majikben is megvan, ill. megvolt mindvégig, ha nem is olyan erőteljesen, egyszer-egyszer azért feltűnik némi kis érdesség a magastartományban, de ezt nem nevezném digitális íznek. Egyszerűen csak kevésbé finom, vagy bársonyos.
Phono bemenetét is kipróbáltam, az árban és kategóriában hozzá illő Clearaudio Concept lemezjátszóval, hosszú bejáratási idő után. Akinel az LP, mint műsorforrás, még fontos, jól fog járni a Majik-kel. Miles Davis ”Kind of Blue” lemezét hallgatva szinte ugyanazok az érzéseim, mint az imént, még digitális forrásról, a hang jellege nem változik. Egészen mélyről indul, tele van energiával. Levegős és kellően részletező, könnyed, játékos az előadás. Klasszikus zenén remek hangulatot varázsol a szobába, a nagyzenekari darabok megszólaltatásához is van elég energiája. Egyértelmű, hogy az LP lejátszás lehetősége ill. minősége, fontos szempont ma is a Linn számára, és az igazat megvallva nem is volt hiányérzetem ezügyben a meghallgatás során.
Ajánlás
A nagyobb testvér árnyékában nem volt könnyű dolga Majik-nek, deúgy érzem becsülettel helytállt. Sőt. Teljesítménye egyenletes, olyannyira, hogy nehéz is bármit kiragadni a produkciójából. Ár/érték arányát tekintve kitűnő vétel, ezen az áron nem találni a piacon hozzá fogható minőségű, külön épített digitális lejátszót, phono fokozatot és sztereo erősítőt. Digitális oldalról a Linn biztosítja a folyamatos szoftverfrissítést, így egyhamar elavulttá sem válhat, kompakt mérete folytán szinte bárhol elfér, másrészt elegendő külső forrást fogad ahhoz, hogy terjedelmesebb rendszerek központi egységeként szolgáljon.
