Éppen ideje volt már, hogy valaki komolyan vegye az igényeket és egy olyan készüléket tegyen le az asztalra, amire sok zenebarát várt. Méghozzá régóta. Elnézést kérek, hogy így azonnal a közepébe vágok, de bosszantó volt nézni a korábbi próbálkozásokat, amelyek mindegyike küszködött valamilyen meg nem oldott problémával. Az alapkoncepció, hogy készítsünk egy olyan lejátszót, amit hálózatra (Internetre) köthetünk, de mellette elboldoguljon a hagyományos ezüstkorongokkal is, eddig is megvolt. De sajnos mindig hiányzott valami: vagy korlátozva volt a lejátszható formátumok száma, vagy nem volt elég jó a felbontás, vagy CD-t maximum a tetejére tehettünk. A legfájóbb azonban a választás lehetőségének hiánya volt. A vásárlóknak az a jó, ha van konkurencia, lehessen miből választani, legyen (ár)harc is a gyártók között.
Most, hogy a Yamaha is beszállt a hálózatos zenelejátszók gyártásába, valamelyest jobb lett a helyzet. Egy kérdést tisztázzunk az elején. Ki lehet ezeknek a készülékeknek a célcsoportja? Azok, akik jelentősnek mondható kompaktlemez gyűjteménnyel rendelkeznek, de szeretnének nyitni más formátumok felé, de ehhez nem akarnák számítógép segítségét(?) igénybe venni. Nem akarnak szoftverekkel bajlódni, nem akarnak zúgást-búgást a szobába. Egyetlen készüléket szeretnének, ami egyszerűen, de nagyszerűen működik. Ilyet készített a Yamaha? Lássuk! A kicsomagolás (amely igényes, kapunk a lejátszóhoz tápkábelt, IC-kábelt, egy formás és szép távirányítót elemekkel együtt) után egyből láthatjuk, hogy a CD-N500-as is az új Yamaha formavilágból építkezik, amely nem titkoltan a múltból táplálkozik. Jól is van ez így, mert, bár újra divat a retró, nincs mit szégyellnie a japán gyártónak. Elég ha csak azt mondom Yamaha CR820, igaz? Az új sorozatú Yamaha készülékek nagyon tetszetősek, formaviláguk letisztult, kezelésük egyszerű, a teszt során egyszer sem kellett kinyitnom a használati utasítást, pedig az összes funkcióját górcső alá vettem. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a lejátszó kihasználásához mindenképpen legyen otthon egy router, lehetőleg wifis. A routerhez csak vezetékkel lehet csatlakoztatni (jó, ha van automatikus IP cím kiosztás, DHCP) a Yamahát, nálam azonnal és gond nélkül létrejött a kapcsolat, a bekapcsolástól számított második percben már szólt is a Jazzy FM 90.6. Az online rádiók között a Jazzy magasabb bitrátás MP3 tömörítést alkalmaz, a 192 kbps folyékonyan, röccenés nélkül érkezett a jelfolyam, mint később kiderült, akár órákon át is. A stúdióbeszélgetések kiváló minőségben, a zenék a felvételtől függően, de mindenképpen befogadhatóan szólnak, sőt, akár ezek élvezeti értéke igen magas is lehet! Nemegyszer feledkeztem meg a technikai háttérről, csak a zene volt és ez mindenképpen nagyon jó dolog. A nekünk tetsző online rádiókat könyvjelzőbe is rendezhetjük, az állomáskeresés és pufferelés gyors, pontos. Hatalmas piros pont jár, hogy a saját távvezérlőjén kívül irányíthatjuk a Yamahát Apple vagy androidos okos telefonról is! Méghozzá minden funkcióját egy egyszerű és átgondolt felületen keresztül. A szükséges szoftver ingyenesen elérhető az alkalmazásboltokból (NP Controller), én rögvest ki is próbáltam egy androidos készülékkel. Volt öröm és boldogság, mert a kapcsolódás zökkenőmentesen, automatikusan létrejött és mindvégig stabil maradt. Én jobban szerettem így használni, mint a saját távirányítójával. 
Ehhez azonban szükségünk lesz a 2.0-ás CD-N500 firmware-re, ha nem ilyen lenne a készülékünkben, akkor a menüből, az interneten keresztül frissíthetjük. Ez ajánlott is, mert a hangminőséget érintő javításokat is tartalmaz az új alaprendszer. Nincs még vége az okosságoknak. Ha már van okos telefonunk, és azon vannak zenék (MP3, de flac is lehet!), akkor azokat megszólaltathatjuk a Yamahával, ami ilyenkor a telefonhoz kapcsolt külső dac-ként üzemel. Wifin jut el az adat a routerbe, onnan vezetéken megy a lejátszónkba és jut az analóg jel az erősítőbe. Zseniális megoldás, mondanom se kell, mennyire kényelmesen hallgathatunk így zenét... Kényelmesen, de élvezhetően is? Zene telefonról, streameléssel. Folyékony az adatátvitel, magas bitráta esetén is. AC/DC, Hells Bells, 16 bit 44,1 kHz, flac. 930 kB/sec. Nagyon dögös a hangzás, enyhe mélykiemeléssel, ami minél rosszabb felbontású egy felvétel, annál zavaróbb. A netrádiókat hallgatva ez rosszabb volt, de flac-en már koránt sem. Rockzenén kell is a dög a zenébe, különben elvész a lényeg. Pattogós a lábdob, rendben van a felbontás is, ezen a műfajon nagyon él a Yamaha hálózati lejátszója. A gitár is egészen valós, pengésére borsódzik a hátam, Brian hangja pedig agyvelőszaggató. Hallgassunk valami finomabb muzsikát, mondjuk Mark Knopfler 2004-ben megjelent Shangri-La című albumát. Ez az album arra mindenképpen jó, hogy beleütközzek egy aprócska problémába. A 66 perces album egy darab, 374 MB-os flac fájlban foglal helyet és ez bizony már sok volt a készüléknek. Sajnos ebben az esetben nem tud elegendő anyagot pufferelni a Yamaha, így a nagyméretű stream-ekről le kell mondanunk. Vigasztaljon a tudat,hogy maradt elegendő nagyszerű muzsika a tarsolyomban így is. Erről az albumról sem mondtam le, majd USB kulcsról meghallgatom később. Knopfler helyett jöjjön Leonard Cohen, Old Ideas, Going Home. Hopp, alig indult el a szám, csörög a telefon. De a zene a beszélgetés közben is rendületlenül szól, nem jó ez így. Talán a következő verzióban hozzáigazítják az androidos szoftvert, hogy ha csörög a telefon és megy a stream, álljon meg a zene. Apropó, telefon és zene. Jól esett volna, ha a Yamaha analóg kimenete szabályozható lenne, így a telefonról is lehetne hangerőt állítani. Apróság, de jól esett volna a japánoktól. A lejátszás egyébként akkor is folytatható, ha megszakad a wifi kapcsolat. Ilyenkor amint helyreáll a streamelés, indítható a lejátszás is. Visszatérve Cohenre, kellemesen kerek a mély tartomány, a női vokál finoman duruzsol, és Cohen hangja, igen a hangja az valami oltári. Ott van mindenütt. Hallottam már ezt az albumot hűbben is tolmácsolva, ez nem kétséges, de mégis elégedett vagyok ezzel a változattal is. Nem bántó sehol, egységes és ez egy multijátszótól több mint jó eredmény. Kerüljön most bele egy pár ezüst korong. A beolvasás gyors, ilyenkor van egy pici lemezzaj, de ha elindult a mechanika, zajtalan a kiolvasás, még a lemeztálcára tapasztott füllel is. Soroljam, hogy hány magasabban árazott CD játékos nem tudta megoldani ezt?
Carmina Burana a salzburgi Mozarteum Orchestra tolmácsolásában. Lassan erősödve indul be a zenekar, de hamar belecsap a tuttiba: a Fortuna Imperatix Mundi hibátlan műalkotás és a Yamaha partner is ennek megszólaltatásában. Sehol nem nyújt kiemelkedőt, de egységes a hang, nem túloz, és bár mélyben lehetne precízebb, mégsem hibáztatom érte. Richard Brünner tenorja, mintha csak az első sorban ülnék a salzburgi Dómban. Persze tudom, ez nem lehetséges, de most mégis. Felteszek egy Telarc lemezt, előre tudom, hogy fejlődni fog a tesztalanyom. Óriási a különbség. Sokan nem hiszik, de a felvétel során elkövetett hibákat nem lehet kompenzálni! Ha viszont minden klappol, akkor egy szerényebb képességű lejátszóval is élvezhető lehet a zene. 
Itt szó sincs erről, érződik, hogy könnyebben boldogul a megszólaltatással a Yamaha. Jazz – Live from New York, első lemez. Koncertfelvétel a JazzMasters előadásában, a Night In Tunisia. A közel negyedórás szám minden perce élvezet, a trombita ott karcol ahol kell, a dob oda üt, ahová kell és akkor ameddig kell. Az CD-N500-ban BurrBrown DAC van, amit én személy szerint jobban szeretek (trombitán ez jól leszűrhető tapasztalatom szerint, hang hűbb) mint a Wolfson megoldását, persze tudom, sok függ a körítéstől. Itt ezzel sincs gond, értékelem az igyekezetet. Végighallgatom az egész albumot, ami nálam valahol azt jelenti, hogy rendben van a dolog. Végezetül nézzük, hogy domborít a Yamaha USB-ről. Előtte azonban egy kis technikai kiegészítés. USB-ről csak FAT16 vagy FAT32 formázású partíciókról olvas a készülék! Az újabb Windows operációs rendszerek gyári lemezkezelője (a Windows 8-é biztosan) nem formáz már FAT16/32-re, csak ún. exFAT partíciót vagy NTFS-t tud létrehozni. Egyik sem megfelelő a Yamaha számára! A FAT32 maximális partíciómérete eredetileg amúgy is 32 Gb, de van megoldás. Én egy 80 Gb-os merevlemezt készítettem elő ehhez a teszthez, ehhez egy ingyenes segédprogramot, a FAT32Formatter 1.1-et használtam. Működik, a készülék kifogástalanul olvassa a lemezen lévő zenéket, akár könyvtárakba rendezve is. E kis kitérő után (amely során sajnos mégis akaratlan kirándulást kellett tennünk a számítástechnika világába, vonatkozik ez a pendrive-okra is...) kezdjük akkor a korábban mellőzni kénytelen Mark Knopfler albummal. Ha emlékszünk, a mobilról történő streamelés során gondot okozott az egyetlen, nagyméretű flac fájl. Most direktben, USB-ről villámgyors volt a beolvasás, a lejátszás azonnal elindult. 
Kellemesen pergő a muzsika, elegendő részlettel, nem túlzó, egészséges mély tartománnyal. Ennek örülhetnek néhányan, akiknek pont ebben teljesít gyengébben a rendszere. A felsőbb szekciók is transzparensen jelennek meg, az egész nagyon élvezetes, és ami a lényeg, nem leng ki egyik irányba sem, semleges. Ugorjunk át egy másik felvételre, a Buena Vista Social Club „Chan Chan" című dalára. Nagyon jó felbontású anyagról van szó, a hangulat mélabús, de hamisítatlanul kubai. A trombita valós, kellően fémes, de nem tolakodó, a kézi dobokat puhán érintik az öreg kezek. Végezetül egy kis Dream Theater-t hallgattam, a „A Dramatic Turn Of Events" albumot. A „Bridges in the Sky" az egyik kedvenc nótám, baljós kórussal indul, elég sötét a hangulata, tapintható a vihar előszele. Meg is érkezik, pergő dobokkal, ütemesen, intenzíven. Olyan mintha egy fekete üregbe zuhannánk, és csak zuhannánk, zuhannánk... Rockon nyújtja a legjavát a Yamaha.
Én a teszt végére nagyon megkedveltem a CD-N500-as készüléket, mert korrekt mindenes, aki nem hiányozhatna egyetlen háztartásból sem, mert tudásához képes olcsón alkalmazható, megbízható és jól öltözött. Mint Hyppolit, a lakáj (feketében egészen biztosan). Aki még azt is elviseli, ha emígyen szólnak hozzá: „Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel". Ugye, értik a célzást kedves audiofülek?
Forgalmazó és műszaki adatok: Extreme Audio
