Reméljük, nem untak még rá tisztelt olvasóink az ehhez hasonló felvezetőkre, de ismét márkabemutatóra invitáljuk Önöket, bízva benne, hogy kedvüket lelik egy kis virtuális tengerentúli kirándulásban.
A Tennessee állambeli hangsugárzó-specialista memphisi székhelye okán különösen közel érzi magát a zenéhez, és ennek szellemében, a hangszerkészítő gondosságával építi remekműveit, köztük a Fontaine II monitort. Ideát talán furcsának tűnhet monitornak nevezni egy jól megtermett, teljes sávú állódobozt, ha viszont tudjuk, hogy a szóban forgó modell a gyártó majdnem legkisebb produktuma, és egyetlen "állványos" rokona egy 36 kilós centersugárzó, máris megértőbbek leszünk.
(A 100 ezer dolláros, 193 cm magas, bő 358 kilós, 23 hangszóróval, köztük 9 db 30 centis mélynyomóval megtömött, 13 Hz-től húzó csúcsmodellről meg már ne is beszéljünk.) Ismerkedés közben érdemes kitérni a figyelemreméltó tervezési folyamatra is, amely típustól függetlenül mindig a középsugárzó egység konstruálásával kezdődik, hiszen ez fogja át a legszélesebb hallható frekvenciasávot, amire ráadásul a legérzékenyebb az emberi fül. Az izraeli származású, 15 centis polipropilén membránnal, dupla mágnessel és kiemelkedően nagy (75 mm) átmérőjű, ráadásul a szokásosnál erősebb keresztmetszetű Hexatech alumínium vezetőből készített, kétrétegű hangtekerccsel szerelt Morel MW 166 hangszóró szinte kivétel nélkül párban kerül az EW kabinetekbe. A jól terhelhető (akár 1000 W-os lökést is elvisel a Fontaine II), alul-felül egyenletes, 6 dB/oktávos lecsengésű középsugárzó szükségtelenné teszi keresztváltó alkalmazását, vagyis közvetlen az összeköttetése az erősítővel.
Ezzel együtt a kettős kábelezésre sem láttak okot a tervezők, ezért az EW hangsugárzókon egyetlen pár Cardas ródium csatlakozót találunk mély falfülkébe süllyesztve. A drágább társak számára kitalált, ideális belső légnyomásviszonyokat biztosító "kvázi-transmission-line" dobozkonstrukció helyett hagyományos reflexmegoldással kell beérnie a második generációs Fontaine-nek; az egyébként teljes mértékben kézzel készített doboz fa vázának tartóelemei automatizált CNC-megmunkálással nyerik el végső formájukat, a két, egyenként másfél centi vastag MDF-ből álló falat Svédországból beszerzett, igen drága, viszont kiváló csillapítóhatással bíró ragasztó tartja öszsze. Belső csillapítóanyagként az "Acousta Stuff" elnevezésű, vékony nylon-poliamid szálas anyagot használják. Szándékosan hagytuk utoljára a magassugár-zót, amely a tervezési fázisban is utolsóként kerül sorra. A Dynaudio Esotar textildóm csipogóra többek között hatalmas nyíláson át szellőztetett pólusvasa és saját csillapítókamrája miatt esett a választás, meglehetősen egyszerű, mindössze egyetlen Hovland MusiCap kondenzátorból és két Vishay ellenállásból összedobott keresztváltó tartozik hozzá. A belső kábelezés mellesleg jó ismerősünktől, a Transparent Au-diotól származik.
Akinek a néhány fokban hátrafelé megdöntött, adott esetben kínzóeszközként is remekül használható, vaskos, hegyes lábakon terpeszkedő Fontaine II láttán - pedig emészthetőbb formájú és még könnyebb is, mint a kissé tohonya külsejű első kiadás - sziklatömb jut az eszébe, az egyáltalán nem jár messze a valóságtól, ugyanis kívülről 1 cm vastag, kézzel válogatott olasz gránitlapokkal borítják be a 8 órán keresztül csiszolt-polírozott MDF falakat. A nagytömegű "bevonat" tehetetlensége csökkenti a rezonanciákat, a magasfényű lakkozott felület pedig szinte felsőbbrendű eleganciát biztosít. Az alapkivitel fekete színű, de éppen a Fontaine II-nél vezették be szabad színválasztás lehetőségét. A hangszórók elé vajmi kevés védelmet biztosító, ám nemcsak akusztikusan, de vizuálisan is átlátszó selymet feszít a mágnesesen rögzülő vékony acélkeret.
Hangminőség
őszintén szólva sokat vártunk a "maxi monitortól", de a pimaszul könnyen, kisujjból kirázott, részletekből kifogyhatatlan produkció még így is bőven hozta a meglepetés erejét. Elképesztően teljes a sztereókép, egyes hangszerek szinte karnyújtásnyira előremerészkednek a színpadon, míg mások valahonnan a hátsó fal mögül szólnak. Az imént említett könnyedséggel mindazonáltal nem szeretnénk tévútra vinni olvasóinkat, nagyon is erős, hirtelen egyéniség a Fontaine II, határozottan feszes hangja a pincétől a padlásig extrapontos, a koncentrátum-szerűen tömény előadás mágnesként vonzza a figyelmet. Végletesen kifuttatott magassávja teljes fényében tündököl anélkül, hogy szemernyi mesterkéltséget fel lehetne fedezni benne, még véletlenül sem tesz rá saját erőből egy lapáttal, egyszerűen csak tévedhetetlen érzékkel hámozza meg a felső régiót. Közepei áthatók, közvetlenek, messze nem erőszakosak, tökéletességükben mégis olyasféle felsőbbrendűség bujkál, ami a külsőn is tetten érhető. Felülmúlhatatlannak tetsző doboztalansággal árad a muzsika, ez az, amitől minden jóérzésű zenekedvelőn végigszalad a libabőr a gyönyörűségtől, annyira direkt, átható az egész zenekar, hogy nem érezni rajtuk a technika közvetítőerejét, nincs lemezjátszó és erősítő, de még hangsugárzó sem, csak a vegytiszta zene, vagyis a high-end megtestesült célja. Ehhez persze szükség van a mámorítóan áradó, ugyanakkor villámgyors basszusra is, amely megdöbbentő energiatöltetet szabadít fel, az ember meg-megijed az idáig ki tudja hol rejtegetett lökéshullámoktól, egyáltalán nem érezni, hogy picike is hiányozna az aljából, sehol egy feltupírozott vagy éppen elfojtott szelet. A kézben tartott erő nem lenne teljes kimerítő pontosság nélkül, de a Fontaine II ezen a téren is tökéletes, az extrém precizitás jóval túlmutat a zenei hangokon, a nagybőgő húrjairól jól hallhatóan pattannak le a virtuóz ujjak. Hallgassunk bármilyen lemezt, garantáltan felfedezünk valami egyéni jegyet a muzsikán, eddig például valamiért még nem tűnt fel, hogy a rendkívül képzett tenor mennyire ügyel a pontos hangképzésre, a hibátlanul időzített belépésekre, a hangerőkülönbségekre. Akusztikus jazzen megtöri a kiszámítottság érzetét, és megcsillogtatja rögtönzési képességeit, a szimfonikusoknál a szélvihar erejű tuttik és a finoman legyező, nyugodt szakaszok kontrasztjától marad tátva a szánk, végül a heavy metal magával ragadó ritmusától, a kifogyhatatlan energia, a gyilkos hangerő, a felfoghatatlan stabilitás sokkoló keverékétől kapkodhatunk levegő után.
Ajánlás
Ki kell mondanunk: le vagyunk nyűgözve a "kis" EW hangsugárzó hangjától, megjelenésétől, személyiségétől; valami olyan energiát, életerőt közvetít magától értetődő könnyedséggel, hogy bele sem merünk gondolni, mire képesek a nagyobb modellek. Aki nem többre és nem kevesebbre, hanem magára a forrásanyagra rögzített muzsikára kíváncsi, és anyagi erőforrásoknak sincs híján, annak a Fontaine II egyértelműen kihagyhatatlan választás.
