Az audio világ finomságai közé tartozik, amikor a gyártók egy-egy sikermodell népszerûségét meglovagolva megjelentetik annak speciális kiadását. Valódi sikert ellenben csak akkor arathat a jövevény, ha a többletteljesítmény képes igazolni a rendszerint igencsak felpiszkált árcédulát. E receptet követve készítette el a Phonar a Generation 2000 szériába tartozó P30 S hangsugárzó prémium változatát, amelyen ugyan nem látszanak egetverõ újítások, annyit azonban már elõre is elárulhatunk, úgy szól, mintha kicserélték volna.
A P30 P kabinetje külsõre megegyezik az alapmodellével; ezen nem is csodálkozhatunk, a már eleve klasszikus szépségû, elegáns kivitelen nem lett volna értelme komolyabban változtatni. A dobozon egymással szépen harmonizáló élek és lekerekítések húzódnak, teteje és elõlapja furnérozott felületû, színváltozatait (fekete, bükk, cseresznye, ezüst) a standard G2000 sorozattól örökölte. Oldallapjai (a színezüstre fújt változat kivételével) a furnér színétõl függetlenül feketére festett, úgy 2 centi vastag MDF táblák, amelyek az elülsõ oldalon lágy ívben kifuttatva simulnak be az elõlap síkjába. A P30 P újdonsült tulajdonosa nem úszhat meg némi szerelési munkát sem, mivel a látványelemnek sem utolsó, közbetéttel kiegészített csillapító talapzatot saját kezûleg kell a hangdoboz aljára csavaroznia. Cserébe kap egy csipetnyi felsõbbrendûségi kinyilatkoztatást a lábazat frontján díszelgõ fém plakett formájában, amelybe a Premium jelzés mellett a sorozatszámot is begravírozták. Természetesen az elcsatoló fémtüskék sem hiányozhatnak a csomagból, sõt a karcolásvédõ alátétlencsék is a szériafelszereltség részét képezik.
A hangszórókészlet részben megújult; a 2+ utas, kettõs reflexkamrás hangsugárzóban továbbra is a korábban már megismert, egészen lágy felfüggesztésû karbonszövet membránt használják közép- és mélysugárzóként, maradt a 13 és 17 centis átmérõ, a mágnesek méretét viszont alaposan megnövelték. Az eddigi SEAS lágy textil dóm csipogót a VIFA által szállított XT25TG radiális magassugárzó váltotta fel, amely a T+A TAL-X1-bõl (HFP32) lehet ismerõs; a váltás a felsõ határfrekvencia kiterjedtségén is javított. A feketére fóliázott, felül és középtájon egy-egy reflexporttal megnyitott hátlapon egy akril lapra szerelve találjuk a tetõtõl talpig leszigetelt, aranyozott, WBT gyártmányúnak látszó banánaljzatokból álló kettõs csatlakozóterminált, melynek már gyárilag kábeles átkötései vannak.
Hangminõség
Valóban úgy kezd játszani a P30 P, mintha egy vadonatúj fejlesztésû hangsugárzó lenne; bár kétségkívül megõrzött bizonyos erényeket a P30 S megszólalásából, azokhoz azonban annyi pluszt tesz hozzá, ami jóval komolyabb módosításokat sejtet annál, mint amire a külcsín alapján következtethetnénk. Sokkal élénkebb, mozgalmasabb a szimfonikus zenekar, remek lendülete van a muzsikának, közben pedig valami nehezen meghatározható, felszabadult nyugalom hatja át a hangját. Nem erõteljesen testes a stílus, inkább gondos egyensúlytartás jellemzi. Kellemes érzés tágas, részletes sztereójába belefeledkezni, ahol bár minden információ jelen van, mégis az összhatás az igazán elismerésre méltó. Barátságosan lágy tónusa egyáltalán nem hajlamos a kóros felpuhulásra, sokkal nagyobb volumenû, dinamikusabb hangra képes, mint G2000-es párja. Igen közel engedi a hallgatóságot a produkcióhoz, a közvetlen, természetesen plasztikus rajzolatú tenor egyetlen lélegzetvételérõl sem maradhatunk le.
Akusztikus jazzen aztán elkezd még markánsabban domborodni a basszustartomány; ez az, ami talán a legjobban hiányzott az idáig megismert Phonar dobozok hangjából. Tovább erõsödik a fókuszáltság, a szóló hangszerek egészen az asztalunkig lépnek elõre a képzeletbeli klubban. A vibrafon ritmusos, bársonyos léptekkel játja be a teret, inkább a fa, mintsem a fém hangszínét idézve fel. Nagyon érzékletesen adja vissza a terem akusztikáját, elsõrendû térérzetet biztosít, fergeteges a dobszólója, az enyhén megzabolázott cinek még mindig valóságosak, viszont egy kicsit sem bántóak. De nem kell már aggódnunk akkor sem, ha popra, vagy akár keményebb rockzenére szottyan kedvünk, erõtõl duzzadóan, feszesen, de közben valami rafinált lágysággal zenél; egyenletes átvitelt nyújt, a basszus józan önmérsékletet tanúsítva adagolja az energiát, talán csak a középsáv egy kis szeletét emeli ki a jó ízlés határain belül. Rengeteg levegõt kap a dal, a vokálban eddig észre nem vett motívumok tûnnek fel, szinte koncertként jelenik meg a stúdiómunka. Elképesztõen a saját gusztusára tudja formálni a szintetikus mûfajokat, az elektromos effektek egészen akusztikus ízt kapnak, utoljára talán a Rega Naos-tól hallottam ezt ennyire egyéni megfogalmazásban; így összességében nyugodt, de sohasem lusta, színezetlen, és mégsem száraz muzsikát kapunk a P30 P-tõl.
Ajánlás
A már korábban is magasztalt, a legapróbb részletekig gondos kidolgozás mellé olyan egyénien sokoldalú hang társul, amely a kategória élmezõnyébe repíti a P30 P-t. Mi sem igazolja jobban a P30 S korabeli árához képest mintegy 60%-os ártöbbletet, minthogy nem egyszerûen kitágultak, hanem semmivé váltak az alapmodell stílusbeli korlátai.
