Ha végiglapozzuk a Pioneer katalógusát, láthatjuk, hogy az óriáscég tekintélyes kínálatának minden szegmensébõl szemezgettünk már (bár igaz, ami igaz, a sztereó elektronikák mára finoman szólva kiszorultak a középpontból), egyedül a hangsugárzók kerültek el idáig bennünket. Hogy elmaradásunkból faragjunk valamit, egyszerre négyféle modellel - méghozzá a négy legszebb és legjobb típussal - is megismerkedünk. Az S-V810A többcsatornás csomag összetevõi nem számítanak kivétel nélkül újdonságnak, sõt, az igazság az, hogy a most front-, center- és háttérsugárzóként bemutatkozó hangdobozok már jó ideje szerepelnek a cég prospektusának oldalain, ám csak az aktív mélysugárzó tavalyi érkezésével vált teljessé az 5.1 csatornás csapat.
S-H810V
Magasra nõtt, karcsú testével feltûnõ jelenség a frontsugárzóként szereplõ, egyébként kifejezetten a széles átviteli sávú felvételek kiszolgálására tervezett hangdoboz, amelyen jól szemügyre vehetjük a nagy népszerûségnek örvendõ, hajlított-domborított oldallapok pioneeres változatát. Van is rajtuk mit nézni, a gyártó profi munkát végzett, a magasfényû lakkal bevont valódi bükk furnér igazi bútorkülsõt ad a meglehetõsen súlyos kabinetnek, amelyet nem kevésbé gondosan kialakított támasztólábazat stabilizál. Az eredetileg sík hátlapot tökéletesen illesztett, feketére fényezett rátéttel tûntették el, amely még a színkontraszt ellenére is szemrevalóan folytonossá teszi az oldalfalak ívét. Amennyire látványos hangszórókészletet kapott az S-H810V, annyira kevés a meghajtókra vonatkozó technikai információ. Amit tudni lehet rólunk: négyutas rendszerben mûködnek, a két mélysugárzó átmérõje mindössze 13 centi, egy ugyanilyen méretû, de koaxiális középsugárzó dolgozik benne, melynek közepébe 25 mm-es dóm csipogót építettek; ezen felül egy második, Riffel típusú szuper tweeter gondoskodik a több mint kielégítõ frekvencia-átvitelrõl. Hátulján várakozásunk ellenére már nem találunk további reflexnyílást, van viszont négy szép, aranyozott, kábeles átkötésekkel csatolt banánaljzat, amelyek egymás alatt sorakoznak a példaértékû precizitással kimart fészekben.
S-F80
A háttérsugárzóként igénybe vett kétutas mini monitor elõl már jórészt lelõttük a poénokat, hiszen doboza padlón álló társáénak egy szelete, onnan származik a koaxiális meghajtó, de szemre még a reflexportjuk is közös. Õ viszont banánaljzatból már csak egyetlen párat kapott, míg az aljába 4+2 db menetes furatot rejtettek, vélhetõen tüskézési, állványra szerelési célzattal.
S-C80
Különösen mutatós darab a centersugárzó, talán, mert a gömbölyded forma ebben a pozícióban még korántsem fáradt ki. A domborodó felületet persze valahogy össze kell hozni az állvány, a polc vagy a tévé tetejének síkjával, amire a Pioneer a lehetõ legegyszerûbb és mégis elegáns megoldást választotta: egy helyes kis párnázott zsámolyt készített a hangdobozhoz, amellyel egyszersmind a kívánt függõleges sugárzási szög is egyszerûen beállítható. De nemcsak külsõségekben erõs a hosszában jól megnyújtott egység, a sorozat alapelemeként használt koaxiális meghajtóból két darabot is kapott, melyek háromutas rendszert alkotva üzemelnek. A többiekhez hasonlóan nála sem szorult háttérbe a hátsó fertály, ahol a nagyon szépen kivezetett reflexnyílás kiszorította középrõl a szimpla banánaljzat-párt.
S-W250S
Nem akarjuk túlfûtöttnek tûnõ lelkesedéssel körüludvarolni a gyártó igyekezetét, amelyet az S-V810A csomag szépítésére fordított, de aktív mélysugárzó tényleg ritkán látható olyan gusztusos külsõvel, mint amilyet a hatalmas S-W250S kapott. Nála sem elégedtek meg a szimpla fóliázással, a furnér felület és az egészen finoman ívelõ oldallapok összhatása pedig igencsak kellemesre sikerült. Társainak megfelelõen az õ technikája is elõremutató, D osztályú erõsítõn alapuló elektronikáját a talapzatnak tûnõ, különálló földszinti házba építették; a masszív fém kasztni elõrebukó ajtaja mögött a hálózati kapcsolón túl hangerõszabályzót, zene/mozi üzemmód-váltót és a keresztváltó potméterét helyezték el. (Utóbbi esetében némi ellentmondást vélünk felfedezni az 50-150 Hz között állítható szûrõ és a specifikációban megadott, furcsán magas, 1 kHz-es felsõ határfrekvencia között.) Hátlapján a vonali ki- és bemenet, valamint a nagyszintû sztereó bemenet banánaljzatainak társaságába került még egy 0/180 fokos állásba kapcsolható fázisváltó is. A felsõ szint sem szokványos felépítésû, a dobozról elõl-hátul leemelhetõ védõkeret egy-egy lavór méretû (30 centis), tömlõszerûen vastag és kemény gumiperemmel körített mélyhangszórót rejt, közülük az elülsõ az aktív meghajtó, míg a hátsó a passzív sugárzó szerepét látja el.
Még mielõtt az 5.1-es rendszer együttes teljesítményével foglalkoznánk, nem hagyhatunk ki némi sztereózást, hiszen az impozáns frontsugárzók duóban is ígéretesnek tûnnek. Jazzkoncerten a megnyugtatóan doromboló basszus kimondottan teltté, ugyanakkor kicsit nehézkessé is teszi a hangzást, a közvetlen szaxofon mély és lágy játéka mégis valódi klubhangulatot idéz, amihez kiválóan illik a könnyed, sima és érzelemdús ének. A magastartomány tulajdonképpen rendben van, kellõen élénken és tisztán cseng, de különösebben nem nyûgöz le. Rockernek nem igazán válik be, szigorúbb zenéken valahogy kényelmetlenül érzi magát a páros, mintha híján lenne a szükséges átütõerõnek, szelíd, jóindulatú karaktere sokkal jobban ki tud bontakozni barátságosabb mûfajokon.
Alapjában véve tehát kellemes partner az S-H810V párban is, de társaival együtt kap igazán életre, valódi csemege a csapat számára az 5.1 csatornás zene, elsõrendû az atmoszféra, közös erõvel igazi koncentrált, összefogott, erõlködés nélküli produkciót nyújtanak. Remek a térérzet, friss a hangzás, a dinamikus centerhang magabiztosan viszi a prímet, a szólisták nagy lelkesedéssel játszanak, a háttércsatornák tolakodástól mentes, mégis impresszív jelenléte pezsgõ körítést ad a koncertnek, amelynek valóban a sûrûjébe kerülünk. Kiemelkedõ hangulatfestõ képességével filmeken is nagyszerûen él a rendszer, igen hitelesen jeleníti meg a helyszíneket. Természetesen jóval mozgékonyabb, sokszínûbb az elõadásmód, mint sztereóban volt, élvezetesek a vastag, erõteljes, már-már húsos közepek, tökéletesen világosak, tiszták a párbeszédek, szinte maradéktalanul teljes a felbontás. Kifinomult a térhangzás, a kicsit mélyebbre vett effektek gyorsak és kiterjedtek, ezúttal bõven van dinamikatartalék a legkeményebb helyzetekhez is. Hangerõ dolgában is jobban állunk most, kiegyensúlyozott és átható a hangkép, amiben jócskán vannak érdemei a kiváló mélysugárzónak. Közepesen tágas szobánkban ugyan alaposan vissza kell õt fogni, hogy ne legyen túlságosan domináns a jelenléte, viszont meglepõen jól alkalmazkodik zenéhez és filmhez egyaránt, rendkívüli gyorsasága, biztos ritmikája nélkül közel sem lenne ennyire hatásos a teljesítmény.
Ajánlás
Nem lehet vitás, a Pioneer az S-V810A szettel sokat tett hangsugárzóinak presztízséért, érdemes tehát komolyan számításba venni õket, ha hajlandók vagyunk áldozni a fényûzõ és egyben határozottan egyedi külsõvel felruházott, finom hangú hangdobozokra. Bár tesztünk alapvetõen a rendszerrõl szól, ahonnan elvileg nem illendõ kiemelni az egyéni teljesítményt, a centersugárzó és az aktív mélynyomó mégis megérdemli, hogy kiemelkedõ képességeirõl külön is megemlékezzünk.
