The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Quad 11L Classic – Mindent a szemnek?

Nem, koránt sem szeretném a címadással summázni a kis Quad produkcióját, inkább már az elején fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, hogy tud valamit ez a gyártó, amit csak kevesen adnak ennyi pénzért: olyan kinézetet, stílust, vagy nevezzük akárminek, ami a hangján kívül azokat is megérintheti, akik egy termékben nem csak a funkciót keresik. Mert ennek a terméknek a funkciója elméletileg a hang reprodukálása. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább forduljunk sarkon, és nézzük meg honnan jött és merre tart a Quad, amely lassacskán a hetvennyolcadik születésnapját ünnepli!


Bizony-bizony, 1936-ban született meg a márka, Peter Walker alapításában és a Quad név hamar ismert lett, méghozzá, akárcsak tesztünk tárgya, egy hangsugárzó okán: igen, a elektrosztatikus ESL-ről van szó. Ekkor már 1956-ot írunk, emblematikus év volt ez Magyarországon is. Természetesen a Quad nem csak hangsugárzót tervezett és gyártott, mint ahogy ma is igen széles a hifi portfoliója, hanem komplett rendszereket is kínál, legyen szó erősítőről, hangsugárzóról, vagy CD-lejátszóról. (1953-ban egy Quad II teljesítményerősítő hangosította Erzsébet királynő koronázási ünnepségét).

Hosszú története során számtalan díjat zsebelt be a Quad, többek között az angol uralkodóház alapította Queen's Award for Technological Achievement-et 1978-ban. Sajnos a 2000-es évek közepén sok más angol gyártóval egyetemben válságba jutott a cég, aminek nem a termékek minősége volt az oka, hanem a megcsappanó kereslet, valamint a digitális irányzat előretörése. Ekkor kerültek egy távol-keleti befektető-társaság tulajdonába, amely tulajdonképpen lehetővé tette, hogy a márka ma is éljen és viruljon. Visszatérve tesztünk alanyára, a precízen csomagolt hangsugárzók tényleg nagyon szemrevalóak, én egy ún. Deep Rose (rózsafa) furnérozású darabot kaptam meg a teszteléshez, de elérhető még cseresznye színben is. Az MDF-ből készült kabinet tényleg valódi fafurnért kapott és a sokadik pillantásra sem q11l kicsivenni észre egyetlen rést sem a dobozokon, olyan, mintha egy anyagból faragták volna ki őket, súlyuk darabonként 6.3 kg. A csomagban találtam egy pár fehér cérnakesztyűt és egy minőségi tanúsítványt is, valamint egy részletes ismertetőt, kitérve a technikai adatokra, de néhány jó tanáccsal is szolgál az elhelyezésre vonatkozóan. A legkisebb Quad-al tehát én is kesztyűs kézzel bántam, így kerültek fel az állványokra. A dobozok alján egyébként négy-négy apró gumi alátét található, ezek segítségével akár polcra is tehetjük őket, de igazi lakhelyük azért az állványzat lenne. Méretüket tekintve inkább a termetesebb polcsugárzók közé tartozik a 11L, különösen a mélysége számottevő: 310x190x263 mm, űrtartalmát kb. 8 literre becsülöm. A kétutas dobozba egy 25 mm-es Neodymium mágneses magassugárzót szereltek, míg a mélyközépsugárzó 125 mm-es, szövött kevlárból készült (mindkettő a Quad saját gyártmánya). Keresztváltási frekvenciája 2.2 kHz, frekvenciaátvitele pedig 48 Hz-től 22 kHz-ig tart. Érzékenysége 87 dB, ezzel a középmezőnyben tanyázik a 11L, de azért inkább egy jófajta tranzisztoros erősítő való hozzá, bár tény, hogy a hozzá próbált csöves erősítő is remekül elboldogult vele. A hátsó felén két kisebb bass-reflex nyílást alakítottak ki a mérnökök, míg a masszív, aranyozott terminál kettős kábelezésre is fel van készítve. Ellenállása 6 Ohm, minimumként 4.2 Ohmot kíván meg. A meghallgatás során három különböző forráskészüléket is bevetettünk, hallgattunk zenét DAC-ról, cd-lejátszóról és természetesen analóg lemezjátszóról is. A kis Quad szerencsére nem érzékeny az elhelyezésre, jól érzi magát a falak közelségében is, de a hátsó falra azért ne toljuk rá teljesen őket! A próbák során bebizonyosodott, hogy 20-25 m2 alatt van elemében, felette elfogy belőle a szufla.

A hang:

A gyártó azt írja róla, hogy hangzása kiegyensúlyozott, minden műfajon jól teljesítő, részletező, de mentes a sterilségtől, ugyanakkor kevéssé színezi a hangot. Őszintén megmondom, nem használok állandó lemezeket a teszteléshez, hanem a kedvenc felvételeimet szoktam meghallgatni, így történt ez most is, az alatt a másfél hét alatt, Quad 11L Classicami a rendelkezésemre állt. Hagytam némi időt a bejáratásra, ekkor főleg rockzene szólt rajta emelt hangerőn, leginkább AC/DC. Ilyenkor direkt nem analitikusan állok neki a meghallgatásnak, hagyom, hogy összeérjenek az alkatrészek, majd érkezhetnek a különböző műfajok. Maradok a rockzenén (DAC-ról), Angus Young szólógitárja feszesen szólal meg, érezni a vibráló energiát, majd az első dobszólamok Phil Ruddtól tovább fokozzák a hangulatot: ennek a csöpp doboznak kérem van mélye! Igaz, ez a mély, mint később látni fogjuk, nem elég megfogott, de itt és most élvezhető hangot ad, Brian Johnson énekhangja pedig zseniálisan szólal meg. A keményebb műfaj kipipálva, ez fekszik a kis Quadnak, de azért, biztos ami biztos, teszünk egy próbát egy angol kiadású Dire Straits LP-vel, a Love Over Gold-al: nyílt, természetes hang, kerek egész, de ez valahol természetes is, persze ehhez azért a lemezjátszó is hozzáteszi a maga részét!

Következzen egy kis jazz muzsika, most egy ezüst korong kerül a lejátszóba, Jazz, Live from New York, Telarc kiadás. Kellően levegős a megszólalás, azonban a térábrázolás lehetne jobb is, valami apróság hiányzik… A hangulat magával ragadó, beleélem magam a zenébe, bár a saját dobozaim szintjét nem üti meg, de mégis, a hang amit hallok tetszik. Van azért valami, ami miatt feszengek, a mély hangok kicsit maszatosak, gyorsan beteszek egy tesztlemezt, megnézem a mélyhangátvitelt: Quad 11L Classica gyártó igazat beszélt, 45 Hz-től van valami hallható, alatta szinte semmi. Sebaj, tegyünk be valami mást. Dave Brubeck, Adventures in time, A oldal első száma: Unsquare Dance. A formátum itt is hozza magát, szereti is a kis Quad, valamit mutat is a térből, tetszik! Maradok a fekete korongnál továbbra is, Vangelis Tűzszekerek (Chairots of Fire), elektronikus zene. Itt érdekes módon nem annyira feltűnő a maszatolás, a gyors egymásutánban következő „dobok” nem égnek be, a magas szekció is nagyon rendben van, igaz, ezzel korábban sem volt probléma, az angolok ezt ügyesen megoldották. Kontrollnak felrakom még Jean Michel Jarre-tól az Équinoxe-ot. Ezt is szereti a 11L, fekszik neki a szintetizátoros muzsika. A végén azért nem állhatom meg, hogy megkínáljam komolyzenével is. Aznap, amikor elérkeztem a meghallgatás eme állomásához, Vivaldihoz támadt kedvem, egy Deutsche Grammophon korongot tettem fel, a berlini filharmonikusokat Karajan dirigálta. Voltak ugyan előéleteim, hogy fogja előadni magát a kis membránfelületű Quad, vajon nem fog e összeomlani a nagyzenekar súlya alatt? Magam is meglepődtem, hogy nem! Igaz, nem tudta tökéletesen lekövetni a zenei történéseket, némelykor kicsit lassan reagált a váltásokra, de mégis, a tiszta és nyílt középtartománya kompenzálni tudta a mélyben érzett hiányosságokat, a levegősen megszólaló csipogója pedig majdhogynem zseniális.

Nehéz helyzetben van az a zenebarát, aki monitorsugárzót (egyáltalán, bármilyen hangsugárzót) szeretne választani magának. A piac telített, sok az egymással versengő márka, az árak barátságosak. A Quad 11L Classic biztos pont a piacon, hiányosságai ellenére (meg)szerethető darab, különösen azok számára, akik arra használnák, amire teremtetett: zenehallgatásra. Megépítettsége és kidolgozása példaértékű, saját árkategóriájában pedig jelenlegi árcédulájával mindenképpen olyan hangdoboz, amit érdemes számításba venni!