Kollégáimmal több ízben is megjegyeztük az utóbbi időkben, hogy a Blu-ray előretörésével kicsit sem lett egyszerűbb a helyzetünk. Például azért, mert nehéz volna ilyen minőségű kép és hanganyag esetén komoly hibákat találni, ezért a különbségek még két eltérő árkategóriájú készülék közt is jóval kisebbek, mint mondjuk a DVD-játékosok, vagy receiverek esetén. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy a mára már hazánkban 50.000 forint körüli (neten alig fele ekkora!) összegért árult hipermarketes belépő-osztály is ugyanazt tudja, mint a középkategória, ám szakadék semmiképpen sem tátong közöttük. Ami mégis a drágább készülékek mellett szól, az az igényesebb kivitel, a jobb kidolgozottság, több szolgáltatás, megbízhatóbb futómű, és a minőségi anyagok, ebből adódóan a feltételezhetően nagyobb tartósság, ami az „időzített” alkatrészek korában egyáltalán nem mellékes szempont.
A Marantz BD7004-ese a középosztály sorait erősíti, ami nyugaton a megvehető, nálunk leginkább a luxus témakörébe tartozik, de ez – ahogy már több ízben keserűen említettem – nem az ő hibája. (Más kérdés, hogy az egyre népszerűbb, kompaktabb és olcsóbb médialejátszók simán kijönnek fele ennyiből, és azokról aztán tényleg bármit le lehet játszani. Sokan a BD-t tartják az utolsó széles körben is teret hódító optikai lemezes formátumnak, mert pár év múlva könnyen lehet, hogy a sok megabites internetes sávszélességeknek és nagy tárolókapacitású HDD-knek és SSD-knek köszönhetően kiváltható lesz. Persze ehhez a dinoszaurusz-szerűen megkövült jogalkotásnak és a kiadóknak is követniük kellene a 21. századi eseményeket, ahelyett, hogy képviselőik a múltba révednek könnyes szemmel, és meggondolatlanul hadonásznak, ezzel - nem minden ok nélkül - nevetség tárgyává téve magukat. Addig azonban, míg ez nem következik be, mégis a Blu-ray lesz a full HD tartalmak elsődleges forrása.)
A Marantz BD7004-es doboza, tömege, „slim” formája emberközeli dimenziókat mutat, nyoma sincs már a kezdeti BD-készülékek nehézkes, erősen túltáplált formáinak. Csinos darab, akárcsak a lapunk hasábjain decemberben szereplő 5004-es, sőt annak külsejétől semmiben sem különbözik, így az eloxált alumínium előlapon esetünkben is ki-bekapcsoló gombot, középre tájolt displayt és tálcát, valamint néhány apró gombocskát és egy SD-slotot kapunk, igazán gusztusos tálalásban. A hátlap már bővült egy kicsit, hiszen a tápaljzat, network, HDMI(1.3a – 36bites Deep Colour, és HD audio bitstream támogatással), digitális koax, komponens, kompozit, flasher in/out, és 2 csatornás analóg csatolók mellett találunk egy RS-232C soros portot, és egy 7.1-es analóg kimeneti csatlakozókészletet is, ahol csak lehet aranyozással. Gépünk a 2.0-ás BD profilt támogatja, kompatibilitása kiterjed a Blu-ray Disc/ DVD/ CD/ WMA/ MP3/ JPEG/ DivX HD/ AVCHD formátumokra. Anchor Bay ABT1030-as chipjének harmadik generációs, 10-bites skálázó engine-je 1080p-ig megy fel, tudja a 24p-t, az NSV technológiával felvértezett Video DAC 297MHz/12 biten dolgozik, míg a Burr Brown PCM 1782-es típusú audio DAC 192kHz/24 biten. Analóg kimenetei Elna kondenzátorokkal szereltek, és rendelkezésünkre áll a pure direct zenehallgató üzemmód is. Távja ugyanaz a modell, mint a kistestvér esetén, mely nagy izgalmakat nem tartogat, ám jó fogást ad, és funkcionális. Menüje hasonlóképpen ismerős, jól áttekinthető, könnyen kezelhető. Lemezkezelése meglehetősen komótos, de amíg tölt, addig legalább be lehet készíteni a nassolnivalót és/vagy a sört.
Hang és kép
BD-n a kép hihetetlen részletgazdagsággal jelenik meg, színegyensúlya példás, alapbeállításon kicsit meleg tónusú, de ezen kedvünkre változtathatunk. Törések, elkószáló pixelek nincsenek, a homogén felületek grízessége alig néhány jelenet homályos hátterében jelentkezik, de érzésem szerint ez inkább lehet a transzfer, semmint gépünk hiányossága. Élei pontosak, de nem túlhangsúlyozottak, az emberi test izomtónusa, a bőr feszessége, árnyalatai valósak, az épületek külseje, és belső terei is realisztikusan jelennek meg, különös tekintettel a félhomályban, vagy még sötétebb környezetben zajló eseményekre. A gyors mozgások alapvetően jók, de nagyobb megjelenítőn (>=42”) már látványosan szembeötlik, hogy nem csak a felbontásra, de a képkockák számára is „rágyúrhattak” volna a HD szabvány megalkotásakor, mert helyenként elég komoly ugrálás is előfordulhat. DVD-n elmosódnak a körvonalak, lágyabbak lesznek a kontúrok, kevésbé élők a színek, ám egy-egy újabb film képanyaga még így is bőven van olyan jó, hogy pár perc alatt simán bele tud merülni az ember, és máris lőttek a tesztelésnek… Akción, és színpadi produkción egyaránt emlékezetes a látvány prezentációja. A HD hangsávok részletezése döbbenetesen pontos virtuális teret hoz létre, legyen szó akár egy csendes helyen lezajló dialógusról, vagy egy parázs sivatagi lövöldözésről, lovasrohammal. A filmzene, ahogy azt korábbi tesztek során már megjegyeztem sokkal nagyobb szerepet kap, de nem tolakszik az események elé. Dinamikában, és nyitottságban sokat ver a tömörített verzióra, ugyanakkor túlhajtásnak nyoma sincs, erőlködés mentesen, mégis lendületesen teremti meg a film alaphangulatát. A további jelenetekben sem kell csalódnunk, legyen szó valós, vagy CGI segítségével életre keltett történésről, mindvégig komoly energiával, teljes erőbedobással igyekszik elhitetni velünk, hogy mi is részesei vagyunk a cselekménynek. Gépünkön nehéz lenne fogást találni, már csak azért is, mert a korábban kicsit csattogósnak ítélt akciómozink hangját is megzabolázza, és a néha bántó csúcsok szögletességét tompítja kissé, ugyanakkor a produkció nem veszít a hitelességéből. A hagyományos mozis kódolások esetén azonnal fakóbb a végeredmény, ugyanakkor még mindig nagyon szórakoztató. Elsősorban az apró finomságok kopnak el, valamint a dinamika roggyan meg. A mélyek mennyiségét is kevesebbnek érzem, ezzel a mozis feeling gyengül kicsit. Zenés műsoranyag esetén muzikalitása azonnal kidomborodik, főként a lágyabb hangú vonósokat kedveli, de persze a többi hangszert sem hanyagolja, és harmóniájuk az énekhangokkal igazán remek atmoszférát teremt. CD-n is remekel: a többfunkciós (tehát nem csak CD-játszó) készülékek egyik Achilles-sarkaként emlegetett komolyzene is nagy levegővel, színesen, és igazán tömeges mélyekkel érkezik. Részletezése talán egy nagyon kicsit lehetne finomabb, de ha nem elsősorban audiofil felhasználásra szánjuk, (miért is tennék, ez egy Blu-ray…) akkor teljesítménye tulajdonképpen kifogástalan. Jazzen is a megfelelő nyomaték jellemzi, ám ez nem megy át nyomakodásba. Hangszerei elevenek, tere nagy. Pop és rock muzsikán hibátlanul hozza az elvárt színvonalat, esetleg utóbbinál hiányolhatnak a műfaj kedvelői egy kis vadságot.
Ajánlás
A szokásos siránkozást ezúttal félretéve, el kell dönteni, hogy olcsót akarunk valamiből, vagy igazán jót. Készülékünk az utóbbi szegmensbe esik, de ezt meg is kell fizetni. A kényesebb mozisokat is meggyőző teljesítményhez remek zenei kvalitások párosulnak, ezért akinek a high-end bármely okból kívül esik az érdeklődési körén, annak melegen ajánlható még hagyományos sztereó zenehallgatásra is.
