A HFP 83. számában megismerkedhettünk az Onkyo kisebb Blu-ray játszójával, az 507-essel, most pedig a nagyobb modell, a BD-SP807-es került a kezeim közé. A – már csak tömege miatt is – (faj)súlyosabb versenyzővel pár hetet együtt tölthettem, íme hát a tapasztalatok! Alakja az 507-es kiterjesztéseként magasabb, és annál elegánsabb is, előlapja teljes egészében eloxált alumínium, és finoman járó, középre helyezett tálcája is masszívabb, mint a kistestvér esetén. Az előlapon található kevés kezelőgomb fémből van, a lemeztípust és készenléti állapotot jelző ledek diszkrétek, gusztusosak, mint ahogy az SD/SDHC kártyaslot sem töri meg a harmóniát. A tálca alatt lévő kijelzője - a korábban már megismert - nem túl bonyolult, egysoros pontmátrixos fajta, ezüstszínű készüléken narancs, míg a feketén kékeszöld fénnyel, háromfokozatú dimmerrel. Hátlapja is igényesebb, minden aranyozással készült, ahol ez lehetséges.
Csatlakozókészlete szerintem minden elvárásnak eleget tesz: van optikai digitális, koaxiális digitális, komponens, kompozit, HDMI (1.3a típusú, 1080p, Deep Color, x.v.Color, és CEC támogatással), analóg sztereó, valamint 7.1-es kijárata, és egy Ethernet aljzata is. Utóbbi elárulja nekünk, hogy a 2.0-as BD (Live) profil adta plusz lehetőségeket is ki tudjuk használni rajta. Az elektromágneses interferencia kiküszöbölésére külön blokkba helyezték a hang és kép áramköröket, Anchor Bay (ABT1030-as) chippel, és 297 MHz/12-Bites NSV (ADV7340) D/A konverterrel rendelkezik, valamint hang-vonalon minden csatornán egy 192kHz/24bites DAC erősíti a csapatot. Lejátsza a BD-Video, BD-R ver. 2.0, BD-RE ver. 3.0, BD-ROM, DVD Video, DVD Video DL, DVD-R/RW, DVD-R DL, Audio CD, CD-R/RW, és MP3 CD-ket, utóbbiakat persze csak akkor, ha rendesen lezártuk őket. Ismeri az AVCHD, DivX (HD), és jpeg kódolásokat is, fullHD moziknál 1080p/24fps-ben is nyomulhatunk, de ha csak elaggott, szakadt DVD-inket néznénk, nem gond a felkonvertálás, sőt még egy „3D” zajszűrést is ráereszthetünk az anyagra. Háttérképe és menüje kifejezetten szép, színes, sok-sok beállítást tartalmaz, úgyhogy érdemes elmélyedni a manuálban, hogy tökéletes legyen a finomhangolás. (A képen nagyon sokat elpepecselhetünk, hiszen élességet, kontrasztot, fényességet, színintenzitást, és gamma korrekciót is állíthatunk rajta.) Távja ugyanolyan, mint az 507-esé, műanyag, kézre áll, praktikus, gyorsan megszokható.
Kép
Képe a kategóriának megfelelően gyakorlatilag hibátlan, színei élénkek, ugyanakkor rengeteg árnyalatban pompáznak, a fény-árnyék határokon semmiféle felesleges nyüzsgés nincs. A félhomályban játszódó jelenetekben is jók a kontúrok, az apró részletek ekkor sem vesznek bele a szürkeségbe. Homogén felületei csak nagyon ritkán grízesednek, egy 42 colos fullHD tévén elhanyagolható mértékben. A gyors mozgások követése remek, nincs maszatolás, és az ugrálás is csak a formátum korlátai miatt fordulhat elő. DVD-n nyilvánvalóan jóval „nagyvonalúbb” a megjelenítés, néhol elkenődnek a határok, és a színek is egy kicsit fakóbbnak hatnak emiatt. Összességében azonban ez a produkció is simán leköti a figyelmet, és ha jó a forgatókönyv, avagy a képi megvalósítás, akkor inkább a filmre figyelünk majd, és nem a szúnyogzajra.
Hang
HD hangforrás esetén nem lehet kétséges a végeredmény: dús, dübörgő, komoly húzású hangja pillanatnyi szünetet sem hagy, a feszült történések a fotelba préselik az embert. Az Onkyo készülékeire jellemző sajátos íz kicsit nála is visszaköszön, hiszen nem úthengerszerű taposást mutat be, hanem inkább a természetes akusztikai környezet visszaadására koncentrál. Ezt olyan jól valósítja meg, hogy szereplőink hirtelen dühkitöréseitől szinte hátrahőkölünk, nehogy mi kapjuk az első pofont. Tere nagy, de nem túlzó, nem veszik el benne a történet. Az apró reflexiók, részletek élethű illúziót keltenek, a gyönyörű képpel együtt teljes mozi élményben lehet részünk. DVD-n is szép pozícionálással bír, de azért hallatszik, hogy egy formátummal „lejjebb” vagyunk. Az akció azonban ekkor is erőteljes, helyenként kifejezetten nyers, de kicsit sem puffogós. A fémtárgyak csilingelése, koppanása egészen realisztikus, míg a lőfegyverek durranásai is óriási dinamikával ütnek lyukat nyugalmunkon. A halk, beszélgetős jelentetekre sem lehet panasz, a közelről suttogott lágy szavak is tökéletesen artikuláltak, és érthetőek. A normál beszédhangok valóshoz közeli hangulata kifejezetten dicséretet érdemel. Koncerten is folytatódik a jó szereplés: tere hihető, méretei jól modellezik az igazi helyszínt. A hangszerek is natúrak, nincs felesleges „túltöltés” sehol sem. Énekhangja a profizmuson túl mégis érzékeny, emberi, és adott esetben esendő, ami miatt az érzelmesebb dalokon még a kőkemény(nek látszó) férfiember szeme sarkában is összegyűlhet egy apró könnycsepp, persze csak ha más nem látja. Jó atmoszférája, agilis hátterei, jól átgondolt, de nem modoros előadásmódja sok házimozis szívét megmelengetheti, feltéve, ha módjukban áll beszerezni az Onkyo BD-SP807-est. CD-n sem hagy kétségek között, ám azért a súlyosabb opera, valamint instrumentális nagyzenekari darabok nem kifejezetten a kedvencei. Tisztességgel végigmuzsikálja őket, de azért az izoláció lehetne precízebb, és a középsáv átláthatósága sem mindig teljes. Jazzen, popon, rockon jól formált, az eddigiekkel tökéletesen összecsengő, emberközeli műsort ad elő, ami a nem végletekig kihegyezett audiofilek tetszésére is számot tarthat.
Ajánlás
Ahogy azt elvártuk, az Onkyo nagyobbik BD-je maradéktalanul hozta a magas színvonalat, mind képben, mind pedig hangban. Jól megépített, szolid, de szép külsejű készülék, mely mindent tud, amit egy kékfényes játékosnak tudnia kell 2010-ben. A többi lemezformátum potenciálját is jó közelítéssel ki lehet vele aknázni, de azért mégis inkább azoknak érdemes megvételében gondolkodni, akik az SD világ 3 dioptriáját szívesen lecserélnék a HD letisztult képi világára.
