Nem vádolhatja senki a Sonyt azzal, hogy az SACD-t egy kiváltságos rétegnek tartaná fenn, hiszen a néhány hónapja bemutatott XB940 negyedmilliós ára után az ugyancsak QS sorozatú XB770 már a kétszázezres határ alá ereszkedett, ráadásul multicsatornás és lejátssza a CD-R/RW lemezeket is. (Csak zárójelben említem meg, hogy már a hifi szériának is van SACD játszója, ami 80.000,-Ft-ba kerül, tehát az alsó árszinteken CD játszót keresők számára is potenciális alternatíva lehet)
A külső kivitel igényessége a jelentős árcsökkenés dacára változatlan maradt, QS sztenderd alumínium előlappal és némileg csinosabb, kevésbé feszesebb dizájnnal, díszítő elemként pedig kék LED-del és halványzöld plexi lemezfiók fronttal. A nagyokat idézi az előlapon elhelyezett kezelőgombok visszafogott mennyisége is, a cél érezhetően nem az olcsó szinteken megszokott és elfogadott népkábítás, hanem egy elegáns és praktikus készülék megalkotása volt. Kellően méretes a középütt elhelyezett kijelző, ami a lemezzel és a beállításokkal, ill. aktivált funkciókkal kapcsolatban minden lényeges információról tájékoztat, sőt CD üzemmódban még CD Text funkcióval is rendelkezik.
Az XB770 áramköreinek energiaforrásául kettő hálózati transzformátor szolgál, a különféle formátumú digitális jelek analóggá alakításáról pedig 3 SADAC (Super Audio DAC) konverter gondoskodik. Sztereó, ill. multicsatornás üzemmódban a készülék más-más jelutakat használ, így a hátlap, képkimenetek nélküli DVD-t idéző csatlakozó elrendezésében külön találjuk a sztereó, ill. az 5.1 csatornás analóg kijáratokat. Digitális úton koax és optikai kábelekkel egyaránt csatlakozhatunk a készülékhez, de a kimenetek csak CD-vel működnek, SACD jeleket - hála a szoftvereseknek - ne várjanak tőlük. Az ezüst, ill. fekete színekben kapható XB770 tartozéka még egy karcsú távvezérlő, melyen szellős és jól elkülönített elrendezésben az összes funkció kezelőgombja megtalálható.
Hármas próba
Az XB770 megpróbáltatásai etalon játszónkkal való összevetésével kezdődtek hagyományos CD versenyszámban. Másodikként szintén ők ketten léptek pályára, azonban a Sony most már hibrid tesztlemezeink SACD rétegére irányíthatta lézersugarát, míg a Marantznak továbbra is meg kellett elégednie a 44,1 kHz/16 bites jelfolyammal. Végezetül már csak a Sony szerepelt szólóban, legfőbb tudásából, a multicsatornás SACD-k lejátszásából nyújtva némi ízelítőt.
1. Etalonunkhoz képest kissé szárazabb és vékonyabb megszólalás. Presser hangjában kevesebb a rekedtség, s a tónusa is kissé világosabb. A Marantz analitikában is többet mutat, az apró zörgések, csilingelések tagoltabbak, a színvilág gazdagabb, a mélyek teltebbek. Valami vidámabbra és mozgalmasabbra váltva a Pawnshop jazz klubba vesszük az irányt. Ezúttal hasonlóan gazdag a környezet, nagy a motoszkálás, érezni a várakozás feszültségét a levegőben. Súlyos, dinamikus dobok indítják a zenélést, kicsit háttérbe húzódó, diszkrét, de finom hangú fúvósokkal, hangsúlyos bőgővel és élénk ritmusszekcióval. Felső tartományokban a Marantz részletezőbb, fényesebb, cinjei élénkebbek, viszont a Sony diszkrétebb hangszínei ellenére is feszes tempójú, pattogó, zenészei magas adrenalin szinttel játszanak. Vibrafona játékos, a leütések intenzívek, a dobos pedig fáradhatatlan, akárcsak a bőgős, akinek munkáját a sok hangszer jelenléte ellenére is tökéletesen lehet követni. E szeánsz eredményeként a Marantz kifinomultabb, légiesebb és színesebb hangú játszóként mutatkozott be az erőteljes, kissé száraz és kevésbé csillogó magastartományú Sony mellett, akinek eredménye figyelembe véve kb. 2/3-ada árát, így is figyelemre méltónak mondható.
2. A Sony optikáját az SACD rétegre fókuszálva megfordult a kocka, vagy úgy is mondhatjuk, hogy az olcsóbb játszó maximálisan felnőtt a feladathoz. Színvilága sokkal intenzívebb és gazdagabb lett és újabb részletek, apró kis hangok bukkantak elő. A felvétel összességében élénkebb, gazdagabb, a dinamika érezhetően nagyobb, jobb az attak és több az izgalom. (Néha talán már túl sok is) A hangok nyíltak, a CD hang előtt ehhez képest mintha egy vékony függöny, vagy legalábbis szúnyogháló lenne. Bizonyos értelemben az SACD olyan, mintha jobban "rázoomolnánk" a zenére, amitől sokkal több dolog előjön belőle - több információ és ezzel együtt több hiba is - bár ezzel a ténnyel a nagyfelbontású rendszerek tulajdonosainak mindig is meg kellett barátkozniuk. Felerősödtek a felvételi környezet hangjai is, ettől az atmoszféra sokkal hitelesebbé vált. A vokál kórus hangja szinte kinyílt, szárnyaló lett, a nagyobb dinamika miatt a felvétel hangosabbnak hat, a terjedelmes színpad pedig sokkal jobban kitölti a rendelkezésre álló teret.
3. Legfőbb extra kétségkívül a multi- csatornás üzemmód, ami talán kissé ízlésfüggő, de bizonyos zenéken valószínűleg mindenkinek bejön. Szerintem a többcsatornás zene élvezhetősége nagyban függ a zene jellegétől és a stúdiók, hangmérnökök munkájától. Ha minden összejön, akkor jó minőségű rendszeren olyan élményben lehet részünk, mint például a Sacred Feast lemez templomi kórusánál. Diszkrét háttérhang, ami nem rövid és hangos szólamokat jelent, hanem teljessé teszi az atmoszférát és olyan érzetet kelt, mintha egy templom közepén állnánk. Fantasztikus élmény. Ezeken a felvételeken a hangzás a sztereó SACD-k hallgatásánál említett pozitívumokkal rendelkezik, s mindehhez hozzájön egy atmoszférikus érzés - ami ha belegondolunk, ugyan hamis (hiszen a hallgató sosem a zenekar közepén ül) - de mégis nagyon szórakoztató, újszerűségé-ben pedig sok zenén egyenesen lenyűgöző. Szórakoztató Mike Oldfield finom odafigyeléssel négy csatornásra kevert Tubular Bells-e is, mely ettől új elemekkel gazdagodva a rajongók számára igazi csemege lehet. Több felvételt is végighallgatva négy, ill. öt csatornán az a véleményem, hogy azokról a lemezekről lehet valóban igényes hangot hallani, melyek elkészítésénél a cél nem a vásári szórakoztatás, hanem az új eljárás korrekt alkalmazása volt.
Értékelés
Nívós kivitelű készülék, amely mindamellett, hogy CD játszóként is megállja a helyét, SACD lemezekkel - kettő ill. több csatornán egyaránt - kategóriáját túlhaladó minőségben zenél, kellemes ára révén egyre több zenehallgatóval ismertetve meg az új médium előnyeit.
