Ha tíz évvel ezelőtt megkérdezte tőlem valaki, hogy milyen alapkategóriájú CD játszót ajánlanék, azt válaszoltam, hogy ízlésétől függően Rotelt, Marantzot, NAD-et, vagy Cambridge Audiot. Ha ma valaki megkérdezi ugyanezt, azt válaszolom, hogy Rotelt, Marantzot, NAD-et, vagy Cambridge Audiot. Bizonyos tekintetben tehát semmit sem változott a világ.
Más tekintetben viszont egészen kifordult magából. A nálunk kb. 10 éve tért nyerő home-cinema őrület, mára már olyan fokon rendezte át az audio (video) kultúrát, hogy számos cég prospektusából sikeresen ki is szorította az egykor egyeduralkodó kétcsatornás modelleket. Az igényesek, vagy ahogy elegánsan mondjuk az audiofilek, persze nem hagyták teljesen elkábítani magukat, de a multi csatornás gépezetek gyártását ők sem kerülhették el, a kereslet jellegének radikális megváltozása pedig az ő választékukat is jelentősen átformálta.
A Marantz 2006-os Range (normál fogyasztóknak való) katalógusában például a spéci változatokkal együtt is mindöszsze négy darab, kizárólag audio célú lejátszót találunk, szemben az öt különböző DVD játszóval. A szűkítésnek persze némi előnye is van; nem kell annyit válogatni és vívódni,(ugyanúgy, mint a szoci időszakban), továbbá abban is reménykedhetünk, hogy a gyártó abba a két modellbe legalább apait-anyait beleadott.
A készülékek robosztus, erőt sugárzó külseje mindenesetre vadonatúj elem, s a klasszicizmus jegyében a jól bevált bal oldali lemezfiók elrendezés is megmaradt, ami a CD játszókat első látásra megkülönbözteti a centrális kialakítású DVD játszóktól. Ugyancsak megszokott hagyományokat követ az alapmodell OSE, vagyis Original Special Edition nevezetű, házon belüli tuning változatának elkészítése, mely a gyakorlatban igényesebb, szigorúbb tűréssel válogatott alkatrészekből való építkezést jelent.
Az aktuális belépő modell, a CD 5001 és annak OSE változata külsőleg természetesen tökéletesen megegyezik egymással, fémből készült frontpaneljük egyaránt stabil, a vibrációknak hatékonyan ellenálló fémházhoz kapcsolódik. Előlapjuk szögletes letisztultságát japánosan kerek kezelőgombok ellenpontozzák, közülük a nagyméretű kijelző alatt elhelyezkedők, melyek az extrának mondható szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, (csúcsszint-keresés, szerkesztés, kijelző kikapcsolás), számomra olyanok, mint az autók kilométeróráinak nullázó gombjai, ettől kissé furcsán hatnak, de ez legyen a készülék legnagyobb baja.
A lendületesen mozgó tálca által eltüntetett lemezek a KSS-213CCM jelű mechanika "kezei" közé kerülnek, a kiolvasott jelek analóggá alakítását pedig az intelligens CS4392 chip végzi, mely ügyesen integrálja a multi-bit delta-sigma rendszerű DA átalakítót, a digitális szűrőt valamint a zajformázó áramköröket. Analóg kimenetei fokozata diszkrét felépítésű, ám a HDAM modul sajnos a hierarchia következő lépcsőfokának kiváltsága maradt. Sztereó hangkimenetei természetesen aranyozottak, a digitális választék pedig SPDIF koax és optikai kijáratokból áll. Szolgáltatásai közül említést érdemelnek még a különböző szerkesztési és lejátszási módok, a szabályozható hangerejű fejhallgató kimenet, valamint a homályos célú, viszont meglehetősen szórakoztató hangzásokat produkáló (olcsó játék hülye gyerekeknek) fordulatszám szabályzási lehetőség, amit a teszt végén, bevallom jómagam is kipróbáltam.
Hangminőség
Miközben a neves japán gyártók alap DVD-inek ára a béka feneke alá zuhan, az egyre inkább kuriózummá váló jófajta kétcsatornás hifi egyre inkább inflálódik, így a 90 ezer forintos CD5001 OSE valahol tulajdonképpen alapkategóriájú készüléknek számít, ettől azonban még kenterbe veri, a CD-t csak melléküzemágban kezelő szaktársakat.
Hangjában nyomát sem lelni a korábbi évek Marantz készülékeire jellemző enyhén Sony-s csillogásnak, kapunk viszont egy irgalmatlanul erős, néhol szinte már a valóságnál is többet mutató basszustartományt, ami nagyon markánssá teszi az alsó véget, (kritikus esetekben és nagy hangerőn akár az összezúgás határáig), másrészről azonban visszafogja kissé a ritmikai képességeket. A stílusváltáson átesett magasak meglehetősen barátságosak, szúrósságnak nyoma sincs bennük, de ezzel együtt némileg a levegőjüket és a nyitottságukat is keveslem. A lejátszó legfőbb erőssége a közepektől a prezensz tartományig terjedő terület, melyen belül levegős, nyitott és gazdagon színezett megszólalású.
Klasszikus zenei felvételeken, (amik valójában az igazi próbát jelentik), kategóriáját felülmúló élvezetet nyújtva szólal meg, vonósai természetesek és valóságos színezetűek, felelgetésük a levegős sípokkal egészen kiváló, csakúgy, mint a precíz dallamvezetésű fafúvósok és szaxofonok megszólaltatása. Utóbbiak mélyebb regiszterei a dús basszus miatt ugyan jócskán beerősítenek, s ennek okán a felbontás is csökken, de az összhatás még így is nagyon jó. Az emberi hangot aztán, legyen szó Bocelli enyhe ércességgel kevert balzsamos tónusáról, vagy az operaénekesnők szárnyalásáról megint csak nagyon kedveli, s emellett a gitárzenét is élvezetesen tálalja. Verdi Macbethjében a "dörgedelem" igazi jutalomfalatot jelent számára, s noha a rezesei nem olyan rezesek, mint azt a magasabb kategóriájú lejátszóknál megszoktuk, összességében egészen kitűnő, beleértve a női énekhangok valódi feladatot jelentő, megszólaltatását is.
Térleképzés terén megint csak dicséretet érdemel. A szólóhangszereket és énekeseket messze hátulról és középről szólaltatja meg, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, zenéjének dimenziói jó felvételeknél akár oldalra is túlnyúlhatnak a hangsugárzókon, melyekről a hangok a legtöbb esetben szépen le is válnak.
Könnyedebb zenei területekre váltva a gyomorba markoló mélyek sok helyütt áldást jelentve pillanatok alatt megnyerhetik a basszusok szerelmeseit, a táncos lábúak azonban esetenként hiányolhatják az igazi pörgést, s a magasak sem a végletekig kihegyezett fajtából valók, ami diszkó fülűeknél biztosan nem jelent előnyt.
Ajánlás
Büdzsé modellről lévén szó, az összkép értelemszerűen vegyes, főleg, mivel ennyire alacsony árfekvésű készülék mostanában nem is nagyon került a kezeink közé, a nagyobbak hatása alól pedig nagyon nehéz kivonni magamat.
Annyi azonban bizonyos, hogy a CD5001 OSE sok tekintetben szakított a korábbi Marantz hagyományokkal, s ennek okán véleményem szerint egy igazán kultúrált és barátságos lejátszóvá vált. Hangszerhangjai még az olcsó típusok számára mumust jelentő klasszikus műfajokon is messze kategóriája fölé emelik, kevésbé szerencsés jellemzőinek többségére pedig az okos párosítás jelenthet gyógyírt. Így elsőre olyan nyitott és gyors hangú erősítőt és/vagy dobozt javasolnék hozzá, ami elég kifinomult középtartománnyal rendelkezik ahhoz, hogy a lejátszó fő pozitívumait érvényre juttathassa.
