A patinás brit Quad cég ez eladásainak derékhadát adó, s így különös fontossággal bíró Performance kategóriába sorol a be mindent, ami nem elektrosztatikus, elektroncsöves vagy különleges kiadás, így itt találjuk a dinamikus hangsugárzókat, kábeleket, egyéb kiegészítőket és nem utolsósorban az Elite név alatt futó félvezetős elektronikákat, amelyek a több mint tíz évig gyártott, sikerekben gazdag 99-es sorozat közvetlen utódainak tekinthetők.
A kompakt, szinte már mininek beillő készülékek a hagyományokhoz hűen egytől-egyig sztereók, a kilenctagú családban szinte minden feladatra megvan a megfelelő választás, legyen az elő-, integrált vagy végerősítő, FM tuner és természetesen CD lejátszó. Szó szerint vett lejátszón írásunk főszereplőjét, a CDS modellt kell érteni, ami nem összetévesztendő az előerősítőként is funkcionáló, digitális bemenetekkel felszerelt CDP-vel, bár sokat nem tett a tévedések elkerüléséért a gyártó, az egyedi, esztétikailag és műszakilag is igényes öntött alumínium ház eleve egységes a családban, és elölnézetből sem fedezhető fel árulkodó jel, ami megkülönböztetné őket. Kevesebb a vidámság a külsőségekben a 99-esekhez képest, a fekete-szürke színkombináció meglehetősen szigorúra sikerült, mintha ezzel is a múltba akartak volna visszanyúlni, az előlap-rátét enyhe domborulata mint formai játék szinte észrevehetetlen. A középső, fényes sáv bal oldalában kialakított lemezfiók Sony futóművet etet, ami szép komótosan veszi kezelésbe a CD-DA lemezt (MP3 szerencsére szóba sem kerül, az írt formátum viszont természetesen támogatott), a többi műveletet sem kapkodja el, viszont gyakorlatilag zajmentes futással teszi dolgát. (Nem úgy, amikor üresen záródik, ilyenkor éktelen surrogással kutat olvasnivaló után, de aggodalomra nincs ok, a manuál szerint teljesen üzemszerű jelenségről van szó.) Ugyancsak beváltnak tekintette a Quad a kezelőszervek gumírozását, a puha gombok nyomáspontját jó mélyre tették, a funkciók között gyorskeresést és lejátszásszünetet is hiába remélünk, szemben a készenléti üzemmód kapcsolásával. A kékesfehér színű, jó vastag szegmensekkel szedett kijelző mutatta pár szám kifogástalanul olvasható, de az ugyancsak világító márkajelzéssel együtt ki is kapcsolható. A digitális jelfolyamot 96kHz/24bites Crystal DAC dekódolja kétszeresen felülmintavételezve, analóg és digitális kimenetből egy-egy jutott a hátlapra, utóbbiból az optikai fajtára vagyunk utalva. Nem hiányozhatnak a Quad Link interfész csatlakozói, amik a rendszerfunkciók átvitele mellett szimmetrikus audio jelközlést biztosítva szolgálják a kényelem mellett a hangminőséget is. Mivel még mindig szilárdan kitart a Quad az ultraretró távkapcsoló mellett, mégis muszáj lesz gegként értelmezni a megvalósítást, kizárt, hogy minden jó szándék ellenére sikerült szó szerint félre, a gombcsoport nagyobbik része ugyanis furcsán a bal szélre tolódott, a fekete háttérbe írt apró, ráadásul javarészt szürke jelek miatt jobban járunk, ha mihamarabb megtanulunk rajta tapintás útján tájékozódni.
Hangminőség
Szinte elektroncsöves rendszerhez illően lágy, telt hangzásvilágot mutat be a kompakt Quad a hegedűversenyen, nagyívű, áradó dallamokat kelt, gyakori szokása ellenére most nem vékonyodik el a hegedű, a kísérő vonóskar is markánsan húsos, ideális partnerei egymásnak. A szólók életerősek, gazdagon árnyaltak, még a legvisszafogottabb részeken sem érezni gyámoltalannak őket, kétség sem fér magabiztosságukhoz. Kifogástalanul képszerű a megjelenítés, méghozzá mozgóképszerű, rendkívül mozgalmas, eseménydús a hangszínpad, vérbeli háromdimenziós megjelenítés hallhatunk, kivételesen plasztikus a sztereókép. Nem érheti panaszszó a részletezést sem, alaposan hozzájárul a mély felbontás a megszólalás zeneiségéhez, kifogástalanul élővé teszi az atmoszférát, nagyon gazdag az akusztikai környezet, nem kerülnek aránytalanul hangsúlyos szerepbe a háttéresemények, de jelenlétük szépen kiteljesíti a koncertérzést, igen jól hallgathatóvá, felhőtlenül élvezetessé teszik a produkciót. Példásan összeszedett a tempó, minden pillanatban tiszta, hibátlanul kontrollált a hangkép, hatásosak a tuttik előtti ritmusváltások, maguk a dinamika csúcsok pedig határozottak, erőskezűek, kellően morcosak az üstdobok, a legsűrűbb részeken sem nyomják el egymást a hangszerek, legfeljebb kellemesen összesimulnak, egy szó mint száz, megunhatatlannak tűnően egységes, átfogó, barátságos a hangzás.
Nem kevésbé lenyűgöző Andrea Bocelli Verdi-válogatása, tenorunk lehengerlő lendülettel, de cseppet sem kapkodva, gondosan hangsúlyozva énekel. Különlegesen kiemelt bánásmódot kap a rendszertől az énekhang, zengése csak a legkiválóbb hangszerekéhez mérhető, tartása bámulatosan stabil, míg az elbeszélő részek magvasak, pontosan artikuláltak.
A Pawnshopra térve végleg megkérdőjelezhetetlenné válik a CDS hozzáértése, most is alaposan kitesz magáért, a maradéktalanul összeszedett, hiteles térbeliségen igazából már meg sem lepődünk. A szólóhangszerek kidolgozása alapos, hangjuk tiszta és könnyed, a magassáv meg egész egyszerűen briliáns, CD-től teljességgel szokatlan az ilyen magas szintre emelt kifinomultság, cseppet sem tolakodók vagy szúrósak, mégsem fedettek vagy erőtlenek, kisebb csoda, hogyan képes a lejátszó ennyire ízesen fémes, mégis barátságos cinpengéseket előcsalogatni a lemezről. A basszus közben magától értetődően, megbízhatóan teszi a dolgát, éppen ezért illik megemlékezni róla is, a bársonyosan puha léptű, súlyban és dallamvitelben is elsőrangú nagybőgő nélkül egész más lenne a muzsika.
A Loussier-trió Beethoven-albumát feltéve a helyzet tovább fokozódik, lassan nehéz lesz illő szavakat találni, micsoda légkört teremt maga körül a kis Quad, egyszerre érzékeny és uralkodó, intim és kitárulkozó, ahogy egy jó könyvet nem lehet letenni, pont úgy nem engedi magát kikapcsolni. Úgyhogy tovább is lépünk Stinghez, akit igazán kár lett volna kihagyni a meghallgatásból, ritka kifinomultan szólalnak meg a Mercury Falling dalai, az énekhang felszabadult, közvetlen, a zenekart meg jazzbandára cserélték, annyira alaposan kidolgozott, akusztikus, szinte unplugged felvételre emlékeztető a hangszeres jelenlét. Végül Deep Purple-lel teszi fel saját magára a koronát a CDS, intenzív basszust gyúrva tolja a rockot, nem robbant, de van benne erő bőséggel, ízes az ének a gitárszólókkal, orgonával együtt, a dobverők nem csak úgy csattannak, igazi bőröket ütnek, ahogy idáig, most is képtelen hibázni a lejátszó.
Ajánlás
A Quad lassan eléri, hogy feltétlen hívévé váljak, már a múltkor a Classic erősítők is egészen a hatásuk alá vontak, de együttes áruk azért van annyira kijózanító, hogy ne ringathasson hamis ábrándokba. Ez a kis CDS viszont egész más tészta, ő már fizikailag megfontolható összeg ellenében ébreszt ijesztő birtoklási vágyat: erre számítson, aki barátságos, zenei hangú CD játszót keresve benevez egy Quados meghallgatásra.
Quad Elite CDS
Frekvencia-átvitel: 20 Hz-20 kHz
THD: < 0,0013%
Dinamikatartomány: > 100 dB
Jel-zaj viszony: >94 dB
Méretek: 321×80×310 mm
Tömeg: 4,5 kg
Forgalmazó: Hi-Fi Barlang
