Vajon egészséges dolog valamiből sokat fogyasztani, - tettem fel magamnak a költői kérdést, amikor megtudtam, hogy ismét egy Lumin érkezik hozzám. Vajon nem volna szerencsésebb, ha másvalaki, másfajta szűrőn tekintene rá, más fül máshogy hall alapon?
Az elején gyorsan elismerem, nagy kedvelője vagyok a „Lumin hangnak”, legalább is annak a hangnak, amit a T2 érkezéséig annak gondoltam. A vas mellé egy nyúlfarknyi instrukciót is kaptam a forgalmazótól, hogy a T2 bizony más, mint a korábbiak, a fiatalabb réteget célozza. Szemöldököm felvonván, töprengtem, hogy ez alatt mit értsek…? Első körben megnéztem a gyártói specifikációkat, a leginkább szembetűnő eltérés a DAC chip lecserélése volt a korábban népszerű Wolfson-ról a Sabre termékére. Önmagában, egy ilyen kaliberű gyártónál ez nem kellene hogy bármit is jelentsen, különösen úgy, hogy a jelenlegi zászlóshajóban, az X1-ben is Sabre DAC dolgozik. De láttam én már karón varjút, mondta a bennem bujkáló kisördög. Tovább olvasgatva a műszaki adatokat, akaratlanul is folytattam az összehasonlítást közvetlen elődjével, a T1-el, amit annak idején így vezetett fel a szaksajtó: „A Lumin T1 a cég első, A1 lejátszójának megfizethetőbb árú kiadása, amely áramkörileg azonos az eredetivel, de a ház valamivel kisebb és könnyebb”. A T1 is a Wolfson konverterére épült, hozzá járt az oldalankénti Lundahl LL7401-es kimenőtrafó, mint az A1-es nagytestvérben, sőt, a duplatrafós külső tápegység is, szerényebb házba építve. A T2 külsőleg az A1-re hajaz, bár a ház kivitelezése egyszerűbb szerkezetű, több darabból összerakva, a tápegység is beköltözött a gépháztető alá, a kimenő transzformátorokat is elérte a végzet. Odabent egyszerűbb nyomtatott áramköri lapot találunk, a helykihasználás is szellősebb. A T2-ben egy dupla Sabre ES9028Pro DAC dolgozik, megbirkózva akár a DSD512-es hanganyagokkal is, a mintavételezés PCM felső határa 384 kHz, a felkonvertálás nagyon jól testre szabható és természetesen mind DSD, mind PCM fájlok esetén működik. A Lumin is licenszelte az MQA technológiát, így ez a szolgáltatás is elérhető a T2-ben, akárcsak a sokféle streaming hangszolgáltatás. XLR és RCA kimenetek, 32 bites hangerőszabályzás, kettős használatú USB A-port külső DAC és/vagy merevlemez felé, S/PDIF kimenet, ha csak futóműként használnánk a vasat. Wifi egységet továbbra sem találunk, de van gigabites hálózati csatolónk. Az igényes tesztkörnyezetben (Avantgarde Acoustic hangsugárzó és erősítő, Siltech kábelezés) megadatott számára a lehetőség a bizonyításra, kontrollként pedig minden Luminok ősanyja, egy első generációs A1 szolgált. Vajon, ami elveszett a réven, visszajön a vámon?
Nem kellett hozzá sok idő, hogy kiderüljön, a T2 más hangzásvilágot képvisel, mint közvetlen elődje, a T1 (A1). A Wolfson DAC-os típusoknak mindig is kedveltem azt a puha, varázslatos hangzását, amelyben a zene folyékonyan, egységes egészként mutatkozott meg, úgy, hogy közben a hifis paraméterek, a felbontás, a dinamika is a helyükön voltak. Valahogy ez a folyékonyság az analóg rendszerekre emlékeztetett, ezért is hagyott mély nyomot bennem, amikor először találkoztam Lumin készülékekkel. A referenciarendszerben történő meghallgatás előtt két másik, alacsonyabb költségvetésű összeállításban is vallatóra fogtam a T2-őt (egyik csöves, a másik tranzisztoros erősítésű alapokra épült). Mindkét rendszerben meg tudta mutatni kvalitásait, és hogy mennyire fontos a forrás minősége. Telt, energikus, folyékony hangja mindenképpen a felső ligába tolja, még akkor is, ha hallani, nem a szokásos Lumin hangot halljuk. Minden pergőbb rajta, jobban koncentrál a tágabb sávszélességek megmutatására, a fókusz eltolódott a hangszerek önálló hangjának bemutatása felé. Értem a gyártó törekvését, nem akart és felesleges is lett volna még egy megszokott hangú készülékkel előrukkolni, sőt, aki soha nem hallott korábban Lumint, azt is képes lenne elkápráztatni előadásmódjával. A T2 mindkét rendszerben energikusan, műfaji válogatás nélkül, igazán jó forrás módjára viselkedett. Dinamikus, levegős megszólalásával, vastag hangszerhangjaival még az analóghoz szokott hallgatóságot is meggyőzte tudásáról.
Folyékony, nagy csendjével nagyban hozzájárult az okozott élményekhez, digitális voltát az árcédulájához méltóan kevésbé érzékeltette. Mindazonáltal egyik rendszer sem volt a Lumin T2 természetes vadászterülete, hiszen azok önmagukban kerültek annyiba, amennyibe tesztünk alanya. Sokkal izgalmasabb játék volt, amikor az Avantgardok és egy A1-es közelébe engedtük. Itt azért már kiderült, hogy alapvető különbségek vannak a Sabre és a Wolfson implementáció között. Nagyon sokáig, sokféle zenével hallgattuk a T2-őt, most három zeneművön, három különböző műfajon keresztül próbálom bemutatni ezt. Csajkovszkij első szimfóniája keményebben, harciasabban szólalt meg a T2-őn, emiatt távolságtartóbbnak, hűvösebbnek érződött, szikárabb előadása éles kontrasztban állt az A1 melegebb, puhább prezentációjával szemben. A szélső színpaduk majdnem azonos volt, mélységben az A1 érezhetően nagyobb teret rajzolt. A T1 ezzel szemben a vonósokat tisztábban jelenítette meg, az alja mélyebbe ért, de zártabb térbe helyezte a zenészeket. A Dire Straits zenéjén (Brothers in Arms) közeledett egymáshoz a Luminok hangja, a T2 a gitárokat kevésbé plasztikusan szólaltatta meg, a fémesebb talán a legjobb szó rá. A basszusa megfogottabb, vagy legalábbis szárazabb mint az A1-é, amaz dúsabb, lágyabb, akárcsak a cinek pengése. A produkció végig egyben maradt, stabilan, kézben tartva, feszesebb, precízebb általános hangképet mutatva az A1-nél.
A Ray Brown Trio „Summer Wind” lemeze nagy kedvencem, így nem csak ennek okán, hanem mint kiváló koncertfelvétel is helyet kapott a tesztműsorok között. A bőgő sok mindent elárul egy adott konfigurációról, most is így történt. A barátságos klubhangulat a T2-vel kevésbé oldottan szólt, a zenészek mintha önmagukra koncentrálva adták volna elő a „The Real Blues”-t, az egymásra kacsingatások ezúttal elmaradtak, mintha mindenki csak a saját hangszerének minél valósághűbb megszólaltatásával lett volna elfoglalva. Az összhatás egy élénkebb, gyorsabb, nyomulósabb hangot mutat, ami egyben szárazabb, hifis paramétereket tekintve mindenképpen az A1 előtt jár, és abban is biztos vagyok, hogy van olyan rendszer, ahol ez sokkal jobban betalál.
Ajánlás
A Lumin T2 műszaki megoldásait tekintve az abszolút élmezőnyben foglal helyet, minden tekintetben naprakész, minőségi termék, ahogy a Lumintól megszokhattuk. Külön öröm, hogy mertek változtatni és ezzel a lépéssel újabb hangkaraktert csempésztek a palettára, egészen biztosan sokak örömére.
Limar Audio
Tel: 1/329-2980
www.limar.hu
