Az immár 35 éves Siltech a jeles alkalmat a Classic Anniversary Series sorozattal tette még emlékezetesebbé (2018-ban). A híres és méltán népszerű Classic Series modelljeit továbbfejlesztő évfordulós család tagjai többek között a különösen fontos mágneses és elektromos árnyékolás tekintetében teljesítenek sokkal jobban. Közülük most a tápkábelek kerültek hozzánk.
A világunk sajnos zajos és tele van különféle elektromágneses hullámokkal, zavarokkal és rezgésekkel. Ugyanígy sajnos az audio készülékeink is zajosak és saját maguk is számtalan zavart keltenek, amelyek aztán nekik is problémákat okoznak. Ott vannak például a 60 Hz-es „zümmögések” és a nagyfrekvenciás sziszegések. A helyzet ráadásként az egyre inkább terjedő LED lámpákkal is csak rosszabbodik, mintha nem lenne nekünk éppen elég a sok klíma, mosógép, mikro, mobiltelefon és számítógép. A kényes audio készülékeinket rengeteg elektromágneses szennyezés éri, a közöttük tekergő kábelek pedig ráadásként valóságos antennaként gyűjtik össze a különféle zavarokat és sugárzásokat. Az árnyékolásuk persze javít valamit a helyzeten, de a teljes szigeteléshez egy Faraday ketrecet kellene építeni a rendszer köré, ami természetesen lehetetlen.
A rezgések zajt okoznak, márpedig egy audio rendszerben sok minden rezeg (CD lemezek, motorok, transzformátorok, lemezjátszótűk, stb.), sőt, ha mindez nem lenne elég, még az egyes alkatrészek is saját zajt generálnak. Az ellenállások, a kondenzátorok, a tranzisztorok, a csövek és a transzformátorok mind-mind zajokat keltenek, és torzulást okoznak. Nem véletlen hát, hogy a Siltech rengeteg energiát fektetett a különböző zavarok és rezgések kiküszöbölésére, és a Classic Anniversary modellek esetében ezt a már korábban is kiemelt fontosságúként kezelt területet egyenesen stratégiai irányvonallá tette. Az elektromágneses induktivitással és a rádiófrekvenciás-interferenciákkal szembeni különösen hatékony ellenállásuknak köszönhetően a Siltech szerint az új Classic Anniversary Series kábelek akár 10000-szor is zajtalanabbak lehetnek, mint a legdrágább vetélytársaik. A magasabb kategóriájú kábelek vezetője az egyedi, immáron hetedik generációs G7 ezüst-arany konstrukció, ami még tovább csökkenti az amúgy is nagyon alacsony torzítást. Mivel az arany- és az ezüst-atomok hasonló méretűek, ezek alkotják az úgynevezett szubsztitúciós ötvözetet. A kiváló vezető tulajdonságokkal rendelkező ezüsthöz adott arany ráadásként precízen kitölti a vezetéken lévő mikro-repedéseket, amelyek a kábel megszilárdulása, valamint a használat során (hajlítás) jöhetnek létre. Az arany-ezüst ötvözet nagy tisztasága a korrózió mértékét lényegében elhanyagolhatóvá teszi.
A vezetékek csavart konfigurációja hatékonyan csökkenti az EMI-t, míg a megfelelő árnyékolásnak köszönhetően megszabadulhatunk az elektrosztatikus zúgástól, az RFI-től és a földhurkoktól. A jó szigetelés csökkenti a kezelési zajokat, a rendkívül kemény DuPont Kapton film pedig a vezetők mozgásának megakadályozásával akadályozza a különösen zavaró mikrofónia kialakulását.
A Classic Anniversary sorozatban kettő tápkábel található, az SPX-380 és az SPX-800 típusok, melyek között a legfőbb különbség a vezető anyaga. Az SPX-380 a 6N mono-kristályos réz vezetővel készül, míg a drágább SPX-800-as a G7 arany-ezüst ötvözetből. Mindegyik típus kétrétegű Kapton filmet és Teflon szigetelést kapott. Csatlakozóik a cél ország szabványától függően EUR/UK/US (AC) és 10A 120C és Classic (IEC) dugók lehetnek. A gyártó más felsőkategóriás termékeihez hasonlóan ezek a kábelek is zsugorfóliázott elegáns kék dobozokban, puha szivacsok közé rejtve érkeznek, így már a kicsomagolásuk is egy valóságos szertartás, pedig a java vélhetően még csak ezután következik.
♫
Az ilyenkor szokásos A-B tesztben kiindulási pontként a viszonyítási alap egy átlagos tápkábel volt, amelyet előbb az SPX-380-assal hasonlítottam össze, majd következett a komolyabb SPX-800-as típus, amelynél már a két Siltech közötti különbségekre voltam elsősorban kíváncsi. A meghallgatás sorrendjét szokás szerint menetközben többször is megváltoztattam, hogy ne csak azt halljam, hogy mi javult, hanem azt is, hogy mi veszett el, ami a legtöbb esetben szemléletesebb szokott lenni.
Az SPX-380 bekötése után a jazz klub közönségének nyüzsgése hangosabb, hitelesebb, valóságosabb, és a rendszer sokkal inkább el tudja hitetni velem, hogy én is közöttük vagyok. A halk hangok sokkal jobban kiemelkednek a háttérből, ami egyértelműen a dinamika szint növekedését és a hasznos jel/zaj arányának javulását jelzi, vagyis a kábel leírásában jelzett csendességet. A lábmozgatóan ritmikus, pontszerűbb és karakánabb dobütésekkel induló muzsika kulturáltabb, kifinomultabb és részletezőbb, a hangzás egyszerre határozottabb és kellemesebb, a különféle hangszerek megszólaltatása pedig hitelesebb, árnyaltabb és összetettebb. A klarinétból kiáramló levegő mennyisége érezhetően nagyobb, amitől a hangszer játéka még valóságosabb hatásúvá válik, míg a játékosan és oldott hangulatban „csilingelő” vibrafon felhangrendszere jóval gazdagabb. A zene alul megfogottabb és határozottabb, a felsőbb régiókban pedig könnyedebb, világosabb és lazább, a hangok sokkal könnyebben szakadnak el a hangsugárzóktól.
Fordításként Anne Szofie von Otter Mozart ária részlete először az SPX-380 közreműködésével, majd a hétköznapi típusra visszacserélve szólal meg, eléggé szemléletesen megmutatva, mi mindent nyerhettem volna vele, ha a rendszerben hagyom. Például számos érzelmet, színt és hangulatot és jókora mennyiségű levegőt, így első blikkre. Nélküle a hang fáradtabbnak, kedvetlenebbnek, fakóbbnak és mosottabbnak tűnik, a hangszerek hangjai kevésbé válnak szét, a megszólalás tömbösebb jellegű. Az énekesnő előbbi lendületessége és lelkesedése eltűnik, hangjának fénye megkopik. A frekvencia sáv egyértelműen szűkebb lesz, az előbb finoman, de határozottan duruzsoló basszus halkabb, a fuvolák ezüstjének fénye érezhetően fakóbb. A zongora szaxofon duó muzsikájánál az SPX-380-at beiktatva minden kellemesebb életszerűbb és plasztikusabb, a duó fúvós tagja több levegővel és nagyon gazdag hangulati skálával zenél, míg a zongora hangszínkészlete és felhangrendszere sokkal kiterjedtebb, a halk hangocskák billentyű leütései finomabbak és könnyedebbek. Az egyszerű kábellel a fúvós hangjának mélyebb regiszterei visszatekintve egész egyszerűen darabosnak tűnnek, de ugyanilyen fájó a valóságosság, valamint az apró nüanszok és finomságok jelentős deficitje is. Shirley Horn-nál az erőteljes basszus szintje hasonló, viszont az SPX-380 nélkül durvább, kevésbé kontroll alatt tartott, a többi tartományban nincs meg a hangzás kellemes kereksége, kifinomultsága és az énekesnő hangjának hangulati gazdagsága, számtalan árnyalata és lágysága. Felbontás tekintetében a Siltech bekötése szintén jókora javulást eredményez, még figyelni sem kell különösebben ahhoz, hogy új elemek tűnjenek fel, vagy fordított sorrendben hallgatva, tűnjenek el. A latin gitármuzsika feszes, érdekes és tiszta hangjainak, valamint a gitárhúrok cizellált zizegésének egy jó része odavész, amikor az SPX-380 kikerül a rendszerből, ugyanúgy, ahogy a hangulati elemek jó részének is. A hangzás maszatos és kentebb hatású, az előbbi valódi hatású tisztaságot nagyon hiányolom belőle, sok minden mással egyetemben. Műfajtól függetlenül az SPX-380 bekötése a zajtalanságnak és a zavartalanságnak köszönhetően általában olyan érzetet kelt, mintha jobban ráközelítenénk a csendes háttérből sokkal inkább kiemelkedő zenére és így betekintést nyerhetnénk azokba a rejtett finomságaiba is, amik az előbb még hallhatatlanok voltak számunkra. Egynek hallott hangok válnak szét, halk szólamok és hangocskák tűnnek fel, valamint minden hangszer érzelmesebben és hitelesebben játszik. Az emberi beszéd és énekhang a zenében és a filmek nézésekor egyaránt fontos momentum, és e téren az SPX-380 szintén jelentős javulást hoz. Használatával az énekesek hangja egyaránt artikuláltabb, levegősebb és valóságosabb hatású, behunyt szemmel, sokkal könnyebb elképzelni, hogy amit hallok, azt nem élettelen gépek, hanem hús-vér emberek produkálják.
Következő lépésként a Classic Anniversary sorozat kettő típusát hasonlítottam össze. Mivel a zavarok és sugárzások elleni kiemelt védelem jegyében a két kábel konstrukciója megegyezik, a lényegi különbség közöttük a vezetőkben rejlik, így valójában a réz és a G7 arany-ezüst kompozíciók közötti különbségeket próbáltam kideríteni.
Jazz muzsikával kezdve a klub érezhetően nagyobbnak tűnik, a tér minden irányban széjjelhúzottabb, a nyüzsi még valóságosabb és újabb apró részletek tűnnek fel. A zene testes és energikus dobokkal indul, a hangzás összességében mégis selymesebb és kifinomultabb. Karakterét tekintve a kettő nagyon hasonló, a közöttük lévő különbségek olyanok, mint a nagyon jó és a gourmand közöttiek; számos apró finomságot kapunk pluszban, ami az alapvetően hasonló „ízeket” igazán ínyenccé teszi. Ilyenek például a klarinét gazdagabb árnyalatai, melyektől a hangszer megszólaltatása még élvezetesebb és valóságosabb lesz, a hangok pedig nagyobb mélységűek (nem frekvencia értelemben), amitől szintén a hitelesség érzete fokozódik. A hangok simák és természetesek, most már a nagyon apró sorják és élek is eltűnnek róluk, a zene pedig magától értetődően, spontán módon áramlik hangszórókból.
A szaxofon-zongora duó muzsikájának dallamai az SPX-800-as közreműködésével csendülnek fel először, és az SPX-380-el kapcsolatos előző körös emlékeimhez képest a megszólalás most simább, természetesebb, és a felvétel hangulatához illően intimebb és személyesebb is. A két hangszer között érezhetően még szorosabb a kapcsolat és az összhang, egymás minden rezdülésére tökéletesen odafigyelnek. A szaxofon hangja gazdagabb hangszínekkel, míg a zongoráé jobb felhangrendszerrel szólal meg, valamint mindkettejüknél szélesebb az árnyalatok repertoárja is. Kicserélve a másikra, az emlékeimhez hűen valóban a fenti jellemzőkben történik a leginkább változás, s mivel a világon minden relatív, a hétköznapi kábelnél tapasztaltakhoz hasonlóan most az SPX-380 tűnik durvábbnak és darabosabbnak az SPX-800 kifinomultságához képest. Hasonlóak történnek aztán a Mozart áriánál, a latin gitárzenénél és Shirley Horn dalánál is; az SPX-800 minden esetben kifinomultabb, érdekesebb, simább, természetesebb, részletezőbb és kellemesebb, s mindezen előnyöket szintetizálva végső soron hitelesebb is, ami a gépzene hallgatás legfőbb minőségi fokmérője. Az általános hifis paramétereket jóval meghaladó aufiofiles jellemzők szintjén az SPX-800-assal megszólaló muzsikáknál mindig érezhetőbbek az érzelmi faktorok és a hangulati elemek is, például a Mozart ária énekesnőjének vidámsága és felszabadultsága, Shirley Horn depresszív mélabúja vagy a Gabriel Garcia nagyságát megéneklő zenészek romantikus áhitata. Mindezek olyan kiemelkedő paraméterek, amelyek a zenehallgatást műfajtól függetlenül sokkal nagyobb élménnyé teszik, s ha egyszer már megtapasztaltuk őket, lemondani róluk sajnos nagyon nehéz.
Ajánlás
A Siltech jellegzetes tiszta, nyílt, semleges és természetes megszólalást biztosító kábeleinek legújabb generációja a különféle zajok, zavarok és sugárzások távoltartása terén is tett egy óriási lépést, aminek következtében a jeles Classic Anniversary típusok technológiailag is igazán különlegesek lettek. A fejlesztések eredményeként az új tápkábelek rendszerbe illesztését a készülékek sima, torzítatlan és hiteles hangzással hálálják meg, az általuk előidézett javulás pedig egyértelműen felér egy (jókora) készülékfejlesztéssel. (Hozzátéve, hogy a kábelek által „megmentett” dolgok a drágább készülékeknél is ugyanúgy elvesznének, vagyis azzal ezeket a problémákat valójában nem is oldanánk meg.) A két egyaránt kiváló és nagyon jó ár/érték aránnyal rendelkező típus közül a G7 vezetős verzió még sokkal kifinomultabb, ezért a kisebb erényeit ezzel semmit sem csökkentve azt mondanám, ha a különbözet még benne van a tarsolyban és nélkülözhető, akkor a „ha már, akkor már” szemlélet jegyében én mindenképpen azt vinném haza.
Siltech Classic Anniversary SPX-380
Hosszúság: 1,0 m
Ár: 179.000,- Ft
Siltech Classic Anniversary SPX-800
Hosszúság: 1,0 m
Ár: 219.000,- Ft
Limar Audio
Tel:. 1/329-2980
www.limar.hu
