Digitális jelet nem is oly régen még csak kétféleképpen vitt az egyszeri hifista: coax-on (SPDIF) vagy optikán. Ameddig csak asztali készülékek között kellett kapcsolatot létesíteni, addig ez a két megoldás elég is volt, de a számítógép közbelépett és felkavarta a dolgokat. Vagy számítógép helyett mondjam azt, hogy USB? Ez az újfajta univerzális soros busz számítógéptörténeti mércével mérve nagyon régen jelent meg, 1995-ben fektették (USB 1.0) le az elméleti alapokat, 1998 óta pedig a számítógépek elengedhetetlen tartozéka. Azóta eltelt több mint 18 év, az USB pedig már a 3.1-es verziónál tart. Bár nincs pontos adatunk arról, hogy mikor és ki készítette az első olyan digitál-analóg konvertert, amelyre USB kaput szereltek, ez feltehetőleg 2006-2007-ben történt.
Kezdetben még az is gondot okozott, hogy 16 bit 44,1 kHz-en vigyenek át adatokat rajta (vagyis CD minőségben), a legnagyobb problémát a jitter (nemkívánatos fázismoduláció, vagyis a digitális áramkörök órajelének időbeni pontatlansága. Ezt az értéket illene minél alacsonyabban tartani, hogy a jellemzően digitális „íztől" távol tartsuk magunkat) okozza. Ennek mértéke nagyon sok mindentől függ, többek között a használt USB kábel minőségétől is. E rövid kitérő után eljutottunk mai tesztünk alanyához, a Nordost első és egyetlen, audió célokra készített USB A-B kábeléhez. Az USB csatlakozók mára egészen kikupálódtak, a fejlődés hatalmas, szinte naponta jelennek meg új DAC-ok a piacon, az ezekhez való minőségi kábelekből is raklapnyi kapható. Egyes gyártók akár 5-6 fajta USB kábelt is a kínálatban tartanak, nézzük mire elég a Nordost egyetlen ilyen kábele. Az amerikaiak védjegye a FEP (Flourinated Ethylene Propylene) köpeny, amely természetesen (nevéből adódóan) kék színű. A micro mono-filament szigetelés itt is alap, a négy vezetőszálból az adatcsomagokért felelős kettő 99.9999 százalékos tisztaságú ezüstözött rézből áll, a villanyt pedig két szál 20AWG viszi. (Kapható 1, 2, 3 és 5 m-es hosszban, AA vagy AB csatlakozó konfigurációban.) A Nordost úgy jellemzi ezt a kábelt, mint ultra gyors átvitelű, alacsony veszteségű, kimondottan számítógépes hangátvitelre tervezve. Nem fukarkodik a superior jelzővel sem, így ilyen a használt technológia, a felhasznált anyagok, a megépítési minőség és természetesen a hang is. Lássuk!
Az első meghallgatás, bevallom, nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. A várt eredményt tekintve semmiképp. Új kábelt kaptam, szó se róla, és ez a hangján is hallatszott. Sávhatárolt volt, a mély szekció döngött, a magasak pedig bezárkóztak, a szárazságot majdnem minden műfajon érzékeltette. A zongora hangja művi koppanásokat utánzott, mintha nem egy Steinway szólna, hanem egy szintetizátor. Bár készítettem jegyzeteket, ahogy mindig is szoktam, de így utólag csak arra volt jó, hogy belássam: ezt a kábelt bizony járatni kell. Így is történt, három napig random ment a számítógépről a zene, amikor is belehallgattam. Jobb volt, hallhatóan. Kapóra is jött, hogy nem kellett az előre megbeszélt időpontban visszaszolgáltatnom a Nordostot, maradhatott még szűk egy hetet. Talán az ötödik vagy a hatodik napon kezdtem hozzá ismét a füleléshez, innentől kezdve még úgy három napig próbáltam, sokféle műfajon. Az igazi teszt csak most kezdődött, mert szemlátomást jót tett neki a bejáratás. Fülem hallatára finomodott a hangzása, szinte óráról-órára változott a hang. Ha jól számolom, olyan 140-150 óra lehet most benne, könnyebb dolgom lett volna ha bejáratott kábelt kapok és ahogy utánanéztem, a Nordost igényli is a járatást. Na de ilyen az élet, sajnos nem mindig jut erre idő...
Nagyon sok zenén kipróbáltam, persze csak olyanokon, amelyeket szeretek is hallgatni. Pl. Paul Simon „Graceland" lemeze, a tavaly kiadott évfordulós (25) változat. „Homeless". A tér, ha csak egy kicsit is, de szűk, a felelgetős énekesek a megszokottnál közelebb állnak egymáshoz, ellenben a felbontás egészen jó. Ez korábban, a nyers kábellel sokkal tömörebb volt. Hugh Laurie „Let Them Talk" albuma nagy kedvenc, a „St. James Infirmary" zongorája tökéletesen alkalmas, hogy megnézzük, hogy jeleníti meg ezt a nehéz és kényes hangszert a Nordost. 
Az alsó, mélyebb regiszterek rendben vannak, ellenben a csörgődob picit fátyolos, a zongora billentyűi azonban már nem művien koppannak, hanem nagyon is élők. Kis plusz levegőt hiányolok azért, Laurie hangja viszont blues-os, ahogy kell. Gipsy Kings, „Roots", „Tampa" és „Petite Noya". A Tampát nagyon szeretem, a gitárok nem hazudnak, pőrére vetkőztetik a rendszert, a kábelekkel együtt. Arra voltam kíváncsi, hogy hogy viselkedik fent, a magasban a Nordost. A felbontása most is jó, de szárazabb mint kellene, ellenben kellően dinamikus, érezni az előadást. Az album utolsó száma a Petite Noya, élő felvétel. Sok hangszert használnak a zenészek, pörgős, ritmusos a zene. A Nordost állja is a sarat, itt és most jól veszi az akadályt, nyoma sincs a kezdeti esetlenségének. Dire Straits, „Alchemy". A bejáratás során a dinamikai csúcsok feljavultak, a sovány hangzás kikerekedett, a fátyolos magas-tartomány kitisztult. A teret jól prezentálta, a középtartományával pedig már a teszt elején sem volt gond. Ezt az albumot legalább négyszer végighallgattam, pontos képet és egyben megerősítést kapva a bejáratás nordosti fontosságáról. Következzék egy kis dzsessz muzsika, „Louis Armstrong and Duke Ellington: The Great Summit", arról is a kedvencem, a „Duke's Place". Finom cinekkel indul a muzsika, hozzá társul Ellington kitűnő zongorajátéka. Armstrong hangja azonban nem elég karcos, füstös. Inkább csak kötelességből énekel, de a trombitája odateszi magát, abban hiba nincs.
Milyen kábel hát a Nordost Blue Heaven USB? Engem kicsit egy diétára fogott szakácsra emlékeztet, akinek nincs kedve ízesen főzni. Mindenből tesz ugyan az ételbe, de csak egy kicsit, talán azt remélve, hogy így sokaknak ízleni fog a főztje és nem riaszt el senkit. De tudom, hogy szíve szerint tenne ő mindenből többet is... Renoméja okán sejthető, hogy tud a Nordost ennél jobb kábelt is készíteni, de tekintve hogy jelenleg csak ebből az egy USB kábelből áll a pécés portfóliója, erre most nem tudok ötöst adni. Biztos vagyok benne, hogy az amerikaiak már dolgoznak egy olyan USB kábelen, esetleg kábelcsaládon, amely ennél jobban fog sikerülni. Ár/érték arányban legalább is. Én drukkolok nekik!
Specifikációk:
Vezető: 2x ezüst-borítású 99.9999 százalékos tisztaságú oxigénmentes réz, 2x20AWG 19 rézvezető az USB feszültség továbbítására
Flourinated Ethylene Propylene (FEP) szigetelés
Aranyozott csatlakozók
Forgalmazó: Inter Audio
