Lenyűgöző, milyen eredményesen tette súlyosan okostelefon-függővé az emberiséget a mobilkommunikációs iparág, még azt is elérte, hogy otthonunkban – ahol a telefonáláson kívül bármilyen célra jóval alkalmasabb eszköz is rendelkezésre áll(hatna) – is mindenhez a mobilunkat kapjuk elő, vagy inkább le sem tesszük a kezünkből. Amikor már a lámpát is érintőképernyőről kapcsolhatjuk fel esténként, tényleg nevetségesen maradi dolog lenne hagyományos módon zenét hallgatni, kár, hogy a vélt kényelem mellől elmarad az élvezhető hangminőség. Vagy mégsem?
Kanada legjelentősebb hangsugárzó gyártója, a Paradigm a kényelmi és minőségi igényeket egyaránt komolyan véve prémium színvonalúnak ígért vezeték nélküli audio készülékcsaláddal állt elő nemrégiben. Ebből már sejthető, hogy a Premium Wireless sorozatot nem pár kivagyi Bluetooth hangszóróból dobta össze, a rugalmasan bővíthető, variálható rendszer egyszerre kecsegtet kellemes mobil és asztali számítógépes felhasználói felülettel, többhelyiséges (újmagyarul multiroom) alkalmazásmóddal és magas hanghűséggel. A pillanatnyilag négytagú szériából a PW 800 nevezetű asztali hangsugárzót kiválasztva kóstolunk most bele, hogy is néz ki mindez a gyakorlatban.
Kompakt kialakítású, biztató súlyú készülék kerül elő a dobozból, kicsit olyan, mint egy magas építésű centersugárzó, meglehetősen széles, de viszonylag kis mélységű, és mivel magából hangot kiadó felület csak elöl van rajta, ha nincs számára alkalmasabb hely, akár egy polcon is elfér. Egyedül a jobb oldalát kell szabadon hagyni, itt vannak a kezelőszervei: ki-bekapcsoló, hangerő +-, némítás és bemenetválasztás nyomógombok sorakoznak egymás alatt. Hátulján a tápaljzaton kívül másra nemigen lesz szükségünk, a Wi-Fi kiváltja az Ethernet aljzatot, feltéve, ha nem akarunk a 24bit/192kHz-es felvételeket hallgatni, mert az csak vezetékes hálózati kapcsolattal fog menni. Az USB csatlakozók kizárólag szervizelésre valók, mondjuk a mini jack bemenet jól jöhet pl. a tévékbe szerelt gyatra hangosítás kiváltására, a mélysugárzó kimenet viszont teljességgel felesleges, lejjebb majd kiderül, miért. Belsejében a testvérmárkától átvett Anthem D osztályú erősítő szolgálja ki a klasszikus kétutas, sztereó hangszórórendszert. A 25 mm-es, ferro-fluiddal hűtött-csillapított, selyemfényűre eloxált alumínium (S-PAL) dóm csipogópárt és a hasonlóan alumínium membrános, 125 mm átmérőjű, 25 mm-es hangtekerccsel szerelt mélyközép-sugárzókat negyedrendű digitális keresztváltó választja el egymástól 3,5 kHz-nél. Ha már Anthem, akkor hozzá köthető az a szolgáltatás is, amely végképp kiemeli a vetélytársak közül a Paradigm PW sorozatát: a konszerntárstól kölcsönzött hangkorrekciós eljárás (ARC) a házimozi erősítőkhöz hasonlóan mikrofonos méréseken alapuló digitális jelfeldolgozással igazítja a hangzást a szoba akusztikus viszonyaihoz. Apró szépséghiba, hogy itt külső erőforrást, jelesül egy Win 7 vagy 8 oprendszeres PC-t is igényel a folyamat, erre kell telepíteni a gyártó oldaláról letöltött szoftvert, amely levezényli a műveletet.
Na de még nem szóltunk róla, hogyan is jut el a tartalom a hangsugárzóhoz. Itt már jóval készségesebb a Paradigm, jobban mondva a Paradigm és a DTS. Jobbnak látták ugyanis, ha hangsugárzó gyártóként arra koncentrálnak, amihez igazán értenek, szoftveres partnerként pedig a DTS-re, annak is a Play-Fi alkalmazására esett a választás. Az Androidra, iOS-re és Windows-os PC-re is díjtalanul rendezésre álló applikáció fogja össze és kezeli a hálózatunkra csatlakozott Play-Fi kompatibilis eszközöket, adja a kezünkbe és küldi el audio streamként a kiválasztott hangdoboznak a zenei tartalmat a LAN-on, akár többet egyszerre, tetszőleges irányba. Ez a zenei tartalom lehet magán a Play-Fi appot futtató készüléken vagy bárhol a hálózaton tárolt, médiaszerver által megosztott zene, podcast, internet rádióként elérhető audio stream, valamint számos népszerű zeneszolgáltató (Spotify, Deezer, stb) műsora. Jegyezzük meg, hogy nincs az audio formátumra vonatkozó különösebb megkötés, de vegyük észre azt is, hogy mondjuk videómegosztókon, sima webes felületen közzétett hanganyaghoz sincs online Play-Fi hozzáférésünk.
Érdemes pár méltató mondatban kiemelni a kivitelezést is, mert bár így feketében amolyan rejtőzködő fajta a fehérben is kapható PW 800, az elöl-hátul finoman domborodó (minden bizonnyal ABS) műanyag házon jólesően fut végig a tekintet, a teljesen sík, magasfényű, sötét famintázatú felső lap olyan asztalként nyújtózkodik, amire eszünkbe sem jutna bármi is letenni. Az alul bútorkímélő gumiborítással ellátott, matt felületű, alumíniumnak tűnő lábazat hűvös tapintása győz meg róla, hogy ami fémnek látszik, az itt valóban fém. Szemből csak a perforált rácsra helyezett diszkrét márkajelzésen akadhat meg egy pillanatra a szem, sehol egy tolakodó részlet, felesleges lámpa, valahogy így mutat egy ízléssel létrehozott használati tárgy.
♫
Korábbi rossz tapasztalataimból kiindulva mindenféle elhúzódó beüzemelési bonyodalomra számítottam, de kár volt aggódni, minden a leírtak szerint ment, mint a karikacsapás: a Play áruházból a szokásos módon telepített Play-Fi alkalmazás magyarul ugyan nem tud, de pillanatok alatt találja meg társát a hálózaton. Még hivatkozási nevet kell adni a hangszórónak, hiszen több ilyenünk is lehet a lakásban szétszórva, és már indulhat is a zene.
Mivel ezidáig sikerült szerencsésen megúsznom, hogy aktív okostelefon-felhasználóvá váljak, nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb a mobilapplikáció minősítésére, mindenesetre nem nagy ördöngösség a kezelése, mégis el tudnék képzelni intuitívabb felületet, előfordulnak kényelmetlenségek, nem túl logikusnak tűnő szituációk, amiket majd szépen megszokunk. Viszont érthetetlen és kimondottan frusztráló, hogy nem lehet mozogni az éppen lejátszott zeneszámon belül, kikérem magamnak, hogy csak az elejétől kezdhetek hallgatni bármit, de főképp a kedvenc podcastjaim! Belegondolni sem merek, mi szaladna ki a számon, ha véletlen valahol az adás vége felé bármi miatt megszakadna a lejátszás, és kezdhetném újra... Remélhetőleg a következő szoftverfrissítéssel kiköszörülik majd a csorbát.
Először úgy voltam vele, nincs értelme klasszikus zenével kínozni a hangdobozt, de úgy látszik, kedvenc hegedűversenyem már magától indul el elsőként bármilyen eszközön. És jött vele a vaskos meglepetés: egészen váratlanul telt, természetes hangvételre képes a PW 800 a rendszert próbáló hanganyaggal, tisztán, világosan, egységben szólaltatja meg a nagyzenekart. Valódi sztereóról persze nem beszélhetünk, térbeliségből csak morzsákat kapunk, eleinte furcsa egy pontból hallani a máskor kiterjedt hangszínpadon játszódó zenei történéseket. Afféle zseb-Bocelli énekli az operaslágereket, és ahogy az ő hangja csenevészebb a megszokottnál, úgy a hangszerektől sem várhatunk teljes méretű jelenlétet, ha valamihez hasonlítani akarnánk a hangzást, talán egy jól sikerült szub-szat rendszer ugorna be, amitől, igaz ami igaz, markánsabb térhatást kapnánk, ezt viszont a Paradigm bele tudta műteni egyetlen, könnyen elhelyezhető készülékházba. Bár a középtartományban megszólalók így nem kaphatnak elegendő alsó támaszt, a basszusok előtt le a kalappal, hatásosan súlyozzák a hangot, a mélyebb hangfekvésű hangszerek elképesztő energiákat mozgatnak meg.
Ha már így belemelegedtünk, és mert a Play-Fi kimondottan támogatja a HD audiót, hiba lenne kihagyni a hangpróbát a 24/96-os flac gyűjteménnyel. Nagyon nagy hiba, mint kiderül: zavarba ejtően más kategória, ahogy szól, a törpenövésű tenor után Rebecca Pidgeon valóságos óriás, kiteljesedett hangon énekel, a belépő nagybőgő sem szakad el tőle vészesen, bár játéka tagadhatatlanul forszírozott, kicsit eltúlzott a mélysugárzók aktivitása. De a kíséret többi szereplője is összehasonlíthatatlanul valósabb, mint ami a CD ripről szólt az imént, sőt a megszólalás is sokkal kiterjedtebb, egész jól betölti a teret, még némi térhatást is képes kelteni. Valódi dinamikával bír a muzsika, markáns hangnyomásváltozással jár, ahogy Livingston Taylor felemeli a hangját, vagy közvetlen közelről belefütyörész a mikrofonba. Mégis visszazökkenünk a valóságba egy videómegosztóról lehúzott PASO-szám gyatra MP3 hangsávjával, ami persze sokkal-sokkal laposabb a nagy felbontású felvételnél, de a flac-ba mentett CD-hez képest egyáltalán nem lelombozó, még az énekhang is jól élvezhető. Kezd úgy tűnni, mintha kissé válogatós lenne a PW 800, a friss Vad Fruttik albumot például (sajnos) egyértelműen nem szereti, hiába a hangerő és a nyomaték, ha részletszegényen és fedetten szól a végeredmény. Az elmaradhatatlan Stinget meg kimondottan bírja, valószerűtlenül testes a Hounds of Winter, szokásosan bőkezű a basszus, csakhogy most nem lóg ki lólábként a kivezérlése, miközben a közepek is méretesek és barátságosak, a magassáv viszont alulteljesít, mosottak, fémes pengésre képtelenek a cinek. De csak átmenetileg, mert a Deep Purple előhozza a rejtett tartalékokat, ekkora csengés-bongásra idáig még nem volt példa, masszív torka van az énekesnek, szép az akusztikus gitár, izmosan hasít az orgona, szinte megbocsátja az ember az előbbi botlást.
Kicsit eltúlzott önbizalomnak vélhetnénk, hogy közepes és nagyobb alapterületű szobába ajánlja a Paradigm a PW 800-at, de a tapasztalat igazolja az ígéretet, a nettó hangerő és a muzsika jelenléte, hangzásvilága is bőségesen elegendő a mindennapi betevő háttérzene biztosításához. A hardverbe nem lehet belekötni, a szoftveres anomáliák kipofozása csak fejlesztői szándék kérdése, így jól belegondolva a készülék egyetlen komoly hátránya a húzós ár. Ami még annál is jobban belegondolva akár emészthetővé is válhat, hiszen szép számmal vannak, akik alig várják, hogy egy-egy menő mobilmárka aktuális csúcsmodelljéért letehessenek bő 200 ezer Ft-ot, hát miért épp a hozzá illő, ráadásul messze-messze időtállóbb kiegészítőre sajnálnák a pénzt?
Paradigm PW 800
Teljesítmény: 230 W RMS
Frekvencia-átvitel: 44 Hz – 20 kHz
Méretek: 508×178×140 mm
Tömeg: 6,3 kg
Ár: 297.000 Ft
Forgalmazó: Limar Audio
Tel: 1/329-2980
www.limar.hu
