Úgy tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Primare készülékek beltartalmának szorgos fejlesztése mellett végre a külsõ megjelenés is némi fazonigazításon essen át. Az új, Titan néven futó sorozatban ráadásul egy olyan komponens is megjelent, amely talán megkülönböztetett figyelemre tarthat számot a márka rajongói részérõl.
Már régóta szerepelt a svédek terveiben egy vérbeli univerzális lejátszó megépítése, ám az új típusok bevezetésében kellõ megfontoltságot tanúsító cég csak most látta elérkezettnek az idõt, hogy ezen a területen is valami maradandót alkosson. A CD/SACD/DVD-A/DVD-V/VCD/MP3 lejátszóként használható DVD30 az új külsõvel is tipikus Primare, úgy rajzolták meg a készülék arcát, hogy a teljesen friss stílus ellenére is nyilvánvaló maradjon származása. A mûgonddal megmunkált natúr fémfelület látványosságával érvényesülõ vastag elõlap közepébe egy hatalmas ablakot vágva alakították ki a szimmetrikus felhasználói felületet. A korábbi megoldásokkal szemben vékony, a front síkjába simuló lemezfiók kinyitás után pár másodperc elteltével kérés nélkül is bezáródik, így sokszor a lemezcserét is meghiúsítva óvja a portól a belvilágot. Zöld színben fénylenek az apró fémgombok funkciójelzései és maga a kijelzõ is (amely lejátszás közben sajnos nem mutatja a lemez típusát), háromféle fényerõ választható, de teljesen ki is kapcsolható a diszkrét világítás. Hátlapját elborítják az aljzatok, két készlet komponens videó kimenetet is találunk köztük, de a szimmetrikus analóg és az AES/EBU digitális audio kimenet sem hiányzik a sorból, ellentétben a digitális videó interfésszel, amelynek még nem jött el az ideje a Primare-nál.
Úgyszintén a felismerhetõséget erõsíti a hagyományokhoz hû dobozkonstrukció; az elõlapot továbbra is egy vaskos távtartó "nyak" közbeiktatásával illesztik a három lábán biztosan nyugvó kasztnira, amely feltûnõen vastag lemezruhát kapott, nem sok gyártó készíti ehhez hasonló páncélborítással az elektronikáit. A mûszaki részletekrõl annyit lehet tudni, hogy a progresszív jelet is szolgáltató videó szekcióban 6 MHz sávszélességet biztosító, 108MHz/12bit-es DA konverter üzemel, míg a teljesen szimmetrikus audio fokozat hasonló célokra 3 db kétcsatornás, 192kHz/24bit-es DAC-ot használ. (A high-end elektronikáknál az energiafogyasztás általában teljesen mellékes tényezõ, de még így is feltûnõen nagy a mûszaki adatok között megadott 14 W készenléti teljesítményfelvétel.) Egyszerû grafikájú OSD menüjét érdemes a Setup Navigator mellõzésével alaposan átböngészni, így felfedezhetjük, hogy pl. a kép 16-féle paraméterén lehet állítani, majd a módosításokat a 3 felhasználói memóriablokk valamelyikébe elmenteni, ha esetleg a 3 különbözõ típusú megjelenítõre szabott gyári beállítás egyike sem válna be. Egyetlen, ám annál súlyosabb tervezési melléfogás, hogy az SACD lejátszási mód egyedül csak itt, a képernyõmenüben határozható meg, egy audio célra is szánt lejátszónak talán mégsem kellene ennyire OSD-centrikusnak lenni.
CD játszóként munkára fogva multi-lejátszótól ritkán hallhatóan összefogott, megnyugtatóan precíz, nyílt szólamokkal mutatkozik be a DVD30. Hiteles hangszínpadot épít fel elõttünk, a tartalmas sztereóképet gyors, élénk hangszerek töltik meg, amelyektõl távol áll a finomkodó, romantikus ellágyulás. A ritmusszekció kiváló, igencsak aktív dobok diktálják a tempót, a basszus már-már keményen határozott, ami egyáltalán nem baj, a középtartomány viszont lehetne valamivel diszkrétebb, kevésbé erõteljes. A gyorsaság mellett is megtartott nagyfokú rendezettség miatt picit hûvös a hangulat, hideg téli estékre lélekmelegítõnek akad nála ideálisabb választás is. SACD-vel, DVD-A-val az idáig is nagyon összetett színpadkép még fókuszáltabbá válik, szinte már túlontúl aprólékos a felbontás, igen technikás, abszolút definiált a hangzás. A mélytartomány megformálása felülmúlhatatlannak tûnõen pontos, a legmélyebbrõl is hihetetlen erõvel és sebességgel indulnak a basszusfutamok, az agilitás azonban sosem vált át durvaságba. Kézzelfogható, pazar módon részletezett a hangszeres játék, egyedül az atmoszférateremtés nem az igazi, inkább egy jól felszerelt stúdióban érzi magát az ember, mint otthonos klubban.
Ha zenén nem is, mozizás közben kapóra jön az energikus középtartomány, párját ritkítja a rendkívül markánsan formált beszédhang, az angol szinkron most olyan jól érthetõ, mintha egy intenzív nyelvtanfolyamon lenne éppen túl az ember. Ezúttal a hangulatokat is sikerül hûen közvetíteni, a határozott jelenlétérzetet magával ragadóan mozgalmas, minden irányban kiterjedt surround hangmezõ teljesíti ki.
A nagystílû hangzásra a képminõség pedig még rá is licitál; sok remek DVD lejátszó megfordult már szerkesztõségünkben, mégis régen volt részünk ennyire élõ, kicsattanóan egészséges látványban, amely fantasztikusan élénk, természetesen telt színekkel kápráztat el, miközben a legapróbb részletekig tökéletes a felbontás. Nagyszerûek a tájképek, az elképesztõ színdinamika hatalmas ablakká varázsolja a vásznat, igen ritka, hogy ennyire valószerû, a hanggal teljesen egyenértékû vizuális illúziót képes kelteni egy készülék.
Érdemes volt jó alaposan elõkészíteni a DVD30 érkezését, ritka jól sikerült, nagyon határozott, egyéni karakterû "mindenjátszót" épített a Primare, akár még egy olyan nevet is megérdemelt volna, amely a DVD helyett inkább a sokoldalúságára utal.
