Helyszín: Opus Jazz Club – Budapest
Időpont: 2016. január 23.
Többen feltették az utóbbi években azt a filozofikus kérdést, hogy mi az, amit az örmény származású muzsikus, David Yengibarian játszik, világzene vagy (etno) jazz? Minden bizonnyal mind a két verzió mellett számos érvet felsorolhatnánk, de az Opus Jazz Club közönsége szombaton nem a választ keresve töltötte meg a házat. Szórakozni jöttek és egy igazán tartalmas műsorral gazdagodva távozhattak.
Az örmény muzsikus a ’90-es évek közepétől aktív szereplője a hazai zenei életnek. A zenei tanulmányait is itt folytatta, valamint számos forró hangulatú koncerttel írta be nevét a „pesti éjszakába”. Az elmúlt évek alatt számos átalakuláson keresztülment saját zenekarát 1999-ben alakította. Az aktuális felállás szerint Yengibarian tangóharmonikán játszik, Bata István basszusgitározik és Babics Márk dobol. A mostani koncert mondhatni az örmény muzsikus nagy visszatérése is volt, hiszen közel egy évvel ezelőtt adta magyarországi búcsúkoncertjét, mivel 18 év után úgy döntött, hogy hazaköltözik Jerevánba. Most – a rajongói nagy örömére – visszatért, így semmi meglepő nincs abban, hogy már napokkal a koncert előtt minden jegy elkelt.
Bizonyos szempontból párhuzamot lehet vonni kiváló muzsikusunk, Dresch Mihály és Yengibarian zenei gondolkodása között, ugyanis mind a kettőjük zenéje hazájuk népi dallamaiból táplálkozik, amelyet jazz és kortárs zenei elemekkel ötvöznek.
A koncert első és második „félidejében” is koncentrált, finom, bensőséges, átszellemült játék jellemezte Yengibarian színpadi ténykedését. Az örmény muzsikus a kompozícióival akaratlanul is egy képzeletbeli utazásra csábította a hallgatóságot. A célállomás természetesen az ő szülőföldje volt. A harmonikás remek két muzsikust választott maga mellé, tökéletesen kiegészítették egymást. Amikor könnyedségre volt szükség akkor azt az oldalukat mutatták, de a „főnökükhöz” hasonlóan a virtuóz játék sem állt távol tőlük.
