Laia Genc-LiaisonTonique koncert

Helyszín: Opus Jazz Club, Budapest
Időpont: 2016.március 31.
A GoetheJazz a budapesti Goethe Intézet és a Budapest Music Center (BMC) közös sorozata, egyúttal ízig-vérig összeurópai projekt: az elmúlt két évben olyan művészek léptek fel Budapesten, mint Nils Wogram, Heinz Sauer, Michael Wollny vagy Rudi Mahall, többnyire magyar, francia és lengyel kollégáik kíséretében. A sorozat keretében március utolsó csütörtökjén Laia Genc volt az Opus Jazz Club vendége. A német dzsesszzongorista zenekarában, a LiaisonTonique-ben Markus Braun bőgőzött és Jens Düppe dobolt. Laia Genc életkora ellenére igen gazdag lemezes múlttal rendelkezik. Ezek egy részét a saját triójával készítette, a többit pedig más projektek keretében. A 2005-ben alapított zenekara, a LiaisonTonique már az első évben beköszönt a bemutatkozó albumával a Trilogien-nel. Ezt három évvel később a Strandgut követte. 2009-ben jelent meg a Polyfangastronosia, majd 2012-ben a Live in Australia & Beyond, amelyet egy év múlva a Talisman követett. A koncerten elhangzott információ szerint hamarosan a boltokban lesz a trió új albuma. A LiaisonTonique pesti műsorába a 2013-as album és a megjelenés előtt álló korong anyagából válogatott kompozíciókat. A zenekar dallamvilága elmélyült, álomszerű atmoszférát teremtett az Opusba. Az álomszerűség ellenére mégis valósnak tűnt az összkép, hiszen ott lehettünk és együtt élhettük át mindazt, amit a LiaisonTonique adni tudott. Ha, definiálni szeretnénk a trió által képviselt zenei világot, akkor azt mondhatjuk, hogy egy mai modern, lírai zongoratrió hangzása keveredik benne impulzív groove-okkal és szabadon improvizált részekkel. A produkció könnyed, álomszerűsége ellenére senki ne gondoljon arra, hogy egy álmosító zenefolyamról volt szó, a szépen kimunkált kompozíciók – amelyeknek döntően Laia Genc a szerzője – teli voltak finom energiákkal. A repertoárban szereplő számok simulékonyan, áramlásszerűen kapcsolódnak egymáshoz harmóniát teremtve. Hallhattunk dinamikus és lassú számokat egyaránt, amelyeknek a közös vonása az volt, hogy kifejezetten igényelték a belső figyelmet. Aki megadta a kompozícióknak az őket megillető figyelmet, az önmaga is a LiaisonTonique által generált áramlás részesévé válhatott.