The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Pioneer XW-NASS5

Ha mi fejlődő országként ki is maradtunk belőle, a világ civilizáltabb fele nagyjából túl van az iPod-őrület csúcsán, amely csak úgy mellesleg külön iparágat teremtett, se szeri, se száma a kizárólag e lejátszókhoz tervezett kiegészítőknek. Hihetnénk, hogy aki akart, már megszólalt ebben a témakörben, a Pioneer mégis csak mostanában jelentkezett komoly kompakt iPod-dokkoló hangrendszerrel, de mentségére szóljon, korántsem hétköznapi darabbal rukkolt elő, ami joggal követel helyet magának a mi oldalainkon is.

Valójában nem is egyetlen modellről, hanem készülékpárról van szó, talán mondanunk sem kell, a NAS3-NAS5 duóból ez utóbbi a felnőttebb típus. Méretben nem különböznek, a NAS5 is inkább mini kiterjedésű szerkezet, olyan, mint egy kisebb centersugárzó, de az igényesebb fajtából, a szimmetrikus műanyagkabinet alsó és felső héja töretlen ívben hajolva találkozik hátul, egyetlen hegyes szeglet sem éktelenkedik sehol, sík felszínt is csak elöl találunk rajta. Ezt a már önmagában is merev, vibrációknak ellenálló struktúrát dupla, tömített fallal, precíz illesztésekkel, rögzítő csavarokkal tovább stabilizálták, hogy semmilyen rezonancia se rombolhassa a hangminőséget. A felületkezelés látványos, metálfényű lakk, és még a színválaszték (fekete, fehér, ezüst és piros) is egészen változatos. Az oldalfalba átforduló előlapot teljes egészében hangszóróvédő selyem borítja, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, rács és mögötte hangszórók csak szemben vannak. Konkrétan egy 5 centis középsugárzó és egy ismeretlen méretű csipogó alkotta, csatornánként 15 W-tal erősített kétutas rendszerből találunk itt egy nyilván csak névleg sztereó összeállítást, amit – ezért a nagy hasmagasságot adó, fogantyúszerű lábazat – reflexnyílásával együtt lefele néző 10 centis mélysugárzó és annak 30 W-os digitális erősítője tesz teljessé. Elöl még egy 5 karakteres, mondjuk úgy, retró kijelző vöröslik át a textilen, ami valahogy nem jön össze a modern körítéssel, a szöveges üzeneteket persze csak a maga ügyefogyott módján képes kirakni a szegmensekből, és elülteti a később be is igazolódó szörnyű gyanút: képesek voltak a derék tokióiak RDS nélküli rádiót szerelni a NAS5-be. A tetőlapon a néhány nagyon alapvető kezelőszerv társaságában – a rádió programváltó annak rendje-módja szerint lemaradt – egy elegáns csapóajtó nyílik iPodunk számára, ahová az Apple 2006. szeptember után kiadott lejátszói csatlakoztathatók, de csak ha külön beszereztük a szükséges adaptert. A lejátszók közé kell érteni az iPhone-t is, nem elhallgatva az apró szépséghibát, hogy csak Airplane üzemmódba kapcsolva fog megszólalni, tehát a hívásfogadást ilyenkor szépen el is felejthetjük.

choose-xw-nas5Szóljunk inkább arról a „kis” apróságról, ami leginkább megkülönbözteti a NAS5-öt a hasonszőrű dokkolók tömegétől: ő nem a lejátszó analóg hangkimenetét csapolja meg, hanem tisztán digitális forrásként használja (és természetesen közben tölti is) az iPodot, vagyis saját elektronikájával váltja ki a mobil eszköz kényszerű kompromisszumokkal terhelt DA konverzióját, erősítését, aminek előnyeit talán nem szükséges külön taglalni. Kapunk néhány hasznos szolgáltatást, pl. a veszteséges tömörítés kárenyhítésére kifejlesztett speciális digitális hangkezelést, természetesen hangszínszabályzást, elalváskapcsolót, és ide sorolnánk az ébresztőórát is, ha képes lenne túlélni egy rövidebb áramszünetet. Van még a tarsolyban pár véleményes értékű hangeffekt, és olyan, nyilvánvalóan értelmetlen funkció, amivel a készülék flash ROM-jában rögzített környezeti hangokat (utcazajt, tengerzúgást, erdei neszeket, stb.) lehet a zenéhez keverni.
A hátoldali csatlakozók között találunk kompozit és komponens videó kimenetet az iPodos tartalmak nézegetéséhez, egy mini jack analóg hangbemenetet, koax antennaaljzatot, de mindenekelőtt a NAS5 legizgalmasabb extráját, a Bluetooth adapter terminálját, amivel bármilyen szabványos BT eszközt vezeték nélküli zenetárrá változtathatunk, legyen az telefon, PDA vagy notebook. Mégis korai az öröm, mivel maga az adapter sajnos nem fért bele a tekintélyes vételárba, így további 25 ezer Ft-ot kell annak leszurkolnia, aki szabadulni kíván a kötelékektől. Jelen esetben ez mégis a kisebbik baj, a nagyobb gond, hogy az AS-BT100 adapter a tesztellátmányból is kimaradt, így kipróbálni sem volt alkalmunk, milyen hangminőségre számíthatunk a rádiós kapcsolattól. Vigasztalódnánk a hitelkártya-méretű, annál alig vastagabb, fóliagombos távvezérlővel, de a szürke háttérbe helyezett apró feliratok nehezen kivehetők, közben azért pontosan kell vele célozni, és az iPodon is csak a számléptetést kezeli, erre bizony már csak a hangminőség szolgálhat mentségül.

Hangminőség
Klasszikus zenével nem lenne sok értelme egy efféle szerkezetet kínozni, a célcsoport sem nagyon vetemedik ilyesmire, úgyhogy ez a próbatétel ezúttal kimarad a programból, de az akusztikus jazz sem utolsó „célszerszám” a gyengeségek leleplezésére. A ki-bekapcsolást diszkrét harangozással jelző NAS5-nél azonban meglepetésre hiába spekulálunk a hibázásra, a váratlanul kellemes, egészen természetes, puha hangzás bizony megérinti az embert, elűzi a hibakereső kedvet. Kellően élénk a játék és tiszta is, zavaró mellékzöngéktől mentes a középtartomány, bársonyosan simogató a vibrafon, hasonlóképpen a zongora, és a szaxofon jelenlétével, kifejezőerejével sincs okunk elégedetlenkedni, igazából olyan szinten igényes a megszólás, hogy komolyan hiányzik belőle az érzékelhető térhatás. Viszont aki él-hal a sziporkázó magas hangokért, az nem feltétlenül találja meg a számítását, a felső sáv inkább diszkrétnek mondható, csak a lendületesebb ütősszólók alatt jön meg komolyabban a hangja, de a sávszél ilyenkor sem ostromolja az egeket, egyébként pedig szépen belesimul a hangképbe, akár a szélessávú hangsugárzóknál. Az alvégen már más a helyzet, hamar kiderül, hogy a készülék egyik nagy tudománya a basszuskeltés, a hivatásos aktív szuboknál bevált lefelé „tüzelés” miniatürizált méretben is megteszi a magáét. Persze itt nem arra való, hogy ablaküveget remegtessen, bőven elég viszont a tisztességes mélyekhez, igencsak hatásosan dorombol a nagybőgő, az alaphanghoz illően puhán, de egyáltalán nem puhányan lépdel. Abban is nagy a rendszer, hogy nem csak vele szemben letelepedve mutatja meg tudását, nagyon szépen teríti a hangot, nyugodtan tehetünk-vehetünk körülötte, egyedül a magasakból veszíthetünk valamennyit. Ha stílust is váltunk, a hangvétel megmarad, popzenén is nagyon barátságos a légkör, hitelesebb, mint amire számítani mernénk, de azért kristályosabb magasakkal még letisztultabb lehetne. A hangerő pont elég a komfortos zenehallgatáshoz, maximumra hangosítva sem jelentős a torzítás, nem akar szétrobbanni az energiától, inkább alaposan megszórja stabil, kellemes, megnyugtatóan sima zenéjével a levegőt. Ne várjuk azt se, hogy majd keményebb műsortól biztos összeomlik a tartás, szépen megszelídül a szilaj Deep Purple, látszik, hogy nem akar megszakadni a NAS5 a zúzásban, nyugalomra inti a máskor hasító gitárszólót az énekkel együtt. A végére hagyott titkos fegyver most is remekül beválik, ha semmi sem tudja felrázni a magastartományt, a Tubular Bells akkor is megteszi, már csak egyvalamit kívánhatnánk a valóban kifogástalan elégedettséghez: egy leheletnyi sztereó hatást, legalább mutatóba, de ilyesmit még ez a remekmű sem képes kicsalni a rendszerből. Nem hiszem, hogy érdemes a Soundscape funkcióra sok szót pazarolni, eleve értelmetlen dolog bármilyen háttérzörejt a zenéhez keverni, még high-end minőségben is, úgyhogy tekintsük a „szolgáltatást” egyfajta érdekes kísérletnek, amit a hangeffektekkel együtt egyetlen alkalommal fogunk kipróbálni, a készülékben nélkülük is éppen elég örömét leli a hallgató.

Ajánlás
Kezdjük a nehezével az ajánlást: az XW-NAS5 bizony drága holmi, nem is kicsit, és a megcsillantott, de szériában fájón hiányzó extrával, a Bluetooth adapterrel még erre az árra is rá lehet tenni egy jókora lapáttal. Már csak ezért sem lehet a pragmatikus gondolkodású zeneszeretők készüléke, de amúgy sem az ilyen gépezetek között kutakodik, akit kizárólag az egységnyi összegből kihozható legjobb hangminőség érdekel. Az iPod, iPhone tulajdonosok tábora egészen más, amint azt már megmutatták, ők igenis hajlandók bőkezűen áldozni a dizájnra, az anyagminőségre és persze az élvonalbeli technikára. Innen nézve pedig birtoklási vágyat gerjesztő ajánlat a Pioneer újdonsága, amely az őt életre hívó lejátszókhoz hasonlóan nem makulátlanul tökéletes ugyan, de közel van hozzá. Kár volt a rádióból kihagyni az RDS-t, futhatta volna komolyabb kijelzőre és teljesebb iPod-vezérlésre, a kivitel azonban luxusminőségű, a forma barátságos, de a legjobb mégis a valószínűtlenül kiteljesedett, magabiztos, barátságos hangzás, a fene se gondolta volna, hogy egy ilyen kis törpe is mennyire kellemes partner lehet a zenehallgatásban.