The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

JBL On Call 5310

Csaknem egy évtizedes mobiltelefon-használat után is azt szoktam mondani – annak ellenére, hogy imádom a kütyüket – hogy nem kell a vakítás, csak lehessen rajta beszélni és kész, nekem ugyan ne hozza már ágyba a reggelit. Ezt éppenséggel nem teszi, de a Nokia 5310 XpressMusic egy igazán sokoldalú, esztétikus darab. Na de hogy kerül õ ide? A JBL On Call kapcsán, melynek szoros ölelésében egy igazi multimédiás központtá alakítható.

A JBL On Call tulajdonképpen a telefon dokkolója és kihangosítója, melyben - a korábbi multimédiás szettekbõl már ismert - 2 db 25 mm-es, alumínium dóm membrános, neodímium mágnesû, szélessávú Odyssey hangsugárzó kapott helyet, és ezek 2×3 Wattos zenei teljesítményre teszik képessé a mindössze 60 dekás készüléket. Az alján és tetején legömbölyített elõlap szinte teljesen szimmetrikus, a hangsugárzókat fedõ apró lyukacsos, szürke fémrács alulról és oldalról keretezi a telefon „ágyát”, melybe az tökéletesen passzol.

Baloldalon az akkumulátortöltõ csatlakozója illeszkedik a mobilba, felülrõl pedig egy teljesen közönséges 3,5 mm-es jack ellendarabra csúsztathatjuk rá a telefon fejhallgatóaljzatát. (Végre nem valami speciális, minden más gyártó összes fejhallgatójával inkompatibilis megoldást látunk, amihez csak saját típusú, természetesen méregdrága fülest lehet hozzátoldani…

Ez mindenképpen egy hatalmas piros pont!) A töltõcsatlakozó alatt találjuk a ki-bekapcsoló gombot, egy apró zöld leddel, míg a másik oldalon vannak a hangerõszabályzó gombok, melyek igazából mechanikusan továbbítják akaratunkat a mindössze 9,9 mm vastagságú telefon jobb élén, felül található érzékelõkhöz. Az On Call hátulja izgalmasan alakul, hiszen az egyetlen audio csatlakozó (3,5 mm-es jack aljzat) ki és bemenet is egyben. Ha tehát fülest, vagy nagyobb rendszert tennénk rá, akkor sem kell kivenni a telefont, illetve ha nem az 5310-esrõl zenélnénk, ez is megoldható. A hátlap felsõ részének közepén egy szerénynek semmiképpen sem nevezhetõ, ovális alakú reflexnyílás mosolyogtathat meg egyeseket, de ha rátérünk majd a hangra, a mosoly bizony ráfagyhat a kétkedõk arcára… Õt követi az áramellátás adapterének aljzata, alattuk pedig egy 2×2-es elosztású fészek várja az AA típusú (sima ceruza) elemeket, melyekrõl akár 6 órán át is üzemelhet, tehát az On Call nem csak kompakt, hanem hordozható is. A hátlap közepébõl kihajtható apró, gumiborítású támasz segítségével nagyjából 45 fokos dõlésszögbe hozhatjuk aprócska rendszerünket. (A hátlap élei egyébként több helyütt ugyancsak gumiborítást kaptak, ezért akár fektetett helyzetben is használhatjuk a gépet, a karcolódás, és az asztalról való véletlen lesöprés veszélye nélkül.) Minden ott van rajta, ahol kell, korrekt kivitel és innováció egyesül, és így lesz igazán pofás, sõt az (úgy gondolom elsõsorban tizen-, és huszonéves) célcsoport szóhasználatában zsír, avagy überfrankó.

Hangja - a Harman Multimedia korábbi termékeinek ismeretében már - nem okozott meglepetést, értelemszerûen nem audiofil mércével mérten, de komoly, és zenei a megszólalás, ez pedig nem kis fegyvertény egy ekkora dobozkától, ha pedig még a tömörítést is figyelembe vesszük, akkor végképp minden tisztelet az övé. (Érdekesség azonban, hogy bekapcsolt állapotban egy picike súgás jelentkezik, mely pár perc tétlenség után megszûnik, mikor a készülék energiatakarékos üzemmódra kapcsol, és a kis zöld led villogni kezd.) Tere a két hangsugárzó közeli elhelyezése miatt nem lehet túl széles, mégis levegõsen könnyed prezentációban hozza a szigorúbb, szögletesebb Depeche Mode-ot, de a lazán bizsergõ latin ritmusok is kellemesen lüktetnek. Ésszerû hangerõn nincs torzulás, azonban elég gyorsan túl lehet vezérel-ni, és ekkor csúnya recsegés-ropogásba torkollik a zenehallgatás. (Érzésem szerint a telefon 10 hangerõfokozata ebben az esetben nem mindig lesz elegendõ, szerencsésebb lett volna, ha finomabban gradált az erõsítés, a felsõ harmadot pedig lehagyják.) A reflexnyílás szorgalmasan, nagy kedvvel pofozza a levegõt, a magasak finoman csilingelnek, és a mélyek sem hajlott hátúak, ám katonásságról sincs szó. Gonosz módon egy jóval komolyabb szettre (H/K Soundsticks II) is rákötöttem a telefont; hangja ekkor azért érezhetõen bedugult, közepei ránehezültek a hangképre, azonban ne felejtsük el, hogy alapvetõen nem effajta megmérettetésre készítették, és hogy a JBL On Call-t nem véletlenül optimalizálták hozzá, computeres ekvalizációval. Nem lenne teljes az ismertetés, ha nem esne néhány szó a jelforrásról, a Nokia 5310-es kvalitásairól. A középkategóriás telefon egyebek mellett 2 megapixeles, fix fókuszú kamerával büszkélkedhet, lejátssza az mp3, mp4, aac, wma formátumokat, v2.0 A2DP szabványú bluetooth-on sztereó jeleket is átvisz, ugyancsak 2.0-ás verziószámú micro USB-n kommunikál pl. PC-vel, és beépített 30 MB-os memóriája mellett akár egy 4 gigás microSD kártyát is felügyel. Menürendszere tetszetõs, 240×320 pixeles, 31,5×41,5 mm-es, 16,7 millió színben pompázó kijelzõjének fényereje a megvilágítás erõsségétõl függõen változik. Az alig több mint 70 grammos készülék 860 mAh-ás, Li-Ion akkumulátora állítólag 18 órányi zenehallgatásra elegendõ szuflával rendelkezik, de ha valami perverziótól vezérelvén esetleg telefonálnánk is, akkor 300 órányi készenléttel illetve kb. 5-5,5 óra beszélgetési idõvel számolhatunk. (Egy bennfentes szerint azonban az utóbbi adatok csak akkor érvényesek, ha közel a torony, esetleg ott lakunk…) Beépített FM rádiójának antennája a füles vezetéke (lenne), ezért aztán az On Call-lal összepattintott állapotában nem tudtam kihasználni az egyébként RDS-es tuner képességeit. Ahogy már említést nyert, a dokkoló állomás kihangosítóként is mûködik, a telefon mikrofonja pedig olyan érzékeny, hogy átlagos beszédhangerõnél akár 2 méterre is eltávolodhatunk tõle, mert a vonal túlsó végén még így is érthetõ marad mondandónk.

Ajánlás
Szórakoztató, sokáig hallgatható hang, könnyû kezelhetõség, és praktikum jellemzi a JBL On Callt, amelybe nagyon könnyû beleszeretni, nem véletlen, hogy családom nõtagjait is azonnal lázba hozta, és jómagam is kénytelen voltam átgondolni a bevezetõben ecsetelt nézõpontomat. Az 5310-essel – melyre szerintem a Nokia elõdjét, egy fûrész-, és papírmalmot(!) 1865-ben megalapító Knut Fredrik Idestam is büszke lenne - remek párost alkotnak, jó rájuk pillantani, jó õket hallgatni, és jó (lehet) nézni, ahogy az ismerõsök, kollégák, ellenségek és barátok sárgulnak az irigységtõl.