Szinte fel sem tűnik, hogy milyen gyorsan telik az idő, ugyanis a zenebarátok körében méltán nagy népszerűségnek örvendő norvég audiophile kiadó a Kirkelig Kulturverksted (vagy, ahogy sokan ismerik, a KKV) az idén ünnepeli fennállásának a 40. évfordulóját. A kiadó tevékenysége sokban hasonlít a mi Fonó Budai Zeneházunkéhoz, filozófiájában azonosnak tekinthető. Amíg a Fonó célja a magyar tánc-, és népzene forrásainak hagyományőrzése és értékteremtése, addig a Kirkelig ugyanezt a norvég és a skandináv vonalon teszi.
Az elmúlt négy évtized során számos olyan különlegesség került a norvég kiadótól, amelyek a nagyobb lemezgyűjtemények máig megbecsült darabjainak számítanak. A Kirkelig-nek tehát van joga ünnepelni és ezt mivel mással is tehetnék, mint egy pompás kiadvánnyal. Az ünnep rangjához méltó CD-Box 40 Years Credibility címmel került a boltokba. A kiadvány nem a szokásos „best of” forgatókönyv szerint készült, vagyis a kiadó munkatársai nem csak egyszerűen kiválasztották az elmúlt évtizedek terméséből a legnépszerűbb tételeket. Hanem az alapítás óta eltelt időszakot 9 éves ciklusokra osztották és a repertoárba az adott időszakot a legjobban reprezentáló műveket válogatták, mégpedig korongonként tizenkettőt.
Az 1974 és az 1983 közötti időszakban a Kirkelig kiadványai döntően a belső „fogyasztásra” készültek. (Illetve a többi skandináv ország számított még felvevő piacnak.). Csak később vált világossá, hogy a világ minden táján van kereslet a lemezcég kiadványai iránt. Az első korongon olyan – idővel híressé vált – felvételeket találhatunk, mint pl. a Den norske Dalevisa (Erik Bye).
A második etapban (1984-1993) már olyan művészek is feltűnnek a kiadónál, akik az évek során sztárokká nőtték ki magukat és nálunk is sok rajongójuk van. Ilyen például Kari Bremnes is, aki a Det sandeste című dalával szerepel ezen a korongon. De, akár említhetnénk Agnes Buen Garnas-t is, aki a világ egyik legjobb szaxofonosa, Jan Garbarek társaságában adja elő a Rosenfole-t.
A csomag harmadik koronja nagy zenei találkozók színhelye. Itt szembesülhetünk azzal, mi lesz a végeredménye annak, ha a régi találkozót ad az újnak. Az Acid Queen formáció Sema című számában tanzániai technósok dolgoznak. Természetesen nem csak ez az egyetlen érdekesség ezen az albumom. Hiszen a multiinstrumentalista Knut Reiersrud is nagyot alakít a God Don’t Never Change című számával. De, feltétlenül meg kell említeni Ole Paus-t is a Livet og jeg-hel.
A Kirkelig legutóbbi tíz éve a „hídépítés” jegyében telt. Zenei hidakat építettek, amelyekkel az egymástól (látszólag) távolálló kultúrákat kötöttek össze. Persze ez a fajta kitekintés nem újkeletű a norvég kiadónál, csak a korábbiakhoz képest sokkal markánsabb. Ennek szellemében született Mahsa Vahdat és Mighty Sam McClain dala az A Deeper Tone Of Longing is, amelyben a perzsa dallamok találkoznak a tradicionális blues zenével. Kétségtelenül ez a legerősebb lemeze a négyes boxnak. Hiszen olyan gyöngyszemeket találunk a repertoárban, mint pl. a This Never Ending Night (Rim Banna-Kari Bremnes) és a Fantastisk Allerde (Kari Bremnes).
Összességében elmondható, hogy a 40 Years Credibility egy remek kiadvány, ami tökéletesen bemutatja a kiadó eddigi tevékenységét. A közel ötven számos gyűjtemény egy olyan gazdag zenei kínálatot jelent, amelyben mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.
Ahogy ez a fenn bemutatott kiadvány során kiderült a Kirkelig-nél gyakorta előfordul, hogy egy-egy produkciót egy nemzetközi stáb készít. Ebbe a kategóriába tartozik az Olof Lövno Trio lemeze a Wood Songs is. Hiszen a formáció vezetője, a zongorista Olof Lövno svéd, a nagybőgős Robin Draganic horvát, a dobos Andrea Marcelli pedig olasz születésű. (Igaz ma már a Draganic Kanadában, Marcelli pedig az Amerikai Egyesült Államokban él, de ettől a trió nemzetközi volta megkérdőjelezhetetlen.) A 2011 óta működő zenekar a jazz kluboktól a koncerttermekig, és templomokig a legkülönfélébb helyeken lépett fel eddig.
A Wood Songs című album repertoárjában kilenc számot találhatunk, amelyeknek a döntő többségét a zenekarvezető komponálta. Kivételt egy tradicionális mű az Emigrantvisa (Emigrant Song) és Oskar Lindberg egy szerzeménye a Jag Lyfter Ögat Mot Himmelen (I Lift My Eyes to Heaven) jelenti. A repertoárból a legnagyobb figyelemre a The Walker, a Lidice és az Ol Blues tarthat számot.
A trió gyönyörűen letisztult, rendkívül szellős, nyugodt zenét játszik. Miután a záró szám utolsó hangjai is elcsendesülnek, a hallgató fülében még sokáig visszacseng Lövmo melankóliája, illetve a formáció muzsikáinak legkülönfélébb hangulatai, melyek egy mára globálissá vált nyelven, a jazz nyelvén jutnak kifejezésre, mégis van bennük valamiféle speciálisan skandináv karakter, egyfajta állandó belső izzás és természetközelíség, amely mindig ott lappang a zenében.
Hajdan, 50-60 évvel ezelőtt a rádiónak egészen más szerepe volt az emberek életében, mint manapság. Szinte elsődleges hír és kulturális forrásnak számított. A mai világban nem nevezhető éppen tipikusnak, hogy például a gyerekek rádiót hallgatnak. Ez régen nem így volt, szinte a világ minden országában futottak olyan gyerekműsorok, amelyek a gyerekek tíz vagy százezreit csábították rendszeresen a készülékek mellé. Ezek a műsorok a készítőikkel együtt az évtizedek során kultikussá váltak. Ilyen volt nálunk például Padisák Mihály „Miska bácsi levelesládája” című műsora is. Természetesen a norvégoknak is megvolt a saját Padisákuk, méghozzá a zeneszerző és író Alf Prøysen (1914-1970), aki az ’50-es években vezetett, a gyerekek körében rendkívül népszerű rádióműsorokat. De, a munkássága nem merült ki ebben, hiszen számtalan dalt írt a fiatal korosztály számára. Művei természetesen gyerekkórus tolmácsolásában jutottak el a közönséghez. Most az a kórus, a Sølguttene (The Boys Of Silver Choir) amelynek az elődjével Prøysen maga is dolgozott egy emlékalbumot adott ki a szerző születésének 100. évfordulójára. Az ünnepi album a Gull i munn (Gold int he mouth) címet viseli. A széles repertoárú albumon Prøysen saját szerzeményei mellett olyan örökzöldek is megszólalnak az ő átiratában, mint pl. az Over the Rainbow. A Fredrik Otterstad által vezetett fiúkóruson kívül Henning Sommerro (zongora és harmonika / valamint ő hangszerelte a lemezt/) és Jørn Simen Ǿverli (gitár) vett részt a múltidéző produkcióban.
További információk: www.kkv.no
