A döntően progresszív zenei kiadványokra szakosodott, amerikai MoonJune Records kínálatából eddig hiányoztak a női előadók. Most ez a vonal megtörni látszik, ugyanis a belga énekesnő, Susan Clynes náluk debütált a „Life is…” című önálló albumával. A zongorista-énekesnő neve nem ismeretlen a kiadónál, hiszen a kötelékükbe tartozó, The Wrong Object névre hallgató formáció legutóbbi lemezén vendégként szerepelt már Clynes. A lemezre 13 szám került, valamennyi Clynes szerzeménye. A repertoár érdekessége, hogy a benne foglalt felvételeket két helyszínen megtartott, három koncert anyagából válogatták össze.
Habár az albumon az énekesnőn kívül további három muzsikus zenél /Simon Lenski (cselló), Pierre Mottet (basszusgitár) és Nico Chkifi (dobok)/ nincs olyan szám, amelyikbe a komplett csapatot együtt hallhatnánk. Az anyag meghatározó részét Clynes szóló felvételei (pl. a címadó Life is…) és a zongora-cselló párbeszédre épülő kompozíciók (pl. a Childhood Dreams) jelentik. A basszusgitárnak és a doboknak mindössze az A Good Man és az Ileana’s Song című számokban jut szerep.
Susan Clynes bemutatkozó albumán éppen úgy megtalálhatjuk az elvontabb zenei formákat, mint a líraibb dallamokat. Az előadó személyében egy nagyon tehetséges és kreatív művészt ismerhetünk meg. Vélhetően a „Life is…” című album meghozza számára azt az áttörést, ami ahhoz szükséges, hogy a nevét világszerte megismerjék.
http://www.youtube.com/watch?v=xTeRcET-pII
2011-ben egy nagyon izgalmas albumot készített a Machine Mass nevű formáció. Az „As Real As Thinking” sokáig beszédtéma volt a progresszív zenékkel foglalkozó honlapokon és a különböző zenei fórumokon. A zenekar hasonló babérokra pályázik az Inti címet viselő új korongjával is. A felállás tekintetében a korábbi kiadványhoz képest annyi eltérés van, hogy Michel Delville és Tony Bianco mellett most nem Jordi Gognart, hanem a szaxofonos legenda Dave Liebman játszik. Utóbbi muzsikus nem szorul különösebb bemutatásra, hiszen gyakori vendég volt Miles Davis és John McLaughlin produkcióiban is.
Delville-ék most is adtak maguknak elég teret a gondolataik szabad közléséhez – a repertoár kétharmada hat perc feletti számokból áll (sőt az Elisabeth egy közel 13 perces felvétel). A legtöbb esetben valami izgalmas dolog szokott kisülni abból, amikor két zenészgeneráció találkozik egy produkción belül, most is valami hasonló történt, hiszen a hetvenhez közelítő Liebman zenél együtt a negyvenes évei derekán járó Delville-vel. A végeredmény egy minden hangjegyében élő produkció, amelyben a progresszív zene múltja és jelene ad egymásnak találkozót. Az olyan felvételek, mint a Centipede, az In A Silent Way, az Utoma és a Voice mind alkalmasak arra, hogy öregbítsék a műfaj hírnevét.
A teljességhez hozzátartozik, hogy a zenekarnak van egy vendégénekese is Saba Tewelde személyében, aki a The Secret Place című számban jut szerephez.
Mindent összevetve elmondható, hogy az Inti legalább olyan erős anyag, mint a Machine Mass 2011-es korongja.
http://www.youtube.com/watch?v=tCQSx-QlCXg
Honlap: www.moonjune.com
